FILMMKRITIKA: Cseri Dániel
BD TESZT: Oblath Ádám
Film
Volt felfokozott várakozás, aztán némi fanyalgás, összességében mégis az év egyik nagy dobásaként aposztrofálható A sötét lovag- Felemelkedés. A fanyalgásokkal kapcsolatban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy A sötét lovaggal Christopher Nolan önmaga számára is nagyon magasra tette a mércét, és a rajongói elvárásoknak történő megfelelés kényszerének erőterében óhatatlanul is szembejött az a problematikai kör, mellyel jelen film esetében találkozhatunk. Nolan túl sokat akart, és ez sajnos némileg ellene fordult. Viszont a "sokat markol, keveset fog" elv helyett még így is sikerül jól kijönnie a rajongók és önmaga által, közvetve saját magának generált csapdahelyzetből, és ez is jelzi filmkészítői profizmusát.
A film forgatókönyve egyértelműen túlírt, és a játékidő első harmadában olykor sajnos kissé eltéved a saját útvesztőjében. Minden nagyon sok, és az elképesztően sűrűre szőtt textúra szövete fojtogatóvá válik. Nagyon kell figyelni, hogy ki kicsoda, de főleg, hogy miért az, aki. Igaz, a filmet minimum kétszer javallott megnézni, és ebben az esetben a második megtekintés alkalmával már könnyebben összeáll az amúgy is pazar kép. Jó eséllyel még legalább félórával hosszabb játékidő kellett volna ahhoz, hogy valamivel érthetőbben, kényelmesebben és követhetőbben legyen kibontva a fent említett kavalkád, ám forgalmazási szempontból a bő két és félórásra kihozott játékidő már így is határeset. Ezekért az anomáliákért ugyanakkor viszont kárpótlás is van. Ha történetvezetés és dramaturgiai megoldások terén Nolan hibázik is, védelmében legyen szólva, a két és fél órába belepréselés borzalmas kényszerének ténye tükrében, filmes eszközök használatából jelesre vizsgázik a stáb többi tagjával együtt. A látvány elsöprő, a Memento óta Nolan állandó operatőreként tevékenykedő, és a kortárs amerikai filmgyártás talán legjobb fényírójaként definiálható Wally Pfister milliméter pontossággal megkomponált képkivágásokba integrált, gyönyörű beállításai, ha kell, akkor zaklatott kézikamerás megoldásai, ha kell, akkor bravúrosan száguldó steadycam és robotkamerákkal rögzített szekvenciái viszik a prímet.
A kép, hang és zenei vágás szintén példaértékű. Apropó zene. Hans Zimmer instrumentális világa lüktető, dübörgő örvényként dominál a játékidő jelentős részében, bár itt-ott azért érezhetően nem lett feltalálva a spanyolviasz, nincs teljes megújulás (nem is kell), hanem az előző két filmet kísérő kiváló, még James Newton Howarddal közösen írt score egyik-másik témája kicsit megvariálva lett újratálalva. Nolan egyik bravúrja is tetten érhető ezzel kapcsolatban, nevezetesen kép és zene tökéletes összhangban kíséri végig a filmet, különösen az első egy óra után nemcsak a retinánk, hanem a dobhártyánk is keményen edzve, már-már gyötörve van – jóleső kín ám ez. Nincs pihenő, csupán kisebb megszakítások, egyre veszettebbül vágtázó áradatban.
A sötét lovag óta a negatív karakterek kérdése kényes és nagyon fontos értelmezési origója lett a jó és a rossz harcára épülő mozgóképek esetében. Noha Heath Ledger Jokere felülmúlhatatlan és megismételhetetlen bravúr, a Tom Hardy alakította Bane karakterformálása is üt. Ledger mimikája a tébolyult, torz bohóc sminkje alatt is átjött, Hardy teljesítménye ebben a tekintetben nem hozható egy szintre, még csak nem is hasonlítható össze, hiszen arcának jelentős része egy speciális légzőmaszk mögött bújik meg, drabális, lefojtott, robbanékony, agresszív és démoni figurája mégis velünk marad. Nos, ez így ebben a formában szintén igazi bravúr. A balansz billeg kissé, hiszen a James Bond-ízű, az egyik filmet konkrétan nagyon is idéző, repülőgépes-szöktetéses nyitó szekvencia színvonala látványban és feszültségben a plafon, és utána minden, amit kapunk, gyengébb ennél, ám még így is lepipálják az elmúlt évek akciófilmtermésében látott kaszkadőrizzasztásokat. A stadionjelenet és a tömegbunyó nagyon rendben van, ám ezek sem ütik meg azt a vizuális high tension löketet, amit az első tíz perc ad. És természetesen szólni kell a biztosítékot oly sokaknál kiverő lezárásról is. Örök vitatéma lesz ez, míg világ a világ. Szirupos? Az. Komorra hangolva jobb lett volna? Talán. A sötét lovag depresszív, magasztos lezárása ugyanúgy nem ismételhető meg, mint Ledger főgonosza. Bocsássunk meg ezért Nolan barátunknak, és emlékezzünk arra, hogy mikkel jutalmazott meg minket, és itt ne csak a Batman-univerzum újragondolva feltámasztott és felépített mozgóképes manifesztációjára koncentráljunk.
A magyar változat tekintetében szintén lehetnek, lehetnének fenntartásaink.
A szinkron ugyanis nem annyira jó. A hangok kiválasztása még nem is annyira problematikus, a gond nem a kikkel, hanem a hogyannal van. A gyakran sznob megnyilatkozások, melyekkel a hazai szinkronszakma gyalázása történik, jelen esetben sem helytállók, valószínűleg vakszinkronnal készült a magyar változat (a kalózkodás elleni harcban, az adott filmhez csupán egy gyatra minőségű munkakópiát kap a szinkronstáb, így a szövegkönyvre támaszkodás és a szinkrondramaturg, valamint a szinkronrendező profizmusa dominál, ám ők is hiába tesznek meg mindent, ha túlságosan nagy volumenű a feladat, mint jelen esetben). Egy szó mint száz, hiába jöttem fikázni, és nem dicsérni, az előbbi mégsem megy. Nolan jelen filmje kapcsán nem, és a többi esetében sem. Igen, ez elfogultság, éppen ezért mindenki döntse el maga azt, hogy. A lángoszlop felemelkedett, kinek csak lángcsóva ez, de valószínűleg nincs senki, akinek csak szalmaláng.
Menü
Ez az első a Nolan-féle Batman-filmek történetében, ahol már nem csak a film közben előhívható menü van. Amikor ugyanis anno a Warner-mozik kijöttek, nem igazán rittyentettek Top Menu-t a népnek. Ez most változik. A filmből vett zene, és a hatásvadászabb képkockák tárulnak elénk, amíg el nem indítjuk az alkotást.
Kép
Nos, ami a legfontosabb információ, az kétségtelenül az, hogy az IMAX kamerákkal forgatott jelenetek, ahogy A sötét lovag és a Tron: Örökség esetében, úgy itt is cinemascope képarányból 16:9-re váltanak. A kép minősége egyébként túl sok meglepetést nem takar. Ugyan egy hangyányit elmarad A sötét lovag referencia értékű transzferétől, de az eredmény még így is a Blu-ray formátum egyik ékköve. A hagyományos kamerákkal forgatott jeleneteknél itt-ott visszavesz az élesség, de ez nem zavaró. A színek gyönyörűek, a feketék meg hihetetlenül mélyek.
Hang
Mozis magyar szinkron Dolby Digital 5.1 és DTS-HD Master Audio, szintén 5.1-ben. A keverés azonos, és nem is akármilyen. Hihetetlenül jó minőségű a hang, erőteljes, ráadásul még viszonylag kisebb hangerőnél is érvényesül az összes effekt. Bane hangja mindkét hangsávban a teljes frontoldalon szólal meg (nem csak a center hangszóróban), mélységet adva a fenyegetésnek. A felejthetetlen zene nincs elnyomva nagyobb hangzavar közepette, de ez mégsem megy az utóbbi rovására. A magyar szinkron ugyan mozis, és bár megoszlanak a vélemények itt a szerkesztőségben arról, hogy hallgathatatlan, illetve korrekt munka-e, tény, hogy ez az a film, amit inkább eredetiben érdemes nézni.
Extrák
Az első lemezen akad egy úgynevezett "Második képernyő" nevű extra. Ezzel a funkcióval a film lejátszása közben egy arra megfelelő tableten a produkcióhoz tartozó érdekességek jelennek meg. Ám ezt nem állt módomban letesztelni. Az igazi nyalánkságokat azonban a második lemez tartogatja. Az első doksi rögtön egyórás, és a Batmobilokról szól. Ami miatt kiemelten érdekes ez, az az, hogy nem csupán érintőlegesen beszélnek a korábbi modellekről, hanem azok készítői, tervezői is hosszan diskurálnak. Egészen a régi, fekete-fehér sorozatig nyúlnak vissza, és végigmennek mindenen, még a rajzfilmek és a képregények is szóba kerülnek. A menü kicsit kacifántosan rejti magában az érdekességeket, így érdemes sorban haladni. A következő kisfilm a kezdő jelenettel foglalkozik. Természetesen Nolan mindenhol ragaszkodott ahhoz, hogy amit tudnak, azt élőben vegyék fel, a számítógépes effektek csak rásegítsenek a dolgokra. Így hát Skóciába utazva ténylegesen a levegőbe emelkedve vették fel a nyitó jelenet legjavát. Az új denevérbarlanggal három percben foglalkoznak, de senkit ne tévesszen meg a hossz, meglehetősen velős adag. Részletesen elmesélik, hol épült meg, miért olyan, amilyen, és még az építést magát is láthatjuk gyorsítva. Batman új repülő járművét is kivesézik.
Mivel ez egy Chris Nolan-film, így nem csoda, hogy az alkotásban kilencven százalékban egy valós méretű modellt láthatunk, melyet kötelekkel, darukkal és kocsialapokkal mozgattak, a CGI ezeket tüntette csupán el. Megnézhetjük a teljes tervezési folyamatot, és a hang megalkotására is szánnak időt. Batman és Bane harca is külön etapot érdemelt. Itt inkább a technikai kivitelezésre mennek rá, nem a karakterekre. A színészek intézték a bunyót, és az eredmény tényleg önmagáért beszél. Három percben mesélik el annak a jelenetnek a kulisszatitkait, melyben Bane kirobbantja Fox raktárának az alját. Itt is volt aztán bőven makett, CGI és robbantás is. A focipályás jelenetre is külön időt szánnak, itt is ötvözték az élő dolgokat a számítógéppel. Először is rengeteg önkéntes statisztát vetettek be, másodszor hatalmas robbanások voltak, aztán a fél pályát újra ráépítették az eredetire, hogy élethű trükköket tudjanak beletenni. Ugyanilyen módon nyerhetünk betekintést Gotham utcáinak felrobbantásába. A börtön, melybe Wayne-t vetik, külön érdekesség, hisz ez is egy teljes egészében felépített díszlet, melyet többek között indiai elemek ihlettek. A kántálás egyébként szintén külön említésre kerül, de nem kerülnek szóba a rajongók által beküldött felvételek. A nagy összecsapáshoz, melyet többek között a Wall Streeten vettek fel, több ezer statisztát mozgósítottak, s mindegyikükkel foglalkoztak sminkesek és kaszkadőrök. Ebben a menüpontban még a film végi üldözést vesézik ki, azt is abszolút részletesen. A Karakterek menüpont alatt három alakról beszélnek. Bruce Wayne-ről, Bane-ről és a Macskanőről. Mindhármuk lelkivilágát boncolgatják, és természetesen a felszerelésekről is beszélnek. Külön öröm, hogy olyan apróságokat is elmagyaráznak, hogy egy ilyen valóság alapú világban egy ékszertolvaj miért hord magas sarkút. Öt percben az általánosabb látványra koncentrálnak: arra, hogy hány helyen forgattak, hányféle kamerával, és hogyan hozták végül ezeket a látványokat közös nevezőre. Végül egy tízperces, egyáltalán nem giccses búcsú összeállítás jön a készítők részéről. Plusz a film összes előzetesét és promóciós képanyagát megtekinthetjük.
Összegzés:
Akár nagyon, akár kevésbé szeretjük a Nolan-féle Batman-filmeket, vagy csak szimplán a lezárást, az tény, hogy hosszú időre meghatározó művekről beszélünk. Ha ehhez hozzávesszük a minőséget és az extratartalom hihetetlen részletességét, azt hiszem, ez kötelező vétel.
FILM: 8
KÉP: 10
HANG: 10
EXTRÁK: 10
