Szétrúgják, amit és akit szét kell - Bosszúállók Blu-ray teszt

FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész

BD TESZT: Oblath Ádám

Film

1998-ban volt az, amikor a blockbusterek kedvenc témája a Földet fenyegető meteorcsapás volt, és két nagyon eltérő hangulatú film készült ebben a témában: a cinikusabb, szomorkásabb Deep Impact és a nagyobb, hangosabb, faszagyerekesebb Armageddon.

Hogy ez miért jutott eszembe a Bosszúállók kapcsán? Nos, úgy vélem, az elmúlt években a mozikban domináns szuperhősfilmeknek is két, hasonlóan különböző vonulata van. Bevallom, az én kedvenceim azok a filmek (Nolan Batmanjei, A sebezhetetlen vagy a WatchmenAz őrzők), amelyek azt mutatják meg, hogy szuperhősnek, különleges képességekkel rendelkezőnek, az átlagembernél többnek lenni rohadtul magányos dolog ám. S nem a népszerűségért csinálod az egészet, mert ráadásul többnyire azok, akiket megmentesz, vagy nem is tudják, hogy te voltál, vagy egyenesen utálnak, megvetnek. És ha mégis akad valaki, aki esetleg meg akarná köszönni neked, amit tettél, akkor azt mondod: „Nem kell”, mert valóban nem ezért tetted, hanem a saját igazságérzetedért, amiatt a becsületkódex miatt, ami mindennél fontosabb a számodra. És ugyan ez az, ami teljesen elszigetel az átlagemberektől, de ez az is, ami messze többé és jobbá tesz náluk. Csak ettől jobb kedved nem lesz, és a végén, a diadal után nem érzed azt, hogy ünnepelned kéne együtt a többiekkel, hanem szomorúan távolodsz tőlük, visszahúzódsz, a háttérbe vonulsz.

FILMKEPHulk.jpg

Aztán vannak az Armageddon típusú szuperhősmozik (és véleményem szerint ide tartozik a Bosszúállók is), amelyek nem foglalkoznak ennyit hőseik lelkivilágával, annál is inkább, mert nincs is nekik nagyon ilyen. Egoista, arrogáns, de kétségtelenül zseniális fazonok ők, akiknek azonban legfontosabb az, hogy mindig király csávónak érezzék magukat, és a legdurvább akciók közben is muszáj poénkodniuk, mert ők ilyenek. A végén pedig viszik a legjobb csajt, a lóvét, a dicsőséget meg úgy mindenből a lehető legjobbat. És vitathatatlan, hogy ugyanakkor a ténykedésüket nagyon szórakoztató nézni, még ha le is rombolják körülöttünk a várost.

FILMKEPvasember.jpg

Na, és akkor el is jutottunk a Bosszúállókig, amit gondosan készítettek elő az elmúlt években, hiszen előbb ugye vászonra kellett vinni, be kellett mutatni az itt feltűnő szuperhősöket a Vasembertől Hulkig. Most meg itt vannak egy közös filmben, hogy szembeszálljanak egy kellően megalomán gonosszal, de csak ha túl vannak azon, hogy eldöntsék, ki közülük a nagyobb faszagyerek.

Az első órában nem értettem, sőt néha már idegesítőnek tartottam azt a sok óvodás, pöcsméregetős, „nekem golyóálló páncélom van – jó, de az én apukám erősebb” jellegű konfliktusokat, ám a film második felében kiderült, hogy erre nemcsak azért volt szükség, hogy minden egomán hérosz megkapja a megfelelő mennyiségű játékidőt, hanem azért is, hogy végképp megértsük: ezek a figurák nem az emberiségért, nem a világ megmentéséért harcolnak teljes szívvel és közös erővel. Nem. Őket az bosszantja fel, amikor valaki okosabbnak, erősebbnek, hatalmasabbnak hiszi magát náluk. Ilyen esetekben teszik félre az ellentéteiket, és rúgják szét kíméletlenül a konkurencia seggét. És igen, mindig jut idejük egy beszólásra is.

FILMKEPThorAmerikakapitany.jpg

Erről szól ez a film, amely sztorijában, ötleteiben megidézi az összes hasonló, kellően nagysikerű filmet a zsánerből, de nem kárhoztatjuk ezért, mert mind a 140 perce izgalmas, látványos és humornak sincs híján, és mi ezt is várjuk el tőle. Rég rombolták le New Yorkot ilyen látványosan, és bár a sima 3D sem rossz, ez a film is minél nagyobb képernyőn érvényesül igazán. A tempó jó, a karakterek (illetve az őket játszó színészek) csúcsformában vannak, és hozzák magukat, ahogy és amiért megszerettük őket.

FILMKEPScarlett.jpg

Amiért mégis leginkább hálásak lehetünk az alkotóknak, az az, hogy a szerintem eddig leginkább mostohán kezelt, igazán jó pillanatokból a legkevesebbet kapó Marvel-szuperhőst, Hulkot rehabilitálták. Számomra ennek a filmnek a legjobb pillanatai hozzá kötődnek, és amikor megmutatta, hogy kell bánni egy istennel, akkor nagyon elégedetten bólintottam, és a kedvenc szuperhőseim egyikévé vált.

Mindent összegezve azt kell mondjam, hogy a Bosszúállók nagyon jól sikerült, izgalmas, veszettül szórakoztató comics-blockbuster, ahogy azt el is vártuk tőle.

Menü

Rendkívül hangulatos a menürendszer. A háttérben karakterorientált jelenetek pörögnek, míg alul egy sorban helyezkednek el a menüpontok. Amikor meg egy-egy menüpontra lépünk, az alulról megvilágítva jelzi nekünk. Mindez teljesen magyarítva.

BDhangokFOMENUs.JPG

Kép

Nos, kezdjük a negatívummal: az összes előzményfilm cinemascope képét most felváltotta a 1,85:1. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehetett ezt elkövetni – mondjuk ez már a moziban is így festett, de reméltem, hogy csak az IMAX egyik „mellékhatása” lesz. De ez van, ezt kell szeretni, és igazából nem is olyan nehéz kedvelni a transzfert. Mert ettől függetlenül valami elképesztő, hogy fest. Semmilyen piszok, folt, de még az utómunka során összeszedett fátyolréteg, vagy szemcsézettség sem látszik. Gyönyörű színek, kellő élesség, és az esti jeleneteknél mély feketék jellemzik a Bosszúállókat.

BDbeallitason.JPG

Hang

A remek mozis magyar szinkront kaptuk meg Dolby Digital 5.1-ben, valamint az eredeti hangot, azt viszont DTS-HD Master Audióban, méghozzá 7.1-ben! Utóbbinál az egyik szemem sír, a másik nevet, mert nagyon sokat ad hozzá a plusz két hátsó hangfal az élményhez, ellenben baromi érdekes módon halkabb, tompábban szól, mint a magyar szinkron – erre mondjuk a hangerő gomb jelentheti a megoldást. Összességében viszont brutális keverést kapunk. Az akciójelenetek és a zenék keverése fenomenális, nem ajánlatos késő este nézni. Ami még külön jó, odafigyeltek arra is, hogy ha valaki épp ordít, az is hangosabb legyen, ne csak imitálás.

Extrák

BDextrak.JPG

Na, akkor vágjunk bele! Első körben kapunk egy újabb Marvel-rövidfilmet. Ebben egy pár adja a fejét bankrablásra a New Yorkban lévő nagy csata után, egy talált idegenfegyverrel. Egész hangulatos, humoros kis epizód. Maradjunk a humornál, ugyanis egy jópofa kis bakiparádé a következő extra. Ez a szokásos, poénosabb hangvételű összevágás, érezhetően a jobb pillanatokkal. Akad még néhány kimaradt jelenet is. Ezek között van egy kerettörténetes alternatív kezdés és befejezés. Személy szerint nekem ezek is nagyon tetszettek volna a moziban. Akad hosszabb akció is, de a legjobb jelenet, amiért tényleg nagy kár, hogy kimaradt, az az, amelyben Steve Rogers ismerkedik a mai világgal (itt egyébként feltűnik Stan Lee is). Végül jön egy hatperces werk a látványról: értelemszerűen rengeteg volt a CGI, de még így is nagyon sok eredeti helyszínt használtak. És ennyi.

Összegzés:

Egy nagyon jó képregényfilmről beszélünk, baromi jó minőségben, de az szégyen, hogy csak ennyi extra van rajta...

FILM: 9

KÉP: 10

HANG: 10

EXTRÁK: 5

A bejegyzés trackback címe:

https://bluray.blog.hu/api/trackback/id/tr814779832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása