FILMKRITIKA: Cseri Dániel

BD TESZT: Oblath Ádám

Film

Induljunk neki akkor mostan amolyan egyszerűen, mint a szög, bulvárosan, ostobán, mint amilyen a terítékre kerülő produktum is. Luc Besson egy mázlista volt, egyrészt mert anno még jó filmeket is köszönhettünk neki, másrészt Milla Jovovich volt a neje egy ideig, de aztán szétmentek, a Jeanne D’Arc kapcsán ez nem is csoda. Milla jelenlegi férje Paul W. S Anderson, aki Bessonhoz hasonlóan filmrendező, viszont Paul kizárólag rossz és ostoba filmeket készít. Főleg akció vagy horror alkotásokkal jelentkezik, de általában integrálja a kettőt, így aztán olyan blőd hibridek keletkeznek, mint horror-akciófilmek vagy horrorisztikusan rossz akciófilmek. Ugyanakkor bitang jól keres ezekkel a szemetekkel, mert a közönség zabálja őket.

Különösen igaz ez A kaptár-szériára, ami az alapjául szolgáló számítógépes játéknak remek promó volt és lesz, másrészt nagyszerű példa arra, hogy a közönség igényszintje az adott műfajban hol is van jelenleg. Ráadásul ez javulni nem fog, az biztos, mert az igényszint napjainkban nem olyan, hogy javul, a békák meg a sok eső miatt híznak, így aztán a tomporuk is egyre lejjebb kerül, ha értik az összefüggést, hogy hol is van az a bizonyos fent boncolgatott igényszint. A gólyák meg kezdenek válogatósak lenni, avagy így lesz teljes a képzavar a fenti néhány mondatban. Igen, ott, és még annál is lejjebb van most az a bizonyos igényszint. No, de vissza az aktuális szemkifolyató, agyműködést nem igénylő förtelemhez. Az előzmények ismertek, vagy ha nem, akkor a film elején zanzásítva nagyjából megtudható az összes suta, röhejes információ, komolyra hangolva persze. A lényeg, hogy főhősnőnk most abban a nagyon titkos laboratóriumkomplexumban eszmél, ahol anno rajta is tesztelték a cuccot, ami – miután félresiklott az adott titkos projekt –, zombikká változtatta az emberiség nagy részét. Ez mondjuk önreflektív: ha a film megtekintését követően elgondolkodunk a lelkes, és a játékra, valamint a filmre egyaránt pénzt költő rajongókra, lehet, hogy a valóságban is megtörtént a katasztrófa, de még nem durvult el igazán, ám ami késik, az nem múlik, ha más nem, akkor Paul W. S és a gyártó stúdió főnökei majd gondoskodnak erről még néhány, a jelenlegihez hasonlóan sikerült, roppant épületes epizóddal.

Szóval Milla rémálomra ébred (mekkora közhely ez így) oszt’ ahogy már megszoktuk, jönnek a záróra után, különböző italboltokból hajnalban előtámolygó figurákra kinézetükben, mozgásukban, arckifejezésükben, verbális és nonverbális kommunikációjukban kísértetiesen emlékeztető zombik, akiket Milla bevadulva lenyom. Zúzás tehát van dosztig, mint állat, gyakorta lassítva, hadd teljen a játékidő, ugyanakkor viszont a lassítások közben kiválóan megfigyelhetők a kreatív díszletek, amik miatt árad a műteremszag mint olyan. Dübörög a techno, nehogy bealudjunk, dialógusok elvétve, ha mégis, akkor közhelyek vannak puffogtatva. Kapunk jó sok, CGI technikával generált, életidegen totált a világ lepusztult, lepusztított nagyvárosairól, ahol a vágta zajlik egy olyan titok nyomában, aminek elvileg a figyelmet és a feszültséget kellene fenntartania, de leginkább teljesen érdektelenné válik a másfél óra végére. Meg amúgy is csak azért van beleszőve ez a nem létező forgatókönyvbe, hogy mégis legyen valami, ami köré meg van próbálva felépítve az, amit értelmes sztorinak hívhatnánk, ami amúgy nincs, de legalább legyen olyan, mintha…

Bonyolult eszmefuttatás volt ez így, de ezen legalább lehet rágódni, már persze, ha szán rá időt valaki, míg a film esetében ez erősen kérdőjeles döntésnek tűnhet. Ez a humorosnak szánt és a korábbi szekvenciát viccesen megmagyarázni próbáló mondat annyira erőltetett és fölösleges volt, mint maga az egész film. Milla amúgy gondolatébresztően néz ki, bár gyanúsan nem öregszik, biztos sok ásványvizet iszik és salátákon él, a rucija feszes, sőt egy-két snittben pucéran is megtekinthetjük, de persze úgy komponálva, hogy a lényeges dolgok ne látszódjanak, azokat csak Paul W.S láthatja, ugyebár. Ezeknek a meztelenkedős pillanatoknak a kapcsán felsejlik, hogy tulajdonképpen ilyen maga a film is: csak ígér, de a lényeget nem adja. Már persze, ha a lényeg nem a minél durvább és vadabb felkoncolása a zombiknak, merthogy az viszont van bőven. Amennyiben a lényeg az értelmes szórakoztatás lenne, akkor viszont teljes a kudarc.

Szerepel még a filmben a szokás szerint vasbeton csiklójú, kemény csajszi karaktert hozó Michelle Rodriguez is, akinek színészi képességei kapcsán ismét nem történik meg a nagy áttörés. Akinek esetleg kételye merül fel, hogy lesz-e folytatás, ne aggódjon, lesz. Túl sok a bevétel ahhoz, hogy ennyivel beérjék az alkotók és a rajongók. Megérdemlik ők egymást, nincs is ezzel gond. Hajrá.

Menü

Mozgó filmkockás menü, alul egy sorban helyezkednek el a menüpontok. Gyakorlatilag a szokásos.

Kép

Na, ez az a film, ahol a képre nem lehet panasz. Hisz az ok, amiért egyáltalán leforgatták, az a látvány, és ezt a legmagasabb szinten hozza a kiadvány. Minden szín gyönyörű és élénk, a feketék hihetetlen mélyek, így akármilyen fényes vagy épp színtelített jelenettel sikerrel birkózik meg a BD. A 3D meg egyenesen zseniális. Az alap térérzékelés mellett a készítők direkt rámentek egy-két 3D-s látványra, így minden, ami csak tud, repül szépen a néző felé.

Hang

DD 5.1-es magyar és DTS-HD MA 5.1-es eredeti hang. A keverés azonos, és hozza is az elvárt szintet. Vagyis minden akció, bunyó, robbanás, lövöldözés olyan hangorgiát okoz, ami minden mezei házimozizót le fog nyűgözni. Bár a magyar szinkron hangosabb, az eredeti hang egy hangyányit szebb. Ezt azonban megint csak azok a vájtfülűek fogják észrevenni, akik drágább házimozival vagy nagyon nagy térrel rendelkeznek. Egy szimpla nappaliban ugyanis nem jön ki a különbség.

Extrák

Rögtön két audiokommentár az első extra. Ez csupán azért vicces, mert a rendező mindkettőben szerepel, de eleve nem egy olyan filmről van szó, melyet annyira túl kellene magyarázni. Ezek után közel negyedórányi kimaradt jelenet van. Ezek abból a szempontból nem osztanak, illetve nem szoroznak, hogy sem a jelenlétükkel, sem annak hiányával nem teszik jobbá a filmet. Egy néhány perces bakiparádé is rákerült a lemezre, melyből az derül ki, amit már sejteni lehetett: minél hamarabb le akarták tudni a forgatást, de azért ahol tudtak, hülyültek. Ezen kívül még van néhány előzetes, és ennyi. De ne búslakodjunk, mert rögtön itt egy második, csak extrákat tartalmazó lemez is. Itt az első menüpont egy interaktív adatbázisba vezet bennünket. Itt gyakorlatilag az összes szereplőről – beleértve a korábbi részek karaktereit, valamint valamennyi lényt – láthatunk egy adatbázist, minden fontos információval, illetve jó kis videó összeállításokkal. Ezek után jöhetnek az igazi doksik. Az összesen ötven percet kitevő blokk első darabja nyolc percben az új rész újdonságait mesélgeti el. A régi-új és új karakterekről, illetve arról, hogy bár rendesen elrugaszkodtak a mai technikai dolgoktól, mégsem érzik úgy, hogy ezek annyira messze lennének. De szóba kerülnek a kamu helyszínek is. Az viszont nagyon aranyos, ahogy értelmet magyaráznak a moziba. A 3D-s technikáról is beszélnek. Igazából az egész olyan, hogy mindenről szólnak egy-egy értelmes mondatot, utána már csak fecsegnek.

Hat percben Alice karakterének a változásairól értekeznek. Olyan sok újdonságot nem tudunk meg, kvázi elmondják, mennyivel keményebb lett, illetve mennyivel alkalmasabb vezetőnek. Az viszont érdekes, hogy a főszereplőnek a film eleji áldozatszerep volt a legnagyobb kihívás. Tíz percet kap a nagy visszatérők bemutatása. Az ötletekről esik szó, illetve arról, hogy a régi színészek hogy álltak a kérdéshez. A következő kisfilm a produkció képi világát mutatja be. Itt főleg a számítógépes effektekre fekszenek rá, annál is inkább, mert az épített díszletek is inkább az előbbire hagyatkoznak. Ellenben attól még, hogy a film képének kilencven százaléka számítógéppel generált, elég szép előkészítés előzte meg a folyamatot. Következhetnek az ötödik rész lényei. Itt ugye azért már nem csak „sima” zombik vannak, hanem mutánsok, akiket csupán sminkekkel nem nagyon tudtak megjeleníteni. Ellenben azért megmutatják a protéziseket, melyeket hosszú napokon keresztül készítettek. A különböző zombik mozgását is elmagyarázzák, szóval összességében egész szép kis képet kapunk. Hat perc jut a kaszkadőrökkel való felkészülésre, hisz rengeteg közelharcos jelenet van. Milla itt is több héten keresztül gyakorolt, ami azért becsülendő. Az utolsó etapban az előző részben is látott jelenet reprodukcióját mutatják be, különös tekintettel a japán színésznőre.

Összegzés:

A kaptár-filmeket sosem a csavaros történetmenetükért vagy a remek színészi játék miatt szerettük. Tulajdonképpen a szerkesztőségben senki nem tudja érvekkel alátámasztani, hogy miért nézzük ezeket az alkotásokat. De ha egy indokot kellene mondani, akkor az biztos a kifogástalan technikai minőség lenne, melyet ez a kiadvány tényleg prezentál...

FILM: 5

KÉP: 10

HANG: 10

EXTRÁK: 9