Jon Favreau (Vasember) nagyon komolyan vette ezt a sztorit (pedig a cím alapján erre számítanánk a legkevésbé), a poénokat a minimumra csökkentette, szereplői nemhogy nem nevetnek, de még mosoly se nagyon látható az arcukon. Tízből kilencszer ez lenne a halálos ítélet egy ilyen film felett, de most mégis mindez működik. Ez a mozi és a hősei tökösek. Olyan módon, ami manapság már egyre ritkább. Mert már nem trendi az ilyesmi.

 

 

Erre kell ráérezni, ha igazán élvezni, értékelni akarjuk ezt az alkotást, ami fura élmény, mert egyébként a westernfilmek sablonjai mellett az inváziós sci-fik klisétárából is elpuffogtat egy jó adagot (van itt emberrablás, kísérletezés és az eleinte széthúzó emberek közötti nagy összefogás a közös ellenséggel szemben). A trükkök nem annyira látványosak, de nincs baj velük (az űrlények kellően rusnyák és félelmetesek), a hangkeverés viszont bitang jó, a lövések, a robbanások és az ütések is kellően súlyosak. Sokan azt mondják, ez az egész amolyan A függetlenség napja a Vadnyugaton, de ha már Roland Emmerich, akkor szerintem sokkal inkább a Csillagkapu az, amit érdemes megemlíteni, ha mindenképpen valamihez hasonlítani akarjuk ezt a mozit, csak még kevesebb poénnal. Favreau pedig, ha már ezt felvállalta, akkor tisztességgel kitart e stílus és hangulat mellett a film végéig, nem hazudtolja meg magát és érezhetően tiszteli hőseit, akik megküzdenek a becsületükért, és akár túlélik a csatát, akár nem, büszkék lehetnek magukra, mert megtették, amit kellett.

 

 

 

Egyszerű: jelenetképek a háttérben, alul egy sorban meg a menüfeliratok.

 

Jó kis képet kapunk, de változékony. Ez mondjuk így korrekt, mert a sötét részek nagyon rendben vannak, a verőfényes sivatagi szcénák meg realisztikusan világítanak. Ott vannak aztán a kettő közötti, árnyékosabb részek, ahol már érezzük az élesség visszább vételét. Tulajdonképpen mást nem tudok elmondani, mert ez az, ami változik: az élesség. A fényelési utómunkák hatása látszódik az élességen. Szerencsére ez nem esik a problémás kategória alá, sőt, igazából nem zavaró, ez a film sajátossága, de ha már teszt, akkor muszáj megjegyezni.

 

 

Magyar DD 5.1, angol DTS-HD MA 5.1. Valami bitangerősen szólnak. Minden zene, effekt kirobbanó erővel bír. Most éreztem a DTS-HD hatását. Bár keverésben, hangerőben és dinamikában nem volt különbség, a Dolby Digital korlátai megmutatkoztak: egy-két helyen berecsegtek a hangfalak, és a basszus is sokkal erőteljesebb volt az angol hangsávon. De nehogy azt higgyük, hogy a magyar változatnak (mely egy remek szinkront is jelent) szégyellnie kellene magát, a szomszédokat így is könnyűszerrel tudjuk idegesíteni vele.

 

 

 

Azonnal egy audiokommentárt vágnak a képünkbe. John Favreau rendező egész kellemesen diskurál művéről, különös tekintettel arra, hogy eredetileg hogyan is nézett volna ki sok minden. A második etapban valamennyi főbb színész külön beszél a rendezővel, elég hosszan, nagyjából tíz-húsz percben. Ezek elég érdekesek, habár főleg csak sztorizgatnak, kevesebb konkrétumot mondanak. Összesen nagyjából másfél órás, remek interjúsorozatról van szó, melyben mindenki nagyon közlékeny, láthatóan van kedvük az egészhez. Kevesebb közük van a filmhez, de még így is érdemes megnézni. Jöjjenek a dokumentumfilmes részek. Egy összefüggő film született, kis egységekre bontva. Az első a történettel foglalkozik. Megtudjuk, hogy először a cím volt meg, utána találtak csak ki valamit hozzá. Az is szóba kerül, hogy valódi westernt akartak csinálni, attól függetlenül, hogy itt bizony akadnak földönkívüliek is. A következőben láthatjuk, milyenek voltak a forgatási körülmények, mennyit forgattak éjszaka, és elég sokat ajnározzák a rendezőt, de nem tipikus seggnyaló módon, inkább hitelesen alátámasztják, hogy szerintük miért jó direktor. Egy másik kisfilmben a színészek és a karakterek kerülnek a középpontba. Mesélnek itt mindenkiről, a mellékszereplőkről és a kisvárosról magáról is. Ugyan a természet adta sivatag is lényeges volt, ám a lehető legkorhűbb díszletet is fel akarták építeni, sőt a ruhákra is nagy hangsúlyt fektettek, ami valljuk be, meg is látszik.
Az űrlények a következő téma. A közreműködők elmesélik az alap filmes dolgokat, hogy mennyire ijesztőek, brutálisak és gátlástalanok lettek az idegenek. Természetesen megépítették a lényeket bábu formában, de azért használtak elég CGI-t is. Megtudjuk, hogy mennyire élvezték az animátorok, amikor szét kellett robbantaniuk teremtményeiket. Végül a robbanások, kaszkadőrmutatványok kerülnek sorra. Itt is sok számítógépes effektet használtak, de azért igyekeztek rendesen robbantgatni. A kaszkadőröknek sem akadt túl sok dolga, a színészek például egész jól lovagoltak. És ennyi, de ez bőségesen elég is, hisz rengeteg az érdekes információ.

 

 

 

Egy meglepően jó film, gyönyörű képpel, referencia minőségű hanggal és érdekes extrákkal.

 

FILM: 8

KÉP: 10

HANG: 10

EXTRÁK: 9

 

FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész

BD TESZT: Oblath Ádám