FILMKRITIKA: Cseri Dániel

BD TESZT: Oblath Ádám

Film

Az acélember zanzája nagyjából ennyi lehetne: Superman izmos és szimpi, a kryptoni származása titkát leleplező szíve hölgyét sokszor megmenti, illetve a bolygónkon kolóniát létrehozni kívánó Zod tábornokot lenyomja, de nagyon. Különlegessége nem holmi pókcsípésből vagy sugárzásból fakad, hanem így született és jött ide közénk. Richard Donner anno immár klasszikussá érett mozgóképpé formálva keltette életre a képregényhőst. Christopher Reeve nyomdokaiba most Henry Cavill (kicsoda?) lépett,

Donner babérjaira pedig Zack Snyder tört. A nagyon nagy bibi az itten, hogy Snyder úgy ért az ilyen jellegű adaptációkhoz, hogy közben nem köt kompromisszumokat holmi korhatár-besorolásokkal és az ilyen jellegű dolgoknak történő megfeleléssel. Jelen esetben a direktor szakmailag prostituálódott. Remake-készítésben már jeleskedett, hiszen George A. Romero örök érvényű klasszikusát, a Holtak hajnalát ő támasztotta fel (milyen remek asszociatív képzavar ez így), korrekten tálalva mindent, ami szem-szájnak, horrorrajongónak ingere. Persze nem kellett volna most olyan remek, vérben ázó darabot sem készítenie, mint például amilyen a 300 volt, hiszen jelen opusz alapanyaga nem erről szól. Éppen ezért a Watchmen: Az őrzök sem lehet igazán jó példa a legfőbb szívfájdalomra Az acélember kapcsán, ugyanakkor az sem nyerő, hogy a worldwide nagy sikert aratott 143 perces munka inkább húz Snyder két másik, kevésbé sikerült filmjéhez, Az őrzök legendája című baglyos izéhez és az Álomháború című katyvaszhoz, semmint a másik két képregény-adaptációhoz.

Merthogy túlságosan finomra van itt hangolva minden, kérem. Megy a moralizálás az erőről és az abból fakadó felelősségről. Az összecsapások során Superman és Zod úgy dobálják egymást, mint a rongybabákat, romba dől körülöttük-rájuk minden, külsérelmi nyomok elvétve, ásítozásra ad okot a már-már karikatúraszerűen ábrázolt, teljesen irracionális látványorgia, időnként szinte már Transformers gigászok felbukkanását várja a néző. Lois Lane is csak van, de minek? Amy Adamsnek nem sok szerep jut: félóránként van megmentve, elkapva, repítve, mert hogy, hogy nem, állandóan lepottyan valahonnan jó magasról a drága. Snyder unatkozott és rutinból rendezett, talán kedvét szegte, hogy a művérrel most csínján kell bánnia, de a csekken túl sok volt a nulla, ezért aztán inkább a karakterek lelke felé fordult, ahhoz meg nem igazán ért.

Clark Kent családdráma-sorstragédiája fel van skiccelve, de nem igazán érdekes, főleg, ha már ismerjük az egészet az előző darabokból, rajzolt papír alapú vagy mozgóképes formában. A szerelmi szál is elcsépelt, bár Adams csini és édi. Az akciójelenetek CGI prezentációk, és mint ilyenek, érdektelenek, különös tekintettel a feljebb már vázolt blőd kivitelezésre. Még talán Russell Crowe és Kevin Costner performance pillanatai érdemelnek említést: előbbi még a film elején tart ébren, utóbbi később bukkan fel és lendít ki a szendergésből. Henry Cavill feje még rendben is lenne, mert valóban olyan Clark Kent-es, persze nagyon igyekeztek a sminkesek, fodrászok, hogy Reeve-t idézze küllemtanilag, és ez nagyjából sikerült is. Amin változtatni nem igazán tudtak, az Cavill színészi képességének problematikája. Anno már a Csillagpor című felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt fogyaszthatóvá sikeredett fantasy limonádéban, a Halhatatlanok című 300-utánérzésben és Az igazság nyomában című tragikusan rossz thrillerben is bebizonyosodott ez. Ám korábban nem volt akkora tétje a dolognak, mint itt, és nem lógott ki ennyire a lóláb. Az acélember esetében viszont egy legendás figuráról van szó, akit már Reeve annak idején, noha kissé modoros játékával ugyan, de örökre belénk vésett. Nem lejátszani kellett volna az ő Superman karakterének emlékét, csupán megpróbálni a közelébe férkőzni. (A megújítás alternatívája eleve képtelen vállalkozás lett volna, noha egyszer-kétszer érezhető, hogy törekedtek erre.)

A már említett külsőségeken kívül semmi más nem jött össze. Cavill üres, súlytalan, nagyon akar, de külcsín és belbecs nem tart egyensúlyt. Emiatt végképp a „roppant látványos, de haszontalan” középszert gazdagítja a film, meg a producereket, mert a bő 200 millió dollárból forgott darabra világszerte több mint félmilliárd dollár értékben váltottak jegyet. Christopher Nolan mint ötletgazda és David S. Goyer, aki a Batman-projektben állandó forgatókönyvíró munkatársa volt, a figura eredettörténetére fércműként öltötte rá a filmhez írt alapanyagot. Ami még bántóbb az egészben, hogy már előkészületben van Snyder következő filmje ugyanezen az irányvonalon, a Batman vs. Superman, ami így elsőre, címe alapján rossz viccnek tűnhet. Batman ezúttal Ben Affleck lesz, Superman marad Cavill, s hogy a két fószer mi miatt és hogyan ugrik egymásnak, az már gondolatébresztő. Ami biztos, hogy ez az előkészületben lévő projekt azt jelzi, hogy a profitért és az ordenáré bevételekért zajló kapzsi és telhetetlen éhségben, a rajongókat hülyére véve, lehetetlen és egyre inkább eltorzuló adaptációk, továbbgondolások és ezek variánsai születnek. Ezek a torzók pedig hovatovább mítoszokat rombolnak. Két magyarázat lehetséges: vagy generáció-, illetve korszakváltás zajlik, és ez nehezen követhető le, vagy ha nem, nos, akkor viszont nagyon nagy a baj.

Menü

Hangulatos zenés, akciódús menü a film jeleneteivel, alul egy sorban elhelyezkedő ikonokkal.

Kép

Minden adott volt, hogy egy plasztikus, mű képet kapjunk, hisz a film tömve van számítógépes effektekkel, hátterekkel, és még az utómunkák során felszedett színelés sem adott túl sok bizakodásra okot. Ezért is okozott rendkívül kellemes meglepetést Az acélember transzfere. Hihetetlenül részletes, remek színekkel operáló képsorokat láthatunk. Minden CGI ellenére megmarad egyfajta realisztikus érzet, melyre a gyönyörű, mély feketék, és a hidegre vett hangulat remekül rásegít. Ám ahol kell, ott bizony szép sárgásan süt hét ágra a nap. Az eredmény gyönyörű, olyannyira, hogy 1:54:16-nál tökéletesen kivehető a Christopher Reeve irányába tett tisztelgés is.

Hang

Hogy most jó-e a mozis szinkron, avagy nem, arról ne nyissunk vitát, sajnos a szinkronrendezőnek nem volt egyszerű dolga. Ennek ellenére korrekt munkát rakott össze a stáb, ami mind minőségben, mind teljesítményben is hallatszik a Dolby Digital 5.1-es hangsávon. De az igazi kánaán akkor éri a fülünket, amikor átkapcsolunk az eredeti hangsávra. Egyrészt itt most tényleg jobb az eredeti angollal nézni a filmet, másrészt a DTS-HD MA 7.1 plusz két csatornája olyan mértékben emeli az élményt, ahogyan eddig még egy nyolccsatornás hang sem. Nem egyszerűen csak megszólal, új hangokat, robbanásokat és taktusokat hallhatunk. A zenét érdemes megnézni például az első repülésnél. Ezt leszámítva azonos a keverés, mely hihetetlenül erőteljes, és olyan mély hangokat produkál, hogy szabályosan elhisszük: Superman kipöccinti a szomszéd házat mellőlünk.

Extrák

Az első kisfilm majdnem fél órás, így elmondhatjuk, hogy rögtön a közepébe vágnak. Visszanyúlnak a kezdetekig, vagyis a képregényig, a karakter születéséhez. Ez lehetne felesleges, hiszen egy ezerszer ismertetett életútról van szó, de szerencsére éppen csak annyit törődnek ezzel a kérdéssel, amennyit kell. Foglalkoznak az összes komolyabb karakterrel, külön kiemelve azt, hogy mit változtattak. Tulajdonképpen ennyivel le is tudják a mitológiát. A második doksi nagyjából ugyanilyen hosszban szól a színészek fizikai felkészítésének hátteréről. Itt részletesen beszámolnak arról, ki milyen fajta edzésen ment át, és hogy kinél mi volt a cél. Nagyon bölcsen kiemelik, hogy egy olyan génmanipulált fajnál, mint a kryptoniak, csak tökéletes egyedek lehetnek. De betekinthetünk abba, hogyan érték el a megfelelő repülős hatást, a jó víz alatti képeket, és persze a harcokat. A víz alatti jelenet például hátborzongatóan veszélyes volt, még az operatőrök is visszatartott levegővel dolgoztak. Hat percben kivesézik nekünk a film idegen technológiáit. Itt inkább a megalkotás történeti logikáján van a hangsúly, nem annyira a számítógépes effekteken. Készült egy kétperces rajzfilmes animáció, ami Superman 75 éves történetén vezet minket végig. Nagyon hangulatos, jól megcsinált darab. Ezen kívül – valószínűleg tévedésből – felkerült egy A hobbit-extra is.

Összegzés:

Több extra elfért volna, az tény, de még így is referencialemez!

FILM: 6

KÉP: 10

HANG: 10

EXTRÁK: 8