Az első részben a kialakítás, a komponensek és a hangzás volt soron, most következzék a médialejátszó, a kezelés és a Smart TV rendszer!

 

Bár sokan nem is tudják, hogy ezek az eszközök ilyesmire is képesek, de ma már azért alapvető elvárás egy top kategóriás gyártó házimozi rendszerétől, hogy képes legyen a külső forrásból származó médiaállományok lejátszására is. Azaz elég bedugni a frontfelületen elhelyezett USB csatlakozóba egy pendrive-ot, vagy külső merevlemezt, és ezek után a rajtuk lévő anyagokat úgy kezeli a modell, mintha egy lemez tettünk volna be a meghajtóba. A zeneszámok megszólaltatása mellett digitális fotóalbumként is használható, illetve bizonyos típusú videok lejátszására is képes. A gyártó a termékkommunikációban széles körű formátumtámogatást ígért, úgyhogy ráeresztettük a leggyakrabban használt file típusokat. 

 

A kezelését nem bonyolították túl. Miután az ember kiválasztja, hogy filmezne, képeket nézegetne vagy zenét hallgatna, bekerül egy szimpla filekezelő szerűségbe, ahol a számítógépről megszokott ikonok fogadják. A mappák, illetve fileok között értelemszerűen a nyilakkal lehet lépkedni, az alsó információs sáv pedig arról tájékoztat, hogy a különböző funkciógombokkal milyen egyéb opciók csalhatóak elő.

 

 

Így például megváltoztatható a nézet, azaz lecsökkenthető az ábrák mérete. Sajnos a listás megjelenítés viszont teljesen kimaradt a szórásból, pedig a tapasztalataim szerint az a legkényelmesebb megoldás, többek között azért, mert normálisan kifér a könyvtárak és a file-ok neve például, illetve nem kell "lapozni" a képernyőn. 

 

 

A tavalyi készülékekhez képest hatalmas fejlődésként értékelhető, hogy ez már képes az MP3, illetve a WMA számok mellett a FLAC formátumú dalok lejátszására is. Azaz az első két veszteséggel tömörítő (tehát a hangminőség romlásával együttjáró) eljárás mellett már megoldott a veszteségmentes anyagok kezelése is. Nagyon ideje volt már ennek, hiszen mégiscsak egy audio rendszerről van szó, és így nem árt, ha módot is ad a készülék arra, hogy kihasználják az általa kínált lehetőségeket. Rendben-rendben ott a CD, ami ugyanezt tudja, de azt be kell látni, hogy a kompakt lemezek korának vége. Az eladások sosem látott mélységekbe zuhantak, a letöltés viszont virágzik. Egyre többen vásárolnak legális forrásból, a neten keresztül zenét, ami sokszor FLAC formátumban érkezik meg hozzájuk. Szóval valószínűleg ezé, és a hasonló technológiáké lesz a jövő és egyre inkább a jelen is, örvendetes, hogy az LG ezt felismerte végre. 

 

Viszont cserébe úgy tűnik, hogy elhagyták az ID3 tagek kezelésének képességét. Ezek olyan metaadatok (album neve, előadő, szám, stílus stb.), amelyek a zeneszám mellett kapnak helyet a file-ban. Így ezek hiába vannak meg, a készülék képtelen azokat a képernyőre varázsolni, pedig ez még tavaly működött. Cserébe persze ott van az az opció, hogy egy gombnyomásra a világhálóról képes leszívni az ilyen jellegű információkat (igaz sokkal bőségesebb mennyiséget, és sokkal részletesebben), csak ha nincs netkapcsolat, akkor ez bizony nem működik. 

 

Lejátszási lista nem állítható össze, ami szintén érthetetlen, és a dalok közötti átkeverés funkció sem kapcsolható be, ami bizony néhány konkurens gyártó készülékébe már bekerült. 

 

 

A leggyakrabban használt JPG kiterjesztésű képek mellett a készülék a PNG, illetve a GIF szabvány megjelenítését is biztosítja. Sőt az animgifek, tehát a rövid, néhány másodperces "videok" lejátszására is módot ad. Ezek mostanában rettenetesen népszerűek, nagy látogatottságú weboldalak épülnek az ilyen képekre, sokan gyűjtik ezeket, tehát mindenképpen egy hasznos kapcsolódó szolgáltatásról van szó. 

 

 

Egy egy gombnyomással előcsalható ablakban lehetőség nyílik aláfestő zene elindítására, beállítható a diavetítésnél a képváltás sebessége, illetve, hogy ezt milyen effektek színesítsék. Természetesen nagyíthatóak és forgathatóak is a képek. Viszont egyéb információ, tehát például, hogy milyen típusú fényképezőgéppel, milyen beállítások mellett készültek már nem kérhető le. Pedig már akad olyan készülék a piacon, amely képes erre. A lejátszási lista itt sem opció, de ez kicselezhető, ha korábban egy számítógépen a megfelelő mappába másolgatja a felhasználó a megmutatni vagy végignézni kívánt fotókat. A képeket megjelenítésével egyébként semmi gond nem akadt, minőségbeli problémák nem jelentkeztek, tehát nem csúsztak szét a színek, és a képarányt is megtartotta, de ez azért ma már a minimum. 

 

 

Oké-oké remek dolog, hogy zenelejátszóként és digitális fotóalbumként is funkcionál a termék, de a legtöbbször mégiscsak arra használják az integrált médialejátszókat, hogy filmeket vagy sorozatokat küldjenek a televízióra vagy a projektorra. 

 

A 2011-es típusokkal ellentétben örömteli fejlemény, hogy a készülék képes az M2TS formátumú videok lejátszására, ami azért fontos, mert a berippelt, gépre felmásolt Blu-ray anyagokat ilyen szabvány szerint kódolják. Ezek általában igen jó minőségű nagyfelbontású anyagok, szóval ez tényleg lényeges előrelépés. És, ha már nagyfelbontású anyagok... A TS, DivX HD állományok sem okoztak neki problémát, de ami ennél is lényegesebb, hogy a manapság egyre elterjedtebbé váló, közkedvelt MKV filek sem állították megoldhatatlan akadály elé. Az Apple által meghonosított QuickTime videokat azonban fel sem ismerte,  ami csak azért nem akkora baj, mert ezek ma már igencsak visszaszorulóban vannak. Az alacsony felbontású, talán leginkább elterjedt DivX, AVI anyagokkal is prímán megbírkózott. Ráadásul az összes támogatott állományt kifogástalan minőségben játszotta le. Sehol egy akadozás, zavaró képzaj, rángatózás, vibrálás, és még a hang is mindenhol teljesen rendben volt. 

 

A külső feliratok megjelenítését támogatja, amennyiben azok neve megegyezik az éppen lejátszott fileéval. A betűk méretén és színén nem lehet módosítani, valamint háttér sem pakolható mögéjük, de ez annyira nem nagy baj, hiszen a szöveg az esetek túlnyomó többségében (értsd: amennyiben nem hófehér a háttér) kiválóan látható. Szintén pozitívum, hogy képes a speciális magyar ékezetes karakterek kezelésére. 

 

 

A nulláról teljesen kikapcsolt állapotból körülbelül tizenegy másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy teljesen felálljon, magába szippantsa az orra alá dugott lemezt, és elkezdje lejátszani az azon található alkotást. Ez ugyan körülbelül két-három másodperces gyorsulást jelent a korábbi modellekhez képest, azonban a világcsúcstartó másfél másodpercétől még mindig elmarad. Igaz ennek a versenynek kábé annyi értelme van, mint hogy melyik a legvékonyabb lejátszó. Normális embernek azért tulajdonképp teljesen mindegy, hogy nyolc másodperccel korábban vagy később indul-e el egy film. 

 

Az asztali termékeknél is egyre inkább elterjedtté váló, akár 128 gigabájt tárolókapacitást biztosító BDXL szabvány kezelését ez a modell nem támogatja. Ez egyelőre nem akkora baj, hiszen még szórakoztatóelektronikai készülékekre szánt tartalmak elenyésző számban használják e technológiát. Ám az jó kérdés, hogy mit hoz majd a jövő...

 

Így tehát a gyári BD-Rom mellett a más meghajtókkal megírt BD-RE/-R korongok kezelését biztosítja. Természetesen DVD-k sem okoznak problémát. A DVD-Video szabvány mellett a DVD-R/+R, valamint a DVD-RW/+RW típusú diszkeken található tartalom megjelenítése is megoldott. A gyári audio (CD-DA), illetve az írt és újraírt (CD-RW/-R) CD-kkel is ugyanez a helyzet elméletben. Az ugyanis előfordulhat, hogy a 800 megabájt tárolókapacitású korongok már megfektetik, úgyhogy ezek alkalmazása nem igazán javasolt.  

 

Természetesen képes a manapság egyre divatosabbá váló háromdimenziós tartalmak lejátszására. Ebben az LG, mint ahogy az egész háromdimenziós mizériában, úttörő szerepet játszik. Ehhez nincs már más teendő, mint szerezni valahonnan egy 3D filmet, összecsatlakoztatni egy 3D megjelenítővel, legyen az tévé vagy projektor, és máris lehet nézegetni a térhatású videokat. A kétdimenziós anyagokból nem képes térhatásúakat varázsolni. Ám mivel ezt az első generációs darabokon kívül már szinte mindegyik tv tudja, ez talán annyira nem nagy baj. 

 

 

A filmek vezérlése gyakorlatilag teljesen megegyezik a Blu-ray, illetve a "médialejátszós" filmek esetében. Az irányítás kétféle metódus szerint történhet, ami visszalépést jelent az elődökhöz képes, amelyek három különféle módszert biztosítottak. Sajnos pont a legjobb, a virtuális csúszka segítségével történő beletekerés maradt ki a szórásból. Ennél ugyanis a kurzorgombok segítségével pillanatok alatt a kívánt helyre ugorhatott a felhasználó. Ám ez már a múlté. Így maradtak a tradícionális funkciógombok (Play, Pause, stb. ), illetve az Info gomb segítségével előhívtható almenüben percenként ugrálhat előre az ember az időben. Hiba-hiba-hiba. Nagyon remélem, hogy a következő frissítésnél már visszatérnek a jól bevált csúszkához is, mert ez így enyhe csalódást okozott. 

 

 

Nem arról van szó, hogy így kezelhetetlenek lennének a filmek, de az volt az összes közül a legkényelmesebb megoldás. Így persze hiába vártuk, hogy a virtuális fejezetekre osztás megjelenik 2012-ben az LG házimoziknál is. Ez egyelőre ment a levesbe, ugyanis ennek alapvető feltétele a már említett virtuális csúszka. Ez pedig az egy fileokból álló videoknál (tehát nem a Blu-ray lemezeknél, hiszen ott ezek a fejezetek gyárilag megvannak) lett volna értelme, ugyanis jelentősen megkönnyítette volna a vezérlést. 

 

Az Info gombra felugró ablakban egyébként ki lehet választani a kívánt hangsávot (természetesen csak akkor ha ez megtalálható a lemezen vagy a filehoz kötve). Emellett mód nyílik a felirat bekapcsolására, illetve a kódolás megváltoztatására, amire például akkor van szükség, ha kínai karakterek bukkannának fel a kijelzőn. Abszolút extra szolgáltatás, hogy innen módosítható a képarány (tehát nem kell a tévé menürendszerével szórakozni), illetve a beépített képmódok között is lehet lépegetni. Ebből összesen három található, így a Film mellett egy Élénk és egy Sztenderd profil is bekerült az opciók közé. Ez utóbbi szintén hasznos, de azért nem árt megjegyezni, hogy a kép miősége elsősorban a megjelenítő eszköztől, illetve annak beállításaitól függ. 

 

 

A grafikus kezelőfelület átalakult, és a tavalyi egyszerűbb felépítést egy több ablakos rendszerrel váltották ki, ahol a fő hangsúly az extra szolgáltatásokra esik. A különböző beállítások azonban továbbra is könnyedén elérhetőek. Első pillantásra látszik, hogy mi hol van, a kezelés senkinek sem okozhat problémát. 

 

Újdondság, hogy végre a teljes értékű kislexikon sem hiányzik. Itt nagy színes ábrákkal megtámogatott bő lére eresztett magyarázatok segítenek megértetni az egyes funkciók mibenlétét. Sőt olykor még konkrét tippeket is kapunk,

 

Az LG-től nem újdonság, hogy elég sok paraméter megváltoztatását lehetővé teszi, így itt sincs ez másként. A Megjelenés profil alatt például megadható a képarány, és  felbontás is, de a legjobb ezeket automatán hagyni, hiszen az elektronika kiválóan végzi a munkáját. A 3D mód is itt aktiválható, amit szintén nincs sok értelme kikapcsolni. A sugó funkció is innen kapcsolható ki, amit szintén nem érdemes bolygatni. Ez ugyanis sokszor kifejezetten hasznos információkkal szolgál az egyes opciók működésével kapcsolatban, sőt olykor még tanácsokat is ad az egyes paraméterek beállításaihoz. 

 

 

Természetesen mód nyílik a nyelv megadására (a készülék tud magyarul), illetve a különféle hálózati kapcsolatok beállítására (vezeték nélküli/vezetékes, ha több kapcsolat él, akkor melyiket használja stb.). Innen indítható el a Szoftverfrissítés (Egyebek --> Szoftver) is, amit az első bekapcsolás után mindenképpen érdemes lefuttatni, hiszen az aktuális verzió hatással lehet a médialejátszó által támogatott formátumok körére éppúgy, mint a Smart TV rendszer által elérhető tartalmakra. Nem árt egyébként a Beállítások menüpontot teljes mélységében bebarangolni, mert különböző helyeken ugyan, de aktiválható a gyerekzár, bekapcsolható az automata kikapcsolás, illetve a BD-Live szolgáltatás, ami hasznos kis apróságok lehetnek. 

 

Meg kell még említeni a főmenüből elérhető Bemenetek névre hallgató menüpontot is. Itt választható ki ugyanis, hogy épp melyik interfészt szeretnénk használni, ugyanis automatikusan nem minden esetben választja ki a termék a megfelelőt. A modell egyébként támogatja az Audio Return Channel névre hallgató eljárást. Az ARC lényege, hogy egy HDMI kábelen keresztül továbbítja a képet és a hangot a kompatibilis eszközre (ezt a gyártók az esetek túlnyomó többségében feltűntetik a projektor vagy a televízió csatlakozóinál), így nincs szükség kép- és audio kábel együttes használatára.

 

 

A távirányító hozza az előző évektől megszokott kialakítást, illetve színvonalat. Tehát a formatervezést nem lihegték túl, viszont megfelelő számú dedikált funkciógombot zsúfoltak rá, amelyekkel minden fontosabb parameter, beállítás, opció közvetlenül elérhető. Ráadásul ezek formája, mérete is eltérő, így elég könnyű megtalálni a szükségeset. Az eligazodást a feliratok mellett apró piktogrammok is segítik. A készülék elektronikája kellően gyors, tehát sebesen reagál a gombok megnyomására, amely kifejezetten jó hatással van az idegrendszerre.

 

A Nintendo féle Wii kontrollerére hasonlító mozgásérzékeny távirányító nem újdonság az LG-től. Viszont ezt is továbbfejlesztették, és a nevét is megváltoztatták Magic Remote-ra. A fő újítás, hogy helyet kapott rajta egy egérgörgő szerűség, amivel nagyon-nagyon kényelmesen lehet lapozni az egyes oldalak között. Ezen kívül csak néhány funkciógombot pakoltak rá, így a távirányítót teljesen nem válthatja ki. Egy mikrofonnal is ellátták, ami azt sejteti, hogy a hanggal történő vezérlés is működik. Ez így van, egyelőre azonban erre még várni kell 2012 júniusáig.  

 

A Smart TV címke azt jelenti, hogy a készülék közvetlenül, számítógép közbeiktatása nélkül elérhetővé tesz bizonyos netes tartalmakat. Olyan alkalmazásokról van szó, amelyeket direkt e termékre (illetve hát egyéb LG készülékekre) optimalizáltak. Ezek széles spektrumot ölelnek fel, és alapvetően két nagy csoportra oszthatóak. Az Applikációkra, illetve a Premium tartalmakra. Mivel ezeket a közelmúltban igen részletesen kiveséztük, úgyhogy most csak rövid áttekintés következik, hogy mi is található meg itt, illetve mi változott tavaly óta. 

 

 

A kezelőfelület teljesen átalakult, aminek legfontosabb vonása, hogy létrehoztak egy külön Smart képernyőt. Itt a bal felső sarokban látható az aktuálisan futó tévéadás vagy film, alatta pedig az applikációs bolt bejárata található. Emelett nagyméretű ablakokban helyezték el a Prémium Tartalmakat, illetve a 3D World szolgáltatás által kínált térhatású tartalmakat. Egy külön információs sávban pedig a már eddig letöltött alkalmazások, és a legfontosabb szoftverek, így például a böngésző kapott helyet. Ebből már következik is, hogy végre már a teljes értékű, nyitott böngésző sem hiányzik az LG féle Smart TV rendszerből Ennek használatát egyébként megkönnyíti, hogy az USB porton keresztül csatlakoztatható hozzá külső billentyűzet és egér is. 

 

 

A tavalyi évhez képest negyedével bővült az ily módon elérhető tartalmak száma. Így például megmaradt az egyik legfontosabb, a Port.hu. Azaz a tévéműsor továbbra is megtekinthető, illetve a programok stílusok szerint is kilistázhatóak. Az Aupeo, valamint a VTuner szintén ott van, így a zenekedvelőknek nem kell aggódniuk. Az előbbi brutális adatbázissal rendelkezik, amelyből számtalan szempont szerint szelektálhat a felhasználó.  A másikban pedig az internetes rádiókat gyűjtötték össze, szintén iszonyú mennyiségben. A Picasaval képeket lehet nézegetni, az AccuWeather az aktuális időjárásról szolgáltat információt. És ami legfontosabb a videomegosztók sem tűntek el. Tehát van Daily Motion (ami sajnos elég satnya minőségű anyagokat kínál), és YouTube (ami viszont szuper). Azért remélem, hogy észbe kapnak a fejlesztők, és Magyarországról is több tartalmat tesznek majd elérhetővé. Azaz a szoftverfrissítés után még hozzácsapnak egy-két alkalmazást, mert ahhoz nem kell látnoknak lenni, hogy ez 2012-ben már egyszerűen kevés lesz. Ígéretet mindenesetre már kaptunk arra, hogy előbb-utóbb az Index is bekerül a támogatott körbe. 

 

 

A rendszer egyébként becsapható, amennyiben az országot átállítja a felhasználó mondjuk az Egyesült Államokra vagy Németországra, ilyenkor ugyanis jelentősen megnő az elérhető tartalmak száma, de ezzel párhuzamosan a magyar specifikus Port.hu értelemszerűen eltűnik.  Az újdonságok között a leg figyelemre méltóbb a Red Bull Tv, amellyel az extrém sportok szerelmeseit célozták meg. Ugyanis különféle szörfözéssel, síeléssel, kerékpározással kapcsolatos oktatófilmek, videok, bemutatók találhatóak meg ebben a szekcióban. 

 

 

Amíg a prémium tartalmak azonnal és közvetlenül érhetőek el, addig az applikációkat először le kell tölteni, majd ezután indíthatóak el. Amíg a 2011-es asztali készülékek körülbelül 500 megabyte belső tárhellyel bírtak, addig ez a központi egység már két terabyte-ot kínál. Ez pedig egyben azt jelenti, hogy a jelenlegi közel kétszáz program mindegyike rámásolható a készülékre, nem kell matekozni és takarékoskodni a hellyel. 

 

Az appokegyébként egy rövid ingyenes regisztráció után másolhatóak fel a termékre. Nem kell ettől félni, fél perces procedúráról van szó. Az applikációkat külön kategóriákra (Játék, Életmód, Szórakozás, Oktatás, Hírek/Infók) osztották, és ezen belül is szelektálhat a felhasználó az adott program frissessége, illetve megítélése (ezek ugyanis pontozhatóak) szerint. Ezek minősége azért meglehetősen eltérő, de érdemes közöttük elmélyedni, hiszen mindenki, nemre, korra vagy társadalmi rétegre való tekintet nélkül találhat magának való alkalmazásokat.  

 

 

A logikai játékok mellett vannak ügyességi stuffok, sőt a "keresd a különbséget" típúsú darabok is, amelyek nagy tévén kifejezetten jól festenek. Emellett nem hiányoznak, a különféle barkácsolós, főzős programok, sőt még öltözködési tanácsokkal is szolgál a Smart TV rendszer. 

 

 

A beépített médialejátszó, a Smart rendszer, a 3D World és a 3D hangzás már alapból egyfajta extrának tekinthető. Ám ezeket még kisebb apróságokkal is kiegészítették, melyek célja, hogy kényelmesebben, egyszerűbben lehessen használni a terméket. 

 

A készülék megkapta a DLNA tanúsítványt, azaz képes a kompatibilis eszözökről vezeték nélküli átviteli technológiát használva adatokat fogadni, illetve azokra értelemszerűen továbbítani is.  Tehát mondjuk a notebook merevlemezén vagy az okostelefon memóriájában található zeneszámok vagy videok igen egyszerűen átirányíthatóak a BH9520T médialejátszójára. Szinté vezeték nélküli eljárás, bár alapvetően más célokat szolgál a beépített Wi-Fi. Ennek használhatával képes a készülék felcsatlakozni az internetre úgy, hogy nem kell a hátuljába, a LAN csatlakozóba Ethernet kábelt dugni. És még mindig nincs vége a wireless adatátvitelnek. Az RDS technológia ugyan sosem futotta be azt a karriert, amit jósoltak neki, ám azért ide még bekerült. Ez a rádiós adatrendszer”, az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) által kiadott kommunikációs protokoll szabványa, amely kis mennyiségű digitális információ elküldésére szolgál hagyományos FM-rádiós adások alatt. Ezen információk pedig a folyadékkristályos kijelzőn jelennek meg. 

 

Meg kell említeni az okostelefonról történő vezérlést is. Amennyiben a távirányítónak lába kél, vagy kimerül belőle az elem, akkor jöhet jól ez a szolgáltatás. Egy ingyenesen letölthető alkalmazással ugyanis tablettel vagy okostelefonnal is helyettesíthető a távvezérlő. Természetesen ez nem olyan kényelmes, mint a céleszköz, többek között azért, mert az összes gomb eléréséhez "lapozni" kell (legalábbis az okostelefonon), de nagyon hasznos tud lenni. Szintén fontos a Gracenote MusicID-Stream névre hallgató, interneten keresztül elérhető szolgáltatást is. Ennek aktiválása után a távirányító egyetlen gombnyomására lejátssza a filmben felcsendülő zenét és részletes információkat nyújt róla, tehát például az előadóról, behatárolja a műfaját, és megjeleníti a lemezborítót. 

 

A HDMI Simplink funkció aktiválásával elérhető, hogy az összes, HDMI porton keresztül csatlakoztatott eszközt egyetlen távirányítóval lehessen vezérelni. Azaz, ha rá van kötve a TV-re ez az eszköz, akkor akár annak távirányítója is használható hozzá. 

 

Szemmel látható, és füllel hallható a fejlődés a tavalyi modellekhez képest a BH9520T esetében. A különleges új 3D funkciók jól szuperálnak. Valóban máshogy szól a termék, mint egy hagyományos házimozi szett. Persze azt túlzás lenne állítani, hogy egyenlő ellenfele lenne egy méregdrága komponensekből összeállított high end szettnek. Azonban ez nem is lehetett cél, hiszen elsődleges prioritás volt, hogy emberközeli szinten tartsák az árát. Így körülbelül 200 000 forintba kerül, ami a konkurrens szettek mellett kicsit soknak tűnhet, azonban itt nem egy szimpla házimozi hangrendszerről van szó. 

 

 

A BH9520T sokkal inkább egy komplex multimédiás szórakoztató központ. A stabil és közepes sebességű Blu-ray lejátszó mellett ott van a beépített médialejátszó. Itt a formátumtámogatáson még volna mit javítani, viszont az mindenképp dícséretes, hogy a jó minőségű, veszteségmentesen tömörített FLAC fájlok támogatása már megoldott, illetve leggyakrabban használt média szabványokkal is gond nélkül megbírkózik. A megújult Smart TV rendszer ígéretesnek tűnik első látásra. Megpróbálták kiküszöbölni a hiányosságokat, szebb lett a felület, több a tartalom, és végre megjelent a teljes értékű nyílt böngésző is. Itt kell megemlíteni a 2012 március elején elstartolt 3D World szolgáltatást, amelynek segítségével ingyenesen érhetőek el háromdimenziós tartalmak. Így tehát a felhasználóknak nem kell a tartalomszolgáltatókra várniuk, ha térhatású anyagokat szeretnének nézni. Érdemes megjegyezni, hogy ez a tavalyi modelleknél is elérhető, csak ott még értelemszerűen nem a rendszer szerves része, hanem egy applikációt letöltése után nyílik meg ez az opció. 

 

Az eddig kissé setesuti kezelésnek jót tett, hogy most már csatlakoztatható a készülékhez klaviatúra és egér. Az áttervezett mozgásérzékeny Magic Remote távvezérlőre is került egy hasznos újítás az egérgörgő személyében, amire rögtön rááll az ember keze és szeme. A korábban bevezetett távirányító teljesen okés, a dedikált funkciógombok száma megfelelő, és a kialakítás is rendben van. A visszafogott, minimalista dizájn pazar. A letisztult, egyszerű formavilág jó választás volt, már csak azt a nyomorult lakkfekete borítást kéne végre elfelejteni. Ezért az árért az ember tehát kap egy korrekt, sokoldalú házimozi rendszert, amit viszonylag könnyű integrálni gyakorlatilag bármilyen enteriőrbe, és még státusszimbólumként is megállja a helyét.