Film
Ahogy a mozikban, úgy BD-n is szinte egymást követi két romantikus film, azaz a múltkor tárgyalt Barátság extrákkal után itt az Őrült, dilis szerelem, amely a műfaji azonosság ellenére egy teljesen más hangulatú-stílusú mozi. Amíg a Justin Timberlake-féle film egy könnyed, felszínes mainstream romkom, jól kinéző szereplőkkel, jól kinéző helyszíneken, addig az Őrült, dilis szerelem tipikus független filmes stílusban készült alkotás, egy picit idősebb és/vagy érettebb közönség számára.
A sokszereplős történet egy kissé bepunnyadt házasság felbomlásával kezdődik, amelyben Calt (Steve Carell – A 40 éves szűz) egy romantikusnak szánt vacsora után arról informálja felesége (Julianne Moore nagyon idegesítő), hogy unatkozik, ezért megcsalta őt és válni akar. A sokkot kapott Cal előbb depresszióba zuhan, majd elköltözik otthonról, de aztán hamarosan úgy dönt, megpróbál visszatérni az életbe. Mivel azonban a csajozásról házas évei alatt leszokott, szüksége van segítségre, amit a nagydumás Jacobtól (Ryan Gosling – Drive, Blue Valentine) kap meg.
Aztán, ahogy az a sokszereplős filmeknél lenni szokott, szép lassan kiderül, hogy a látszólag egymást nem ismerő szereplőknek köze van egymáshoz, miközben a romantikus filmek kliséi alapján pedig mindenki nagyjából megkapja azt, akit érdemel.
Érdemes megfigyelni, összehasonlítani, hogy bár bizonyos sablonok (például a zenék használata, a film végi nagy tanulság, összefoglalós szónoklat, korhatáron belüli testmutatás, stb.) ebben a filmben is előfordulnak, itt mégis mennyivel jobban, ízlésesebben vannak tálalva mindezek, sőt néha nagyon ötletesen ki is lettek fordítva (például a vetkőzéses jelenetnél Emma Stone reakciója).
De említhetném azt is, hogy a zeneválasztásnál itt nem a rádiókból ezerszer hallott, elcsépelt egynyári slágerek csendülnek fel. Érdekes, hogy bár ebben az alkotásban sincs meztelenség, ezt mégis sokkal kevésbé zavaróan oldják meg az alkotók, sőt még viccet is csinálnak belőle (Emma Stone és Ryan Gosling ágyjeleneténél), s persze olyan témák is előbukkannak viccesen, ízlésesen és szépen tálalva, mint például a nagy korkülönbségű kapcsolatok. Jár még a dicséret továbbá azért, mert nagyon jól fűzik össze az írók a különböző karakterek történetét, egymásba simítva azokat a szálakat is, amelyekről egyáltalán nem hittük, hogy majd összeérnek valahogy. Negatívumként talán annyit lehet említeni, hogy ez abszolút nem egy szimplán könnyed mozi, mint amit szerintem sokan hisznek róla, sokkal inkább egy keserédes, szomorú, sőt drámai részekben is bővelkedő alkotás, ezért hangulatilag érdemes erre készülni. Ezzel együtt a humor sem hiányzik belőle, sőt. A magyar fordításban viszont rengeteg bosszantó megoldás van, olyanok, amikor hallhatóan másról, másokról beszélnek az eredeti filmben, de hogy értse a magyar közönség a poént, ezért a fordító teljesen más nevet használ, másra hegyezi ki a poént, ami az eredeti szöveget hallva borzasztó idegesítő. Szinkron esetén ez a probléma nyilván nem merül fel.
Menü
A szokásos gombos menü. Lassan erről már nem fogok tudni újat írni. Egyszerű, jópofa, csak már kicsit unalmas. No de nem a menü miatt veszünk meg egy filmet BD-n.
Kép
Kicsit bajban vagyok a transzferrel, mert nem lenne őszinte, ha lehúznám, de tény, hogy nem a legjobb. Kicsit sok volt az utófényelés a filmen, így kicsit szemcsés lett a végeredmény a fátyolosságtól. Ellenben pont emiatt kapunk rendkívül szép színeket, akár a sötét bárban, akár a tavaszi kertben vagyunk. Szóval nem ez a lemez viszi a pálmát részletesség terén, de még így is bőven megéri a BD-t választani.
Hang
Angol DTS-HD MA 5.1, valamint mozis magyar DD 5.1. Ugyanúgy szólnak, így összehasonlítani tovább felesleges, de hát nem egy romantikus film esetében mutatja meg egy DTS, hogy mit is tud valójában. A párbeszédek a tompábbik fajtából valók, de ez jó, mert nem stúdióérzetet kelt. A zenék hangereje is jelenettől függően jól el van találva, szóval erről igazából sokat nem érdemes beszélni.
Extrák
Kezdetnek a két főszereplő invitál minket a klubba, ahol a film jelentős része játszódik. Jó hangulatban magyarázgatnak különböző momentumokat és tényeket. Mindenkihez passzol valaki. Ryan Gosslinghoz is hasonló kaliberű nőt kellett találni, mind virtusban, mind külsőre. Nos, ez a következő kisfilm témája. Megszólalnak a szereplők, és idevágó jeleneteket is láthatunk. Kimaradt szcénákkal is meglepnek minket. Nem is kevéssel, negyedórányi pluszt kapunk. Egész kellemesek, bár tény, hogy jelentősen lassítják a filmet, így nem csoda, hogy menniük kellett.
Összegzés:
Az év egy keserédes meglepetése végső soron jó kis kiadásban. Csak azokból a fránya extrákból lehetne több…
FILM: 7
KÉP: 8
HANG: 9
EXTRÁK: 5
FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész
BD TESZT: Oblath Ádám
