FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész

BD TESZT: Oblath Ádám

Film

Genndy Tartakovsky nevéhez olyan igencsak beteg remekművek fűződnek animációs szinten, mint a Dexter laboratóriuma vagy a Pindúr pandúrok című rajzfilmsorozatok, amelyek a Cartoon Networkön futnak/futottak. Végül is nem csoda, hogy ilyen sikerekkel a háta mögött úgynevezett egész estés, mozifilmes animációra is lehetőséget kapott.

A Hotel Transylvanián viszont egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán érezni azt, hogy Tartakovsky munkája lenne. A történet szerint ugyebár Drakula gróf egyedül neveli kislányát, miközben egy szállodát is igazgat, amely a különféle szörnyeknek nyújt pihenési lehetőséget. Alapnak ez nem rossz, ki lehetett volna ebből hozni jó dolgokat, ehelyett viszont kapunk egy olyan tipikus sztorit, amely hemzseg az unalomig ismert, szerintem egyébként káros, kötelezően pc-liberális üzenetektől (a gyereknek engedni kell, hogy azt csinálja, amit akar; a másság mindenek feletti elfogadása), miközben a Disney legrosszabb korszakát idéző gagyi betétdalok is elhangzanak. Roppant idegesítő még a szinkron szlengesre vett része ("atomzsír" és hasonlók), ami az eredeti nyelvben azért messze nincs ilyen erősen kidomborítva, de nem kevésbé irritáló az sem, hogy a fiataloknak muszáj énekléssel és tánccal produkálni magukat. Ennyi negatívum mellett szinte fel sem tűnnek azok az apró, de egyébként jó poénok, mint a szörnyek bingózása, vagy az emberek és a szörnyek viszonyának új nézőpontból való megközelítése.

Az animáció színvonala, ha nem is Pixar-szint, de azért rendben van, ám mindez édeskevés. Számomra nagy csalódás volt ez a film, s ha lenne gyerekem, biztos nem ezt nézetném meg vele.

Menü

Kellemes kis menü került a lemezre, a már jól megszokott, alul egy sorban elhelyezkedő menüpontokkal.

Kép

Animációs film, és mint olyan, egy szavunk nem lehet. A kép hibátlan, részletes, és a színekkel sincs gond. Erről ennyit.

Hang

Itt is az ismerős felállás fogad: magyar Dolby Digital 5.1, és eredeti DTS-HD Master Audio. Különbség itt sincs, remekül szól mindkettő. A hátsó hangfalak nemcsak az akciódúsabb jeleneteknél szólnak, de remek atmoszférát is teremtenek. A magyar szinkront én személy szerint szeretem, de aki Csöre Gábor hangját nem tudná Drakulához kötni, vagy nem bírja a modern szlenget egy ilyen filmben, az talán jobb, ha az eredeti hangsávnál marad.

Extrák

Nos, rögtön egy audiokommentárt izgulhatunk végig a rendező, a producer és a vizuális effektek vezetőjével. Ezek után egy néhány perces rajzfilmet nézhetünk meg Nagyláb kalandjáról, valószínűleg ebben a szállodában. Aranyos, de kissé erőltetett történet. Ha ezen túlvagyunk, jöhetnek a kimaradt jelenetek. Főként vázlatok ezek igazából, de egyikért sem kár, hiszen már az idegesítő kategóriát súrolják. Hat percben végigmennek a hangjukat kölcsönző színészeken. Ebből olyan sokat nem tudunk meg, de mindig jó figyelni, kinek ki is adta a hangját, illetve hogy dolgoztak a mikrofon mögött. Betekinthetünk a munkafolyamatokba is: a tervezésbe, illetve a kivitelezés hosszú folyamatába – de ez igazából csak a kedvcsináló szint még. Ezek után következzen a négyfelé bontott valódi munkafolyamat. Látjuk, hogyan is rajzolták a karaktereket, mi volt az alapkoncepció. Megnézhetjük, hogy egy apró jelenetet meddig kell manipulálni, míg megfelelő állapotba nem kerül; ebbe aztán a színelés és a fényelés is bőven beletartozik. Nagy kihívás volt például, hogy az éjszakai sötétség mellett miként legyenek láthatóak a szereplők. Végül megnézhetünk néhány előzetest, a film zenéjének videoklipjét, és ennek werkfilmjét.

Összegzés:

Nem egy nagy eresztés, főleg a klasszikusokhoz mérten, de arra jó lehet, hogy a kisebbek is megismerjék a klasszikus szörnyfigurákat.

FILM: 6

KÉP: 10

HANG: 10

EXTRÁK: 9