FILMKRITIKA: Cseri Dániel

BD TESZT: Oblath Ádám

Film

Remek remake. Mert bizony ilyen is akad. Joggal merülhet fel majd persze, hogy amerikai filmet újrázni nem nagy kihívás. Ez igaz is lehetne, ha maga az eredeti, az alap, nem lenne kiváló munka. De mivel J. Lee Thompson 1962-ben készült filmje pazar volt, konkrétan Hitchcock munkáinak színvonalát idézte. Természetesen itt szükséges absztrahálni és eltekinteni egyéb rendezők ilyen-olyan, jól vagy kevésbe jól sikerült zsánergyakorlataitól. A Gregory Peck–Robert Mitchum páros eszelősen hozta az idegőrlő párviadalt, és az addig nem nagyon látott, ha úgy tetszik, be nem járatott (napjainkra a műfaj egyik elmaradhatatlan elemévé vált) brutalitásban sem volt hiány, túl a suspense metodika majdnem létező összes elemének mesteri alkalmazásán. A sztori ugyebár ismerős. A védőügyvédje által anno börtönbe juttatott kegyetlen és erőszakos bűnöző, letöltve a sok-sok évet, szabadul, és terrorizálni kezdi a jogászt és annak családját, kihasználva a létező összes jogi kiskaput, s jó ideig nem lépi át azt a határt, amikor már büntethetővé válhat. Idővel persze bekövetkezik ez is, ám akkor már olyan szinten elszabadul a cselekmény és az indulatok, hogy az addigiak determinálják és megkerülhetetlenné teszik az eseményeknek ebben az irányban történő kicsúcsosodását.

Martin Scorsese 1991-ben gondolta újra a klasszikust, és valami egészen elképesztő bravúrt vitt véghez. Természetesen szüksége volt ehhez a börtöntöltelék Max Cady démoni és elborult elméjű, ugyanakkor nagyon is rafinált szerepében brillírozó Robert De Niróra. A saját morális (amorális?) csapdájába belesétáló és ennek következményeit megszenvedő, szakmai és magánéletében korántsem makulátlan ügyvédet, Sam Bowdent alakító Nick Nolte szintén elképesztő teljesítményt produkál, csakúgy mint a neurotikus asszonykáját zsigerből hozó Jessica Lange figurája. Egyedül a lányukat alakító Juliette Lewis lóg ki egy kicsit a sorból esetlenségével, de az összezavarodottt kamaszlányka szerepéhez ez még passzol is. Scorsese egyik apróbb bravúrja a bő kétórás játékidőben levezényelt suspense-magasiskolán belül, hogy egy-egy jelenet erejéig Gregory Peck és Robert Mitchum is feltűnik a filmben, a negatív és pozitív karakterek fordított háttérárnyaként. Előbbi De Niro „új” ügyvédjeként, míg Mitchum Bowden segítőjeként. Zseniális ötlet, zseniálisan kivitelezve.

Ez az apró nüansz fémjelzi az egész filmet. A játékidő első percétől az utolsóig torkon ragadja a nézőt, és nem ereszti. A szuggesztív képi világ Freddie Francis munkája. A film forgatásakor már 74 éves veterán operatőrgéniusz precízen megtervezett gépmozgásai és a valós cinemascope képkivágásokban rögzített képek hibátlan egységet alkotnak. A felvevőgép mozgása a feszültség növekedésével párhuzamosan válik egyre dinamikusabbá. Nagyon kevés a közeli, egyfajta rideg távolságtartással szemlélhetjük, amit látunk, nincs igazán jó és rossz, nem lehet igazán azonosulni egyik oldallal sem. Francis sem segít ebben. Scorsese is a néző morális értékítéletére bízza a döntést, nem manipulál sem képekkel, sem színészvezetéssel.
A színészek amúgy is tudják, mi a dolguk, a történet pedig nem ad feloldozást és támpontokat. Mindenkinek megvannak a maga kis mocskos titkai, bűnei, amik ugyan nem hozhatók egy szintre, viszont az alkalmazott eszközök a belső démonok elszabadulásával kihozzák az állatot mindenkiből, de ez még az életösztön felszínre törése előtt történik meg. Az pedig jóval odébb van még, szándékosan az utolsó negyedórára időzítve, hogy addig is legyen ideje a nézőnek morfondírozni vagy éppen rácsodálkozni arra, hogyan is kell igazi pszichothrillert készíteni és a suspense lehetőségeit maximálisan kihasználni.

A pazar filmhez pazar szinkron dukált anno, ami megtalálható a kiadványon, érdemes tenni vele egy próbát. De Niro Cserhalmi György hangjával elsőre szokatlan, ám néhány perccel az első mondatok után már tökéletes választásnak bizonyul. Ugyanez igaz Dörner György esetében is, aki Nick Nolte magyar hangja, és kell néhány perc, amíg elvonatkoztatunk, hogy most kivételesen nem Bruce Willis, Eddie Murphy vagy Michael Douglas, és ezután már ő is kiválóan passzol. Jessica Lange depresszív, széthulló karakterének elfojtott indulatoktól, temérdek cigarettától és töménytől rekedtes hangját Nyakó Juli kölcsönzi. A Cape Fear – A rettegés foka hibátlan remake, mely egyes pillanataiban felülmúlja még a klasszikust is, de túl ezeken a momentumokon, kikezdhetetlen alkotás. Ritka bravúr a remake-készítés (mára már kifejezetten, de akkor még nem ennyire dominánsan) nagyon könnyen mocsárrá váló terepén.

Menü

Megint csak a kicsit elcsépelt, de legalább megszokott Universal-menü.

Kép

Ugye azért nem mai filmről van szó, ráadásul nem is annyira kiemelt klasszikusról, hogy akkora pénzeket és erőfeszítéseket fordítsanak rá. Ezzel szemben a kép kifejezetten szépre sikeredett. Igyekeztek kihozni a maximumot, bár néhol a tompaság látszódik.

Hang

DTS-HD Master Audio 5.1-es eredeti hang és magyar szinkron. Az eredeti hang szépen szól, igazából hozza a film hangulatát, de sok helyen hallható sercegés, ami szintén a kor számlájára írható. A magyar szinkron egész egyedülálló módon 2.0-s DTS. Ez persze kicsit parasztvakítás, hisz ha azt nézzük, akkor egy sima mono két csatornára húzva, nem is akkora bitrátával. Viszont az eredeti szinkron, és ez azért nagy szó, mert a Universal sok kiemelt film esetében gyártatott új hangsávot.

Extrák

Kimaradt jelenetek. Érdekes nézni, milyen régiek már ezek is. Tízpercnyi kimaradt anyagot láthatunk, amik között akadnak nagyon érdekes dolgok is, de összességében elhagyhatóak. Egy régebbi, de nyolcvanperces(!) werkfilmet is kapunk. Ez már a DVD változaton is rajta volt, így csak annyit jegyeznék meg, hogy mindenre, de tényleg mindenre kitérnek benne, amire csak ki lehet, némi nosztalgikus utóízzel. Kétperces összeállítást láthatunk a felvonulásos jelenetről is, amolyan kamerák mögötti hangnemben. Ez tulajdonképpen semmi újat nem mutat. Ugyanígy a hajós jelenetet a viharban is bemutatják – itt már több a nevetés, de igazából ugyanaz. Néhány képen összehasonlítják nekünk a felvételek és a végleges verzió közötti különbségeket. Maradt még egy fotógaléria és egy előzetes.

Összegzés:

Jó kis film, egész jó kis kiadásban.

FILM: 9

KÉP: 9

HANG: 8

EXTRÁK: 7