Bár első látásra úgy tűnik, hogy az LG BP620 egy szimpla Blu-ray lejátszó, közelebbról megnézve kiderül, hogy egy sokkal komplexebb eszközről van szó. Egy olyan asztali médialejátszóról, amely amellett, hogy képes az optikai lemezek kezelésére, megbírkózik a digitális médiafájlokkal, támogatja a vezeték nélküli adatviteli eljárásokat és elboldogul a külső merevlemezen található film-, kép- és hangállományokkal. Ez mind szép és jó. De azért érdemesnek tűnt kitalálni hogy a valóságban hogy teljesít.
Kompakt kialakítás
Bár az emberek hajlamosak azt hinni, hogy egy asztali médialejátszó kinézetével nem lehet nagyon trükközni, például ez az eszköz is rácáfol ezekre a prekoncepciókra. A termékről ugyenis süt, hogy az LG boszorkánykonyhájából származik. Sorakoznak rajta a ugyanis a vállalatra jellemző stílusjegyek, és ezek egy része arról is tanúskodik, hogy 2012-es modellről van szó. Ilyen például a frontfelület enyhén lépcsőzetes kialakítása, ami kis (inkább mégis nagy) fantáziával kacsacsőrre emlékeztet.
Ez a kiugró panel átlátszó, ám sötétített műanyagból készült, amely mögé, középre pozícionálták a kikapcsolt állapotában láthatatlan LCD kijelzőt. Jobb oldalra kerültek a vezérlőgombok, amelyek akkor jöhetnek jól, ha a távirányítónak lába kélt, vagy esetleg kifogyott belőle az elem. Érdekes, hogy a korábban favorizált érintésérzékeny megoldás helyett itt visszatértek a régi módszerhez, azaz a hagyományos gombokhoz. Tény és való, hogy ez nem néz ki annyira futurisztikusan vagy menőn, de cserébe sokkal-sokkal jobban használható. Ezekek alatt helyezték el az USB-csatlakozót, amin keresztül a különéle média állományok egyszerűen eljuttathatóak a termékre. Ezt kis védő kupak takarja, úgyhogy első pillantásra nem is könnyű észrevenni. Az LG-től nem meglepő, hogy a bal szélre építették az optikai meghajtót egy lehajtható ajtó mögé. Ezen kívül a lemezek védelméről még egy plusz védőfal is gondoskodik, amely automatikusan nyílik, illetve záródik. Ide kerültek a különféle logók, illetve a szolgáltatásokat reklámozó matrica, ami egy kicsit csiricsáré külsőt kölcsönöz a terméknek. Azonban akinek ez nem tetszik, az könnyedén lekapirgálhatja.
Az enyhén tükröződő front panellel ellentétben a készülékház matt fekete fényezést kapott. Ez remek döntés volt, hiszen ezen az ujjlenyomatok és a szennyeződések sokkal kevésbé látszanak meg, mint a z oly sokszor alkalmazott, és mára elkoptatottá vált lakkfeketén. Az alumínium is jó választás volt, mert egészen strapabírónak tűnik a termék, amely sok, kopogós műanyagot használó konkurrenséről nem nagyon mondható el. A hűtőrácsokat az alvázon helyezték el, ami nem sok jóval kecsegtetett, viszont a működés közben mégsem melegedett át. Az interfészeket a már megszokott módon a hátlapra száműzték. A HDMI port mellett ide helyeztek egy-egy LAN csatlakozót, illetve az optikai és sztereo audio kimenetet. A másfél kilogramm súlyú BP620 negyvenhárom centi széles, húsz cm mély és négy centiméter magas. Azaz a mostani trendeknek megfelelően egy kifejezetten kompakt eszközről van szó, ami akár egy nagyobb notebook táskába, vagy egy átlagos hátizsákba is belefér.
Bekapcsolás után
Az elindítást követően a stopper szerint négy másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy felálljon, és a képernyőre varázsolja a grafikus kezelőfelületet. Ezután további hat másodpercnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kellő sebességre felpörgetve a lemezt elkezdje lejátszani a Blu-ray meghajtó segítségével a filmet. Ezzel ugyan jelentősen elmarad a világ legsebesebb ilyen típusú asztali lejátszójától, aminek mindehhez másfél, illetve két másodpercre van szüksége. De tegyük a szívünkre a kezünket! Nem teljesen mindegy, hogy kettő vagy tíz másodpercet kell várni a film elindításáig? Dehogynem az! A lényeg, hogy ne üljünk a surrogó doboz előtt percekig, ez pedig ez esetben simán teljesült.
Stabil Blu-ray lejátszás
Még ma is gondot okoz sok esetben az optikai meghajtók instabil működése. Azaz, hogy egyes termékek nem hajlandóak kiadni a lemezeket (ilyenkor nem lehet mást tenni, szét kell szedni az eszközt), esetleg tönkreteszik, vagy lejátszás közben egyszeűen kiköpik azokat, megszakítva az otthoni mozizást. Ez amellett, hogy rendkívül bosszantó, még konkrét anyagi károkat is okozhat. Főleg a DVD-lejátszók szegmensének alsó kategóriáira, azaz magyarul a gagyi-noname vonalra jellemző ez, de előfordulnak ilyen jellegű problémák az olcsóbb Blu-ray eszközöknél is. Ám szerencsére ez a modell nem tartozik közéjük. Ugyanis egyszer sem produkált ilyen tüneteket, pedig tuszkoltunk bele mindenféle-fajta kongorot.
Bár a BDXL formátum egyre inkább elterjedőben van, azonban ez egyelőre inkább a számítógépekbe épített meghajtókat érinti. Így nem meglepő, hogy e szabvány támogatása e termékből kimaradt. Ezen kívül viszont mindent visz, még a 3D anyagokat tartalmazó lemezekkel is elboldogul. Egészen pontoan tehát a BD-Media és BDAV (R/RW) lemezek szóba. Természetesen a DVD-lemezekkel is megbírkózik, így alkalmas az akár kétrétegű DVD±R/RW lemezek, illetve CD (CD-Audio, CD-R/RW) típusú korongok lejátszására is. Azt fontos figyelembe venni viszont, hogy a rögzítéshez használt szoftvertől és a véglegesítéstől függően előfordulhat, hogy egyes megírt diszkek nem játszhatóak le. Arra is akadhat példa, hogy a számítógéppel illetve DVD- vagy CD-felvevővel rögzített korongokkal baj lehet, amennyiben azok minimális szinten is sérültek, szennyezettek vagy a felvevő lencséjén valamifél kosz rakódott le. Arra is érdemes figyelni, hogy ha a számítógépen megírt lemezeknél akár kompatibilis formátum esetén is előfordulhat, hogy az alkalmazott szoftver beállításai miatt a készülék ezeket nem képes kezelni.
Filmek lejátszása
Korábban az LG nagyon lelkesen vetette bele magát a lejátszással kapcsolatos fejlesztésbe. Egy csomó trükkös eljárást kitaláltak, amivel a felhasználó beletekerhetett a filmbe, de ezek egy részét mára valamiért elhagyták. Pedig a kurzorgombokkal mozgatható virtuális csúszka például roppant kellemes volt, hiszen ennek segítségével gyakorlatilag egy pillanat a film egy tetszőleges pillanatára lehetett ugrani. Ugyanez igaz arra a módszerre, ami lehetővé tette, hogy a számok beírásával az ember másodpercre pontosan megadja, hogy honnan szeretné folytatni a lejátszást, de sajnos ez is hiányzik innen. Bár korábban volt rá némi remény, hogy az idei termékek már alkalmasak lesznek arra, hogy a filmeket automatikusan részekre bontsák, és ezekhez a virtuális epizódokhoz képeket társítsanak. Azonban sajnos ebből semmi sem valósult meg. Természetesen amennyiben léteznek előre megalkotott jelenetek (ami elsősorban a DVD- vagy Blu-ray lemezekre jellemző, akkor azok között lehet azonnal lépkedni.
Így mindössze két módszer maradt: A távirányítón elhelyezett megszokott funkciógombok (Play, Pause, Forward, Rewind, Stop) nyomkodásával egyszerűen bele lehet tekerni a filmbe, akár maximum hatszoros lejátszási sebességgel. Ezen kívül a Info Menu gomb lenyomása után mód nyílik arra, hogy a felhasználó egy percnyi időközöket ugorjon az anyagban.
Egy almenüben lehetőség nyílik arra, hogy válasszunk a beépített feliratok és hangsávok között (értelemszerűen ez csak akkor működik, amennyiben ezek megtalálhatóak a fájlban vagy a lemezen). A digitális térhatású hangszabványok közül a DTS és a Dolby Digital támogatása alapvető. Emellett a BP620 képes megszólaltatni a Dolby TrueHD, a Dolby Digital Plus, valamint a DTS-HD kódolású anyagokat is, azaz tehát a 7.1 csatornás állományok kezelése is biztosított.
További plusz, hogy innen közvetlenül módosítható a képarány, és lehet válogatni az előzetesen beprogramozott képmódok közül is. Ezek közül egyébként három található meg a kínálatban. A Film a hagyományoknak megfelelően e lagvisszafogottabb a maga szép, természetes tónusaival. Az Élénk túlzottan harsány árnyalatokkal operál, ami nem jár túl barátságos végeredménnyel. A Sztenderd pedig ez esetben is az arany középutat képviseli. Aki egyébként ezekkel nem elégedett, az egy hat fokozatú skálán kedvére állítgathat az élességen, a színen, a kontrasztarányon és a fényerőn. Ez szép és jó, azonban arról nem szabad megfeledkezni, hogy a képminőségért alapvetően az alkalmazott megjelenítő eszköz felel, úgyhogy csodát felesleges várni ettől a terméktől. Ha rossz a tévé vagy a projektor, akkor lehet bármilyen jó a lejátszó, a végeredmény szempontjából mit sem számít.
Egyéb médiaállományok
A modell a hagyományos filmek és zenék mellett képes egyéb más digitális video- és fotófájlok megjelenítésére, illetve zeneszámok megszólaltatására. Ezek lehetnek ugyanúgy egy optikai hordozón, azaz lemezen, de helyet kaphatnak külső merevlemezen vagy pendrive-on is. Ez utóbbi esetben nincs más teendő, mint ezeket az USB-porton keresztül csatlakoztatni az eszközhöz, csak arra kell figyelni, hogy azok FAT16, FAT32 vagy NTFS fájlrendszert használjanak, illetve, hogy a termék csak négy partíció kezelésére képes.
Emellett érdemes ügyelni arra, is, hogy nem szabad kihúzni használat közben az USB-s eszközt, mert az végzetesen károsodhat. A modell az USB 1.0 és USB 2.0 szabványokat támogatja. Azaz a gyorsabb adatátvitelt garantáló USB 3.0-ról le kell mondani ez esetben. Ha az USB-eszköz számítógéppel való használatához külön program telepítése szükséges, akkor az ezzel a készülékkel nem használható. Digitális fényképezőgépt és mobiltelefont nem lehet a BP620-hoz csatlakoztatni. Emellett a PC-vel sem lehet összedugni, és hiába rendelkezik két gigabájt belső memóriával, arra nem lehet felmásolni adatokat, így tárolóeszközként nem használható.
A kezelőfelület leginkább egy filekezelő alkalmazásra hasonlít, még a könyvtárak ki ikonjai is a Windowsos alkalmazást idézik. Ebből következően bárki könnyedén elboldogulhat vele, aki már látott egyszer életében közelről számítógépet. Ráadásul háromféle nézet közül lehet választani, így biztos mindenki megtalálja azt, amely a legmegfelőbb számára. Az egyes file-ok, illetve mappák között a már ismert módon, a kurzornyilak nyomkodásával lehet ugrálni.
Videók
A legfontosabb videó formátumokat nem csak a termékleírásban támogatja, hanem a próbák után kiderült, hogy a valóságban is. Így tehát a legtöbbször használt DivX és Xvid szabványokkal semmi gond nincsen (azaz sem zavaró képhibák, sem akadozás nem jelentkezett). Az M2TS és TS file-okat is simán vitte, ami a rippelt DVD és Blu-ray anyagok miatt fontos. Ennél is lényegesebb, hogy az MKV kiterjesztésű tartalmakat is gond nélkül lejátszotta. Az ilyen típusú file-ok mostanában egyre népszerűbbek lesznek, hiszen a legtöbb nagyfelbontású film ilyen formában érhető el. Pont az MKV volt az, ami kiszorította az Apple féle QuickTime formátumot, így nem is nagyon meglepő, hogy ezek kezelését ez az eszköz már nem biztosítja.
A külső feliratok megjelenítését támogatja, de ehhez létfontosságú, hogy ennek a file-nak a neve megegyezzen az éppen lejátszott forrásfile nevével. A karakterek méretén és színén nem lehet állítani, és háttér sem pakolható a betűk mögé. Ez azonban nem akkora tragédia, hiszen a fehér szöveg az esetek túlnyomó többségében jól látszik. De persze mondjuk egy Alaszkáról vagy az Északi-Sarkról szóló természetfilmnél már azért bele lehet kötni a dologba. Megváltoztatható a felirat kódolása, tehát ha mondjuk valamilyen csoda folytán kínai írásjelek bukkannának fel a tévén, akkor ezzel lehet orvosolni. A videók kezelése pont úgy tűnik, mint a Blu-ray vagy DVD lemezek esetén, úgyhogy erre még egyszer már nem térünk ki.
Képek
Sajnos lejátszási listát nem lehet összeállítani. Azaz ha valaki a barátainak szeretné megmutogatni a nyaralási képeit például, akkor annak előtte egy külön mappába kell másolni ezeket a fotókat. Az kötelező, hogy a JPG file-okat egy ilyen eszköz meg tudja jeleníteni, de ez a modell ennél jóval tovább ment, hiszen a PNG, TIF és GIF képekkel is gond nélkül boldogul. Sőt-sőt! Még a mostanában rettenetesen divatos animgifek, azaz a viszonylag kis méretű, néhány képkockából álló animált tartalmak megjelenítésére is alkalmas. Nagy látogatottságú internetes oldalak épülnek ezekre, és sokan gyűjtik is az ilyen típusú anyagokat, szóval ez mindenképp pozitívum.
Sajnos a fotókkal kapcsolatos, úgynevezett EXIF adatok (tehát, hogy milyen géppel, milyen beállítások mellett, mikor készült egy adott fénykép) kezelése és feldolgozása nem megoldott sajnos. Viszont cserébe nagyíthatóak és forgathatóak is a fényképek. Ráadásul még zene is indítható a diavetítés funkció alá, illetve a képváltás sebessége, és az ezt színező szokásos effektek (dia, ajtó, rács) is aktiválhatóak.
Zeneszámok
Az a vállalat korábbi termékeinek ismeretében már várható volt, hogy a modell a legelterjedtebbnek számító MP3 zeneszámok mellett más formátumok lejátszására is képes lesz. És nem is okozott csalódást, hiszen a marginális WMA mellett még a veszteség nélkül tömörített FLAC file-ok sem okoznak neki problémát. Ezek sokkal jobb hangminőséget produkálnak, és a nagy sávszélesség, illetve az adattároló egységek kapacitásának exponenciális növekedése már lehetővé teszi, hogy ezek a korábbinál jóval gyorsabb ütemben terjedjenek el. Egy ideálisabb világban már felesleges beérni a gyatra MP3-akkal, és a jelek szerint ezt a nagy piaci szereplők is kezdik észrevenni.
Azért az élet itt sem fenékig tejfel, hiszen lejátszási lista a zeneszámok esetén sem állítható össze, és a dalok átkeverése sem biztosított. Viszont cserébe lekérhető egy korrekt információs lap az egyes dalokról, ahol számokba kódolt metaadatok, az úgynevezett ID3 tagek kapnak helyet. Sőt az eszköz a Gracenote nevű netes szolgáltatás elérését is lehetővé teszi. Ez azt jelenti, hogy a lejátszó csatlakozhat a Gracenote Media Database adatbázishoz és letöltheti a zeneinformációkat, pl. sáv címét, előadó nevét, zene típusát vagy más szöveges információt. Egy audio CD behelyezésekor például a lejátszó automatikusan megkezdi a lejátszást és a Gracenote Media Database adatbázisból letölti a zeneszám címét. Sőt a dolog filmzenéknél is működik, hiszen ezek lejátszása közben a MUSIC ID gombot megnyomva a készülék a Gracenote Media Database-ből letölti a filmzene adatait.
(folytatása következik)
