Valóban pluszt jelent az Ultra High Definition felbontás? Miben kínál mást egy ilyen tévé? Mit érdemes rajta nézni? Feljavítja a hagyományos tévéműsorokat is? Kipróbáltuk, hogy választ kapjunk a kérdésekre.

Mostanában rengeteg szó esik az úgynevezett Ultra High Definition termékekről. Ezek jelentik ugyanis a televíziózás, sőt az egész komplett otthoni szórakozás következő lépcsőfokát, hiszen a 3840x2160 képpontos felbontás a jelenlegi csúcskategóriát képviselő Full HD négyszeresét kínálja. 2011-ben jelentek meg az első ilyen projektorok a Sony és a JVC jóvoltából, ezeket követték az ilyen tartalmak kezelésére módot adó asztali médialejátszók, és házimozi erősítők. És tavaly felbukkantak az első ilyen jellegű televíziók, mégpedig az LG jóvoltából. A cél koreai cég volt az első ugyanis, amely működőképes Ultra High Definition panellel jelentkezett, amely idővel más vállalatok, így például a Toshiba, a Sony vagy a Philips televízióiba is bekerült.

A már említett 84 hüvelykes képátlóval bíró 84LM9600 névre hallgató pionír 2012 őszén debütált a világ gazdagabb országaiban, és egészen idén tavaszig kellett várni arra, hogy Magyarországon is meg lehessen vásárolni. Most viszont eljött ez is, úgyhogy amint lehetett ki is próbáltunk egy ilyen televíziót. Mivel egy óriási, igen nehezen mozgatható, és nem mellékesen egyelőre kifejezetten drága, egészen pontosan hatmillió forintot kóstáló készülékről van szó, így a hagyományos tesztelésre nem nyílt lehetőség. Hogy közelebbről szemügyre vegyük, egészen a budaörsi Euronicsig kellett elzarándokolni, ahol is az áruház munkatársai készséggel rendelkezésünkre álltak, és megadtak minden segítséget. Itt központi helyen, a tv szekció fölött uralkodva állítottak ki egy ilyen televíziót, úgyhogy mindenki meg győződhet saját szemével arról, hogy miként is teljesít a valóságban.

Impozáns külső

Az első pillantásra látszik, hogy nem egy hétköznapi készülékről van szó majd két méteres, egészen pontosan 1916 milliméteres szélességének, és 1,2 méteres magasságának köszönhetően. A méretei mellett a súlya is tekintélyes, hiszen állvány nélkül 68 kilót nyom, állvánnyal pedig alulról nyalogatja a nyolcvan kilogrammot. Ez azért annyira nem vészes, hogy ne lehetne akár egy falra is felakasztani, de az biztos, hogy ehhez már egy rendes, jó minőségű fali konzol szükséges, hiszen egyébként meg van rá az esély, hogy kiszakad. A háttérvilágítást biztosító LED-eket az LCD technológiára épülő televízió oldalsó kereteibe építették. Ennek köszönhetően a mélysége még a legvastagabb pontján sem éri el a négy centimétert.

A tavaly kezdték el a gyártók nagy számban alkalmazni a közép-felső, felsőkategóriás televízióiknál a fémszínű,
ezüstös hatású kávákat, amelyekkel a lassan teljesen elcsépeltté vált, igen kényes fényes zongoralakk fekete színezést váltották fel. E televíziónál is az ilyen szálcsiszolt matt kávák mellett döntöttek, amelyek vastagsága mindössze két centiméter, ami a nagyméretű kijelzővel együtt igen jól mutat. Rendben, kicsit talán túlzás az az állítás, hogy úgy tűnik, mintha a képernyő a levegőben lebegne, de tény és való, hogy az összhatás igazán különleges. Erre rásegít még a szokatlan kialakítású talp, ami szintén a modell futurisztikus jellegét hangsúlyozza ki.

A modell sokoldalú csatlakoztatási lehetőségeket kínál. A négy darab HDMI 1.4 (Audio Return Channel támogatással) port mellett építettek rá 3 USB 2.0 csatolót, két bemenetet a tv tunereknek, és egy-egy AV, SCART, komponens, digitális audio, 15 tűs D-Sub, PC audio, Ethernet csatlakozót, valamint egy 3,5 mm-es jack interfészt a fülhallgatók számára. A már említett tv tunerek DVB-T, DVB-C, illetve DVB-S2 típusúak, ami azt jelenti, hogy a modell biztosítja a digitális földfelszíni, kábeles és műholdas adások vételét.

Jó az UHD?

Fú, nem, hogy jó, hanem egyenesen szuper! Aki már látott valaha rendes Full HD filmet, jó minőségű megjelenítő eszközön, az tudja, hogy mekkora a különbség az alacsony és a nagy felbontás között. Most képzelje ezt el valaki ugyanezt még négyszer nagyobb részletesség mellett.... A végeredmény egyszerűen lélegzetelállító, főleg egy ilyen böhöm nagy televízión, és tényleg nem túlzás azt állítani, hogy ez így ebben a formában egy új szintre helyezi az otthoni szórakozást. Épp úgy, mint amikor megérkeztek az első HD Ready lapostévék, aztán Full HD és 3D rokonaik. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el és nézze meg élőben, biztos, hogy el fogja varázsolni.

Persze az tény és való, hogy az UHD elterjedéséig még minimum egy-két évnek el kell telnie. De már látszik a trend, hogy a gyártók próbálják leszorítani az árakat, már ott tartunk, hogy "akár" egymillió, sőt négyszázezer forintért is lehet ilyen készüléket kapni. Természetesen a végső sikerhez elengedhetetlen a filmgyártók, a tévétársaságok, tehát a tartalomszolgáltatók közreműködése is, hogy egyáltalán lehessen mit nézni az ilyen televíziókon, projektorokon. Ugyanis a jól működő felskálázás ide vagy oda, azért egy "igazi" UHD video adja meg az igazi élményt. Szerencsére minden jel arra mutat, hogy a 3D-vel ellentétben itt ők is megteszik a magukét, hiszen a hírek szerint már gőzerővel folyik az ilyen típusú filmek forgatása, és a régi anyagok átdolgozása.

Képminőség, képjavító technológiák

Arra azért lehetett számítani, hogy a cég apait-anyait belead, hiszen mégis csak egy presztízs modellről van szó, amely mindazt a tudást hivatott jelképezni, amelynek a vállalat birtokában van, illetve volt a fejlesztés pillanatában. Így azt azért sejteni lehetett, hogy durva képhibák nem jelentkeznek majd, és a termék be is váltotta a hozzáfűzött reményeket.

A sok LCD tévénél még mindig megfigyelhető csóva hatás (azaz amikor a képernyőn gyorsan mozgó objektum csinos kis uszályt vonszol magával), itt egyáltalán nem jelentkezett. Ennek a sportrajongók, elsősorban foci- vagy teniszkedvelők biztosan örülnek majd. hiszen ez a hiba tipikusan ilyen típusú műsoroknál bukkan fel. A felhősödés átlagos használat mellett nem figyelhető meg, de az tény, hogy egyszínű tesztképek esetén felfedezhető, hogy nem teljesen homogén a háttérvilágítás. Kirívóan rossz minőségű, alacsony felbontású forrásanyagok esetén észrevehető volt némi zajosodás, de ez nem igazán jellemző. Egy ilyen tévét egyszerűen nem arra találtak ki, hogy az internetről, mindenféle ismeretlen forrásból letöltött, vagy akár moziban kamerával rögzített filmet nézzen rajta az ember. Akadozással viszont még ilyenkor sem kell számolni, úgy hogy a beépített, elméletileg a mozgatást folyamatosabbá tevő interpolációs technológia, a TruMotion használatát sem indokolja semmi. De persze, ha valaki feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a tévé virtuális, illetve fekete képkockákat illesszen be a valódiak közé, akkor persze bekapcsolhatja ezt a funkciót.

A Dinamikus kontrasztra sincsen túl sok szükség. Ez elméletileg automatikusan változtatja a kontrasztarányt a képi tartomtól függően, ami most már szerencsére nem okoz vibrálást, de tökéletesen elvan nélküle az ember. Megkapta a Micro Dimming névre hallgató technológiát is, azaz a keretbe épített fénykibocsátó diódákat tucatnyi csoportba osztották, amelyek fényerejét képes az elektronika külön szabályozni. Ezt a Helyi sötétítés elnevezésű menüpont alatt lehet aktiválni, és elvileg a gyors mozgások megjelenítését segítené elő, de mivel azzal egyébként se volt gond, így nem sok értelme volt aktiválni. A Zajcsökkentés olykor jól jöhet, viszont érdemes vele óvatosan bánni, hiszen túlságosan agresszívre állítva hajlamos összemosni az egyes képrészleteket. A hangzatos nevű Szuper felbontás is hasznos lehet, hiszen erről a cég azt állítja, hogy képes az alacsonyabb felbontású anyagok felskálázására. Magyarul az elektronika "fel tudja húzni" a rossz minőségű forrásból származó videókat, és a legjobb az egészben az, hogy ez tényleg működik. Oké, nem lesz Full HD (1920x1080 képkocka) a 720p (1280x720p) filmekbőll, és az UHD is csak álom marad Full HD esetén, de érezhetően javít az anyagokon.

A betekintési szög annyi horizontálisan gyakorlatilag 180 fok, azaz akár teljesen oldalról is bámulhatja a kijelzőt a felhasználó, még a fekete, a sötét árnyalatok sem fognak kivilágosodni, beszürkülni. Vertikálisan viszont már nem ilyen jó a helyzet, de az is igaz, hogy a legritkább esetben nézi az ember alulról vagy felülről a tévé képernyőjét, szóval ez igazából nem akkora probléma. A vállalat híres arról, hogy jó sok képaránnyal kapcsolatos opciót épít a termékeibe, és ez itt sincs másként. A szokásos 16:9, illetve 4:3 képarány mellett választható a 14:9 opció, illetve bekerült két nagyított profil is a kínálatba. Utóbbiaknak nincs sok értelme, ugyanis előfordulhat, hogy alkalmazásukkor elég sok képrészlet lelóg a képernyőről. A a legjobb az automatikára, bízni az egészet, hiszen ilyenkor látványos torzítás nélkül tölti ki a teljes képernyőt tartalommal.

Képi profilok

Az előzetesen beprogramozott képi profilok teljesen leveszik az ember válláról a beállításokkal kapcsolatos terheket. Azaz, ha valaki nem akar a paraméterekkel, menüpontokkal vacakolni, akkor választhat az Élénk, Játék, Intelligens Beállítás, Mozi vagy Normál opciók közül kedvére. Ezek közül az első otthoni körülmények között gyakorlatilag használhatatlan, hiszen túlságosan nagy fényerővel, és a valóságot meg sem közelítően harsány tónusokkal operál. Viszont az is igaz, hogy köztéri használatnál, tehát egy világos teremben, szállodában vagy múzeumban ez jó szolgálatot tehet. A Játéknál a mérnökök előzetesen kikapcsoltak minden képjavító funkciót, így csökkentve le a legnagyobb mértékben a válaszidőt, ami a játékosok számára kiemelt fontosságú lehet. A Mozi meleg színvilággal operál a szokásoknak megfelelően, és tényleg, a filmekhez talán ez a legjobb, a Normállal pedig a hideg színhőmérsékletet kedvelőknek próbáltak kedvezni. A különbség ezek között egyébként nem túl nagy, az Élénket leszámítva otthoni körülmények között bármelyik jó lehet. Az általánosan elmondható, hogy normális, épkézláb beállítások mellett a képi világ természetes, nyoma sincs, a márka évekkel ezelőtti modelljeit jellemző túlzott harsányságnak, "műanyag" színárnyalatoknak.

Háromdimenzióban.

Az LG évekkel ezelőtt letette a voksát a passzív polarizációs 3D technológia mellett, ezzel szembemenve az akkoriban uralkodó, aktív shutteres eljárást támogató trendekkel. Abban az időben ez fura húzásnak tűnt, de azóta bebizonyosodott, hogy igazuk volt, hiszen a paneljeiket már a konkurencia is vásárolja és beépíti tévéibe, a rivális képalkotási módszert fejlesztő gyártók legnagyobb bosszúságára.

Így nem meglepő módon ebbe a készülékbe is egy passzív 3D IPS panel került. E megoldás legnagyobb előnye, hogy a szemüvegek működtetéséhez nincs szükség elektromos energiára, és az LCD kijelző sem hiányzik belőlük. Ennek köszönhetően könnyebbek, kényelmesebbek és olcsóbbak, mint aktív társaik, nem mellékesen, a vibrálást is el lehet felejteni. Viszont az is igaz, hogy a Full HD tartalmak megjelenítésére képtelenek, legalábbis egy átlagos televízión. Ezt az egyetlen hátrányukat is orvosolja viszont ez az Ultra High Definition modell, hiszen ha itt feleződik a felbontás, értelemszerűen akkor is simán megvan a Full HD. A polarizációs technológia másik hátránya az alacsony vertikális betekintési szög, magyarul, ha az ember fentről, vagy alulról nézi a kijelzőt, akkor viszonylag hamar atomjaira hullik a háromdimenziós kép. De mivel egy ekkora böhöm tévé fölé emelkedni igencsak nehéz, a padlón fekve meg a legritkább esetben tévézünk, így igazából ez sem olyan komoly probléma. A térhatású anyagok megjelenítésére egyébként egy rossz szót sem lehet szólni. A kép normális minőségű források esetén nem akadozik, és az eljárás jellegéből adódóan, az aktív tévéknél oly gyakran jelentkező szellemképesedéssel sem kell számolni.

A cég más televízióihoz hasonlóan ez esetben is meglehetősen nagy szabadsága nyílik a felhasználónak arra, hogy a térhatású képet leginkább ízléséhez igazítsa. Egy-egy 20 fokozatú skálán állítható be a mozgó objektumok és a háttér közötti távolságot befolyásoló 3D mélység, illetve 3D nézőpont, amivel közelíteni vagy távolítani lehet a háromdimenziós képeket. Természetesen az előre programozott profilok a 3D szekcióból sem hiányozhatnak, így a felhasználó kedvére választhat a Normál, Sport, Mozi vagy Extrém névre hallgató fiókok közül. A 2D-3D konverzió is működik, azaz a készülék képes arra, hogy bármilyen hagyományos kétdimenziós tartalomból, akár egy szimpla tévé adásból háromdimenziósat varázsoljon. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a végeredmény korántsem olyan tökéletes, mintha egy, már alapból 3D kamerákkal rögzített video, film futna a képernyőn. Ám bizonyos típusú műsoroknál, így például lassú természetfilmeknél, statikus hátterű sportágaknál (például tenisz, pingpong vagy billiárd), animációs alkotásoknál vagy magazinműsoroknál jól beválhat, ám akciófilmeknél, vagy akár autóversenyeknél csúnyán besülhet.

Smart rendszer

A vállalat egyedi okostelevíziós rendszere ez esetben már több, mint a legtöbb konkurens megoldás, ahol a smart tv nem több a különféle internetes applikációk és jobb esetben a böngésző gyűjtőhelye. Hiszen itt sokkal inkább egy olyan komplex portálról van szó, ahonnan a modell által kínált minden egyes szolgáltatás, alkalmazás, menüpont, paraméter, extra funkció elérhető. Ráadásul mindezt látványos grafikus környezetbe helyezték, ugyanis a felületet viszonylag nagy méretű, látványos, színes ikonok uralják. Ezzel minden bizonnyal az volt a konszern célja, hogy azon laikus felhasználókat is közelebb hozzák a termékhez, akik alapvetően nem szeretnek elmélyedni mélyen egy tv használatában. Akik nem szeretik hosszasan olvasgatni a használati utasítást, vagy akár ki sem nyitják azt.

Emellett a cég készülékeiből évek óta megismert hagyományos menürendszer sem hiányzik, amely elsősorban a már gyakorlott, haladó felhasználók figyelmét keltheti fel. Itt módosíthatóak a képi- és hang beállítások, innen állítható be a hálózat, vezényelhető le a szoftverfrissítés, vagy állítható be a gyerekzár, esetleg a menü nyelve (a tv tud magyarul), a pontos idő, hogy csak néhány példát említsünk.

Távirányítók, egyéb vezérlőeszközök

A készülék mellé járó "tradícionális" távirányító egy versenyképes darab, köszönhetően az ergonomikus kialakításnak, és a funkciógombok nagy számának, amelyekkel minden fontosabb menüpont, szolgáltatás és paraméter közvetlenül elérhető innen. A gombok kialakítása és mérete eltérő, ami szintén a használatát könnyíti meg, épp úgy, mint a sötétben foszforeszkáló gombok, melyek feledtetik a háttérvilágítás hiányát.

Az LG két évvel ezelőtt elsőként lépett piacra a tévégyártók közül (a játékkonzoloknál ez már viszonylag régóta bevált módszer) a mozgásalapú vezérlést támogató rendszerrel, konkrétan egy leginkább egy Nintendo Wii kontrollerre hasonlító különleges távirányítóval. Ennek továbbfejlesztett változata, a Magic Remote e termék dobozában is megtalálható. Ezen csak néhány fontos funkciógomb kapott helyzet, illetve egy egérgörgő. Ennek következtében az internetes alkalmazások, illetve egyes funkciók mellett kiválóan használható, például remekül lehet vele a smart felület ikonjaira mutogatni, de a "rendes" távvezérlő kiváltására nem alkalmas. Inkább csak a mellet, annak kiegészítéseként használható, de az tény, hogy ettől még hozzáadott értéket jelent. Főleg, hogy az alkalmazásboltból már letölthetőek olyan játékok például, amelyeket direkt a Magic Remote képességeit figyelembe véve fejlesztettek ki.

Emellett a modell képes együttműködni az USB porton keresztül csatlakoztatott egérrel vagy billentyűzettel, ami bizonyos internetes alkalmazások, és a beépített internetes böngésző használatát jelentős mértékben megkönnyíti. Ezen kívül egy ingyenesen letölthető alkalmazásnak köszönhetően vezérelhető Android, illetve iOS operációs rendszert futtató tabletekkel és okostelefonokkal. Ez a szolgáltatás jól jöhet akkor, ha a távvezérlőknek lába kél, de az érintőképernyő miatt egy távirányítónál vagy billentyűzetnél sokkal kényelmetlenebbek. Illetve természetesen ott vannak még magán a televízión, konkrétan a hátlapon elhelyezett gombok, amelyekkel közvetlenül is vezérelhető a modell, de ezek használata olyannyira nehézkes, hogy tényleg csak végső esetben jöhetnek szóba.

(folytatása következik)