FILM
Nem szeretnék most sokat írni a filmről, hiszen biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri, van róla véleménye, és az elmúlt évtizedekben szinte mindent leírtak már az új és a régi trilógia kapcsán egyaránt.
Fanyalogni sem akarok az új kapcsán, hiszen még ha valóban nem is ér fel a régi szintjéhez, lássuk be, sokan azért csak divatból utálják. Fikázzák Jar-Jart (aki szerintem az első részben pedig igenis vicces volt), vagy Hayden Christensen alakítását, de úgy gondolom, ezt is megvitatták már szinte mindenhol, és mindenkinek megvan a maga véleménye ezekkel kapcsolatban is.
Ami viszont lényeges és új információ, hogy George Lucas a Blu-ray-kiadás kapcsán ismét hozzányúlt mind a hat filmhez, és ezalatt nemcsak a hang vagy a képminőség tökéletesítését kell érteni, hanem egyes jelenetekben apró, néha alig észrevehető változásokat is eszközölt.
Természetesen a fanatikus rajongók többségénél ismét sikerült kiverni a biztosítékot, pedig némelyik változás elsőre észre sem vehető (az ewokok pislogása, az R2D2 elé rakott plusz szikla). A Baljós árnyakban Yoda digitálisra való lecserélése pedig (tisztelet ide vagy oda) azért is volt indokolt, mert a bábu Yoda az első epizódban érthetetlen módon rosszabbul nézett ki, mint a régi trilógiában használt változat, így ez a változtatás most egységesebbé tette a filmekben a mester megjelenését.
Lucas igyekezett néhány bakit is eltüntetni (fejét beverő rohamosztagos vagy belógó bábos). Megosztóbb viszont Obi-wan Kenobi megváltozott szörnyhangutánzása a Csillagok háborújában vagy Darth Vader „Noooooo!” kiáltása a Jediben a császár ledobásakor.
Megmaradt viszont az én legnagyobb szívfájdalmam, a fiatal Anakin szelleme a Jedi végén. Számomra ugyanis ez a karakter megöregedett, bölcsebb lett robot teste ellenére is, így szerintem akkor érthető igazán a császár ellen fordulása és fia megmentése, ha a végén az öregebb karaktert látjuk (logikailag bizonyos szempontból persze védhető a fiatal Anakin, hiszen Jediként valóban elveszett az Obi-wannal vívott párbajakor, de én mégis nagyon bánom ezt a változtatást).
Szóval tény, hogy szebb, néhány helyen tökéletesebb lett a film (bővebben erről a képminőségnél), de sajnos ez azt is jelenti, hogy azt az élményt, amit anno sokunknak gyerekkorában jelentett ez a mozi (a kisebb bakikkal, az öreg Anakinnal és még sorolhatnám), azt már száz százalékig ugyanúgy nem élhetjük át, és ez egy kicsit üröm az örömben, viszont azt is el kell ismerni, hogy minőségileg megint sikerült egy újabb szintre emelni a Star Wars-filmeket, és a rajongók polcáról nem hiányozhat ez a kiadvány.
MENÜ
A DVD-ken nagyon szerettem azt a menürendszert, ami egy-egy filmnél több menüdesignt is használt, egy-egy mozi több fontos helyszínét is felidézve. A BD menüje ennél egységesebb, minden lemeznél ugyanazt a stílust, hátteret használva. Kicsit egy futurisztikus, hologramos kezelőpultra emlékeztet az egész, körbeforgó, fénykeretes kockákban futó filmrészletekkel. Az extra lemezeken epizódok, azon belül pedig helyszínek szerint vannak elrendezve a bónuszanyagok. A harmadik extra lemezen pedig témakörök (dokumentumfilmek, a Star Warshoz kapcsolódó vicces videók, reklámok stb.) szerint.
KÉP
Az új trilógia képe egységesen gyönyörű, elképesztő részletesség jellemzi a tarnszfert, minden jól látható, el lehet merülni a különböző világok részleteiben. Nem tudom, hogy azért-e, mert kicsit elnézőbb voltam, de most még az új trilógia sokkal művibb, javarészt CGI látványvilága sem bántotta annyira a szememet, mint mondjuk a korábbi megtekintéseknél, bár azt még mindig tartom, hogy technikai fejlődés ide vagy oda, a régi filmek effektjei valahogy sokkal kézelfoghatóbbnak, valósabbnak tűnnek, az esetleges tökéletlenségeikkel együtt. A régi trilógia képe is szépen fel lett újítva, de azért itt felfedezhetünk különbségeket jeleneteken belül is. Az egyik pillanatban a Blu-rayre jellemző tisztaság, makulátlan, tűéles kép és részletgazdagság jellemzi a képet, a másikban viszont még a szereplők bőrszíne is megváltozik, néha a kép kicsit lágyabbá válik, de sosem rossz minőségűvé, csak láthatóvá válik itt-ott azért a különbség, a film kora (legjobban talán Luke és Vader végső párbajánál figyelhető meg ez). Ezt viszont bőven kompenzálja az, hogy nagyrészt azért pazar minőségben, ragyogó színvilággal és tűéles képpel nézhetjük végig a „szent” trilógiát is.
HANG
Az eredeti hangsávok DTS 6.1-es keverésben kerültek a lemezre, a magyar szinkronok pedig 5.1-ben. Igen, VÉGRE mindegyik Star Wars-film nézhető szinkronosan (és ennek még akkor is örülni kell, hogy ha mondjuk amúgy nem bírjuk magyarul végignézni egyik filmet sem, mint ahogy én sem). Ez tehát mindenféleképpen óriási hiánypótlásnak számít, és azért is jár a dicséret, hogy bár „csak” 5.1-es hangsávokról van szó a szinkronok esetében, mégsem érezzük irritálóan nagynak a hangzásbeli különbséget az eredeti hangsávokkal összevetve. A Discrete DTS 6.1 ES-es eredeti hang egy-egy jelenetnél (egyik kedvenc tesztrészem a Klónokból a szeizmikus töltetek robbanása) felidézi a Duna Plaza-beli éjszakai premier fantasztikus élményét. A régi filmek közül egyedül az Új reményt éreztem itt-ott egy kicsit tompábbnak. Ebben volt néhány akciójelenet, robbanás, amelyeknél nem éreztem az elsöprő dinamikát, amit kellett volna, de például A Jedi visszatérben ezzel már nem volt gond, a végső csatajelenet például elképesztő intenzitással szólalt meg, néhol igencsak agresszív mély hangokkal, és a hátsó hangfalak is sokkal jobban ki voltak használva, többször éreztem magam az események középpontjában. A szinkronok közül a régi filmeknél az újra bemutatáshoz készült magyar hangokat használták, így a Birodalomban például a szinkronban nincs szuszogás Vadernél.
EXTRÁK
A két trilógia megvásárolható ugyan külön-külön, ez esetben viszont csak a filmes lemezeken található audiokommentárokat kapjuk meg bónuszként, a teljes gyűjteményhez járó háromlemeznyi extráról le kell mondanunk. A tényleges alkotói audiokommentárok egyébként hallhatóak voltak már a korábbi DVD-kiadásokon, újdonságot az archív interjúkból összevágott, audiokommentár jellegű hangsávok jelenthetnek.
A három bónuszlemez közül az első kettő közvetlenül a filmekhez kapcsolódik. Ahogy korábban írtam, részenként, illetve helyszínenként vannak csoportosítva a bónusztartalmak. Láthatunk rövid, pár perces interjúkat, forgatási képsorokat, megnézhetjük egyes karakterek ruháját (ezen belül van 3D nézési mód, testrészenkénti ruhadarabok nagyítása és videokommentár a készítőktől az adott karakter, illetve jelmezének megtervezéséről. Elképesztő mennyiségű vázlatrajzot (néhány vicces is akad köztük, amikor a rajzolók poénkodtak is egy kicsit) tekinthetünk meg szereplőkről, helyszínekről, kosztümökről. Gondolom, sokan kíváncsiak a kimaradt jelenetekre, ezek között is van olyan, amit már láthattunk korábban, de „természetesen” néhány most hirtelen került elő a Lucasfilm archívumából. Például megnézhetjük, ahogy Luke majdnem elüt valakit a terepsiklójával, vagy Vader a Jediben is fojtogatja a Halálcsillag aktuális parancsnokát. Némelyik jelenet, mint a Disney rajzfilmeknél, befejezetlen trükkökkel, rajzfilmszerű animációkkal vagy szimplán kék háttér előtt nézhető meg.
Itt és így ezek a jelenetek jópofák, de ezzel együtt reméljük, hogy Lucas soha nem helyezi be őket a filmbe a későbbiekben, de a szöveges magyarázatoknak hála, mi azért el tudjuk helyezni őket kronológiailag a filmben. Ami meglepő, hogy amíg ezek a bónuszok maximum csak angol felirattal nézhetők, addig a kilencedik lemez tartalmához már van magyar fordítás. A régi trilógiához háromnegyed órás, korabeli, megszerkesztett, megrendezett, tehát nem teljesen hagyományos werkfilmeket kapunk, amelyeknek házigazdái (az elsőnek C-3PO és R2-D2, a másodiknak Mark Hamill, a harmadiknak pedig Carrie Fisher és Billy Dee Williams) és központi témái vannak (az első klasszikus „így készült”, a második a trükkökre, a harmadik pedig a különféle kreatúrákra koncentrál, de eközben persze az adott rész készítésével is foglalkozik). Játékos, néha kicsit megmosolyogtató werkek ezek, de hangulatilag teljesen rendben vannak, és informatívak is. 26 perces kisfilm mutatja be, hogyan változtattak át, tettek hitelesebbé egy úgynevezett „tajtékhátú” lényt a film felújításakor számítógépes effektek segítségével. Eljuthatunk ebben a kisfilmben a Lucasfilm archívumába is, amely az Indiana Jones-mozik „kincses” raktárjára emlékeztet, de megismerhetünk olyan trükkmestert is, aki gyermekként még moziban nézte a filmet, később pedig már dolgozott is rajta. Igazi különlegesség a rajongókat bemutató 84 perces dokumentumfilm, a Csillagharcosok. Ebben vannak kicsit rémisztő, szinte már sajnálatra méltó figurák (apuka a jawának öltöztetett gyerekével az iskolában), de szimpatikus párok is (férj, aki a feleségét „fertőzte” meg a SW-lázzal). Szóval a rajongásnak sokféle változatával megismerkedhetünk. Akad köztük vicces, durván fanatikus és elszomorító is. Egyébként maga a film azokra a rajongókra koncentrál, akiket a világ különböző részeiről a Lucasfilm meghívott Pasadenába, hogy a Rózsakarneválon meneteljenek rohamosztagosként, a filmet dicsőítendő. 46 perces dokumentumfilm foglalkozik azzal, hogy a Star Warsban látott tárgyak, űrhajók és egyéb dolgok mennyire valóságosak/elkészíthetők. Erről tudósok, szakértők beszélnek, gyakran létező dolgokkal (űrhajók, hajtóművek vagy éppen műkezek) összehasonlítva a filmben látottakat. Darth Vader ruhájának, életben tartásának elemzése különösen érdekes volt a tudomány és a technika jelenlegi fejlettségének tudatában, de a fénykardról is sok mindent megtudhatunk. A birodalom visszavág még egy külön kisfilmet is kap, melyben 30 évvel bemutatása után emlékszik vissza ennek a résznek a forgatására George Lucas, Irvin Kershner, Lawrence Kasdan és John Williams. Szóba kerül Yoda megteremtése (különös tekintettel a fejére), Lucas önkritikusan beszél írói képességeiről, de a film több nagy fordulata is kielemzésre kerül. Végül, bizonyítva, hogy az alkotóknak humora is van, megnézhetünk egy másfél órás összeállítást reklámokból, filmek, sorozatok azon részeiből, amelyekben a Star Warst megemlítették vagy parodizálták. Igazi unikum összeállítás, bár nyilván nem teljes, és fog még bővülni, de a hetvenes évekbeli showműsortól a nagysikerű autóreklámig minden van itt, és jókat lehet röhögni.
FILM és BD TESZT: Feri, a mozigépész
