Amikor egy film 13 millió dollárba kerül és ebből 65 ezer dollárt termel vissza, ott gond van. Nemzetközi a produkció egyébként, főleg spanyol, de van benne brit és amerikai szegmens is, meg tengernyi deja vu élmény. Műfaját tekintve horror akar lenni és az is, csak nem abban a megközelítésben, ahogy a készítők gondolták. Két sztori fut párhuzamosan. Az egyik Spanyolországban játszódik, egy elvált anyuka fiacskáját iccakánként paráztatja valami rém, rém kiszámíthatóan és unalmasan. A mami is parázik, még egy pappal is kokettál, de ördögűzésig nem fajul a dolog, szerencsére, anélkül is zsibbasztóan rossz a film.

 

 

Annyira idegesítően következetlen a felvezetés, hogy az már fáj. A kissrác valami idióta sztorit agyal ki az arcnélküli szörnyről, aki aztán este gyün, bár nem igazán derül ki, hogy miért és mit is akar, de gyün, ijesztget, cél nélkül. A cél nélküliség egyébként átszövi a cirka 100 perces játékidőt, de a fentiek még csak a kezdet és van egy másik történetszál is, hogy még zavarosabb legyen az egész. Így a nézők is és a forgatókönyvírók is tudnak bolyongani abban a labirintusban, amit a film történetének hívhatnánk, ha az lenne, nem pedig zűr és zavar. A másik történetszál Angliában kuszálódik össze és vissza, itt a karakterével esélytelenül küzdő Clive Owen bénázik családapaként, akinek kislánya egy fa odvából kibányász valami odarejtett dobozkából egy szöveget az arcnélküli szörnyről. A szöveget érthetetlen módon átmásolja a naplójába, sőt még a suliban is felolvassa az osztálytársainak, aztán tovább írja a sztorit. A szörny meg jön itt is, hogy miért az nem derül ki, a cél az a szendergők ijesztgetése lenne.

 

 

Amúgy a bambaarcú kislányt alakító Ella Purnell annyira irritáló, hogy az ostoba cselekmény miatt egyre dühösebb néző már azt kívánja, ragadja el végre a szörny a kölköt, oszt’ legyen vége, de ez sajnos nem történik meg. Idővel lesz egyébként magyarázat, hogy mi is a szörny célja, tudniillik arcot akar magának, és ezért akarja a gyerkőcök pofalemezét leszedni, mert kölcsönözni vagy vásárolni ugyebár nem lehet ilyesmit, de hogy miért is gyermeki arcbőrre vágyik, azt megint jótékony homály fedi. Tíz perccel a film vége előtt kiderül, hogy mi is a kapcsolat a két sztori között és hogyan integrálódnak egymásba. Ez még akár meglepő is lehetne, ha a nézők megvárnák, vagy, ha meg is várták, ne legyintenének fáradtan, unalomtól elcsigázottan az egészre. Utána még jön némi szirup aztán stáblista.

 

 

Owen feleségét az a Carice van Houten alakítja, aki anno a Minus című mókában nagyon aranyos volt macskanőként, sőt az alakítása Oscar-díjas volt ahhoz képest, amit itt művel: szexi kombinkéban ugrál ki az ágyból, mikor a leányzó sipákol és Clive üldözi a démont. A spanyol szálon ismeretlen a színésznő és a gyermekszínész, ez így is marad annak függvényében, amit előadnak. A végül ördögűzésig el nem jutó papot Daniel Brühl hozza nagyon komolykodva és ettől kifejezetten röhejes, pedig ez nem a Good Bye Lenin 2. Juan Carlos Fresnadillo most csak rendezőként bűnös. Nem olyan rossz filmes Ő amúgy, főleg ha saját forgatókönyvből dolgozik, mint például az Intacto vagy a 28 héttel később esetében. Az előbbi kifejezetten agyas mozi volt a fatalista irányvonalon, a másik pedig hatásos, de nem hatásvadász folytatása Danny Boyle intelligens fertőzéses-zombis bravúrjának. Most viszont harmatgyenge, hozott anyagból szenvedett. Még ami lett volna lehetőség a silány matériában azt sem használta ki, vagy ha igen, azt is rosszul. Minden megoldása sablonos, elcsépelt, kiszámítható és nagyon gyakran értelmetlen, de ez már a szkript hiányosságaira is visszavezethető. Összességében a legelvetemültebb horrorrajongók talán meglátják az unalomig ismert, és az unalomig ismert módon felsorakoztatott klisék mögött rejlő zsenialitást, bár erre annyi az esély, mint hogy Clive Owen nem csak és kizárólag a pénzért írta alá a szerződést.

 

 

A legszánalmasabb, amikor a végén a film önmagát kezdi el megmagyarázni, mert akkor aztán végképp kibújik a szög a zsákból, főleg a temérdek következetlenség vonatkozásában. Mert miután „lehull a lepel” még mindig képtelenség logikailag visszacsatolni rengeteg dolgot és ez nagyon zavaró. Pedig itt végre meglenne az esély, hogy többé-kevésbé hitelessé formálódjon mindaz, amit addig végigszenvedtünk, feledtetve az eredetiség gyötrő hiányát és megjutalmazva a nézőket, hogy kitartottak, bízva abban, hogy majd a csattanóval meg lesz hálálva a filmbe vetett bizalmuk. Ez nem történik meg, nincs feloldozás. Vice versa a nézők részéről sem, az alkotók felé.

 

 

 

Szokványos Universal menü. Pont.

 

Fakóság jellemzi a Blu-ray képét. Tulajdonképpen a részletességgel nincs baj, akár egy arcot, akár a zöldellő erdőt, vagy a várost látjuk a háttérben. Ellenben semmi élénk szín nincs. Az egész film próbál szürke lenni, ez tény, de az egész film kicsit statikus lesz tőle. Egyéb problémák nem voltak, bár a mélyebb feketéket néhol hiányoltam.

 

 

 

Angol DTS-HD MA, és magyar DTS. Mindkettő 5.1. Rendesen el vannak eresztve a csatornák. Már a kezdés, de az alapból lágy zene is olyan erőteljes, hogy alvás előtt nem ajánlott a normál hangerőn való megtekintés. Referencia minőség. A két sáv között nincs differencia, bár egy nagyobb szobában bizonyára a HD-s hang nyerne. Érdekes azonban, hogy a szinkron érezhetően a DVD-re, vagyis a felgyorsított változathoz készült, így mindenki egy kis orrhangot kap. Ehhez azonban hozzá lehet könnyen szokni, csak érteni nem értem.

 

Kimaradt jelenetek. Ezek a jobbak közé tartoznak, olyanok, amiket szívesen elnéztem volna a kész műben, de ez van. Három perces kisfilmet kapunk a valóságról, és a kitalációról. Ez azonban igazából csak parasztvakítás, a teljesen egyértelmű dolgokat mondják el a készítők.

 

 

Megint csak három percben mesélnek a több különböző helyen való forgatásról. Ez azonban a filmben felbukkanó két nemzetiség közötti különbségeket mutatja be. A rendező is hasonló hosszban kap bemutatást, de igazából csak a többiek szólalnak meg, és a filmből mutatnak jeleneteket. Az utolsó extra végre egy igaz dokumentumfilm. Húsz perces Így készült, ami főleg a behatolókra koncentrál. Kik is ők, illetve ami fontosabb, milyen hatásokkal érték el, hogy féljen tőlük a néző. Egyébként a teljes így készült spanyol.

 

A film sajnos csalódás, de a BD nagyon jó hanggal és jó képpel bír, viszont sajnos kevés extrával.

 

FILM: 3

KÉP: 9

HANG: 10

EXTRÁK: 4