FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész
BD TESZT: Oblath Ádám
Film
Örök problémáim egyike, hogy miért lesz egy hirtelen szuperképességeket kapó emberből eredendően jó fej világmegmentő. Valahogy ez számomra sosem tűnik annyira evidensnek, mint ahogyan a képregényekben többnyire az.
Ezért szeretem nagyon az olyan sztorikat, amelyek eljátszanak azzal a lehetőséggel, hogy nem biztos, hogy minden szuperhősnek jó fejnek kell lennie. Ezért tetszett anno például a Hancock vagy a Megaagy is, és most ezen a nyomvonalon halad tovább Az erő krónikája (kevesebb vígjátéki és romantikus elemmel, picit több drámával, amit a tinifilmek sablonjaival elegyít). Három tini srác a főszereplő, elég különböző jellemmel és háttérrel. Egy este viszont, meglépve az épp zajló nagy buliból, az erdőben sétálgatva egy mély lyukat fedeznek fel, amiben van valami nem e világi dolog. A srácok pedig ezzel persze szorosabb kapcsolatba kerülnek, aminek hatásaként szuperképességekre tesznek szert, mint erre a következő napokban rájönnek.
A három haver titokban kezdi próbálgatni képességeit, amelyekből egyre többet fedeznek fel. Aztán különféle tréfákat követnek el, ami egyenes úton vezet oda, hogy egyikük (természetesen a leginkább kívülálló karakter) más kárára használja az erejét. Előbb poénból, aztán kényszerből, végül dühből. Innentől pedig már lehet sejteni, hova is tart a történet.
A film további különlegessége, hogy a reality hangulatra alapoz, azaz az egyik szereplő rögzíti az eseményeket kamerájával, ahogy például a Cloverfieldben is láthattuk. Itt ennek a megoldásnak a minőségi hátrányait kevésbé érezzük, mert több a világosban, nappal játszódó jelenet, amelyeken nem nagyon észleltem minőségromlást, de még a sötétben, illetve este játszódó szcénáknál sem annyira zavaró a minőségkülönbség (bár azért érzékelhető, ez tény).
Az elején talán a kelleténél egy picit többször magyarázzák meg, miért van az egyik szereplőnél mindig kamera, de szerencsére ez később fokozatosan elmarad. A képminőségre visszatérve, a trükköket viszont így nem kellett az utolsó pixelig tökéletesíteni, mégis valahogy sokkal természetesebbnek, hihetőbbnek tűnnek, mint sok más nagy költségvetésű film vizuális effektjei. A reality hangulat azt is jelenti, hogy igazán ismert arcok-sztárok nem tűnnek fel, de ez ilyenkor inkább zavarná is az élményt, a forgatókönyvet viszont egy ismert rendező, John Landis (Blues Brothers, Szerepcsere, Amerikába jöttem) fia, Max jegyzi.
Mivel az alkotók nyilván pénzt is akartak keresni filmjükkel, a karakterek jellemét, a motivációikat tekintve azért nem ástak olyan mélyre, mint lehetett volna, de úgy talán túlzottan megterhelné a tini közönséget, akikre a producerek szerintem erősen számítottak nézőként.
Ne legyünk azonban igazságtalanok, a sztori, a konfliktusok és a karakterek leegyszerűsítésétől eltekintve, a produkció remekül működik, az akció-dráma aránya azért így is megfelelő, a bemutatott szituáció átélhető, könnyen beleképzeljük magunkat a szereplők helyébe (még ha korban már jócskán idősebbek is vagyunk), legfeljebb néha csóváljuk a fejünket, hogy mi azért ezt vagy azt másképp csináltuk volna. Ezzel együtt Az erő krónikája a szuperhősös filmek egyik kétségkívül egyedi darabja lett, és az erős konkurencia mellett ez mindenképpen dicséretes eredmény.
Menü
Alul egy sorba rendezve, ahogyan azt már megszokhattuk á la Fox.
Kép
Ugye kis kézikamerákkal forgott a film, így a kép minősége annyira nem tesztelhető. Annyi azért elmondható, hogy kellemes a transzfer, a sötétben sem vesznek el a részletek. A CGI viszont elég sok helyen kilóg 1080p-ben.
Hang
DTS-HD MA 5.1 angol, DD 5.1 magyar. Mindkettő meglehetősen erőteljes hangot ad. Végre nem próbáltak tényleges kamerás hangot utánozni, így minden csatorna elég rendesen érvényesül. Néhány akciójelenet kenterbe ver egy-két blockbuster filmet is.
Extrák
Az első és legnagyobb extra, hogy a filmet meg lehet tekinteni a bővített és a mozis változatban is, de még így is akad kimaradt jelenet – mondjuk ez már akár be is kerülhetett volna a bővített verzióba. Egy hétperces animációs látványtervet is elénk tárnak, amiben a fontosabb jelenetek láthatóak. Egy négyperces kamerapróbát is láthatunk, de ez igazából nem nagy szám, csak azt próbálgatták, hogy mennyire látszódnak amatőrnek a felvételek. Végül egy előzetes látható, és egy kis zenei ismertető. Slussz.
Összegzés:
Új fajta (anti)szuperhős film, amit a modern kornak megfelelően már nem érdemes DVD-n megvenni, inkább Blu-rayre ruházzunk be. Megéri.
FILM: 8
KÉP: 10
HANG: 10
EXTRÁK: 7
