Több rendezőt is elfogyasztott a széria, s mindenki hozzátett valamit saját magából, kezdve Chris Columbus (Reszkessetek betörők!) hollywoodi könnyedségétől Alfonso Cuaron (Az ember gyermeke, Anyádat is!) vagy Mike Newell (Négy esküvő, egy temetés) komolyabb, néha már horrorisztikus hangvételén át David Yates a könyvekben leírtakhoz minél nagyobb mértékben való ragaszkodásáig, miközben a gyerekszereplők is szinte a szemünk láttára váltak felnőtté. Minden oldalt és történetszálat persze lehetetlen volt átültetni a könyvekből filmre, mégis nagy volt a nyomás e tekintetben az alkotókon, mind a rajongók, mind az írónő részéről.

 

 

Nem tudom, hogy emiatt-e, de én mint mezei moziba járó, filmkedvelő ember, az utolsó részeket már nagyon elnyújtottnak, dagályosnak éreztem. Értem ez alatt azt, hogy az utolsó három-négy epizód szinte mindig úgy kezdődött, hogy na, most már elkerülhetetlen lesz az összecsapás Harry és Voldemort között, aztán mégis sikerült ezt mindig egy résszel elodázni, miközben megint eltelt 130 perc, és az ember úgy érezte, hogy semmivel nem jutottunk közelebb a történet végéhez. Így aztán amikor végre eljött a nagy találkozó, akkor annak már sokkal kevésbé volt súlya, érezhető tétje, ráadásul pont emiatt Voldemort karaktere is lényegesen veszített félelmetességéből.

Érdekes módon azt a katarzist, amit Harry és Voldemort harcának kellett volna kiváltania, sokkal inkább Piton sorsa, története adta meg, amely természetesen szintén az utolsó részben teljesedett ki és helyezett azért más megvilágításba dolgokat.

 

 

Mindezzel együtt az utolsó filmben szerencsére már tényleg minimális a mellébeszélés, elvarrásra kerülnek a szálak, és megtörténik, aminek meg kell történnie. A tempó, a látvány rendben van, technikailag csak az epilógusban, a szereplők öregítésekor van az embernek még hiányérzete, hiszen ebben a jelenetben nem látható igazán a korkülönbség, inkább csak a ruházat változik szembetűnően, pedig biztos lehetett volna a sminkeseknek egy kicsit jobban rásegíteni erre a megfelelő hatás kedvéért.

Harry Potter története tehát most már teljes, akár egyben, díszdobozban is hazavihető. Nézzük azonban most azt, mit nyújt számunkra az utolsó rész BD-je.

 

 

Ahogyan azt már a hatodik rész óta megszokhattuk, a lassabb képkockák másznak a háttérben, alul meg egyszerűen, de ízlésesen helyezkednek el a menüpontok.

 

 

 

Szintén, mint a korábbi részeké. Gyakorlatilag gyönyörű a transzfer, egyszerűen csak nem százszázalékos. Az utólag manipulált fakóság nem zavaró, a rengeteg számítógépes trükk is szépen van implantálva, és az élesség is csak nagyon ritkán veszít teljességéből. Ha azt vesszük, akkor az ezekből adódó nagyon pici tompaság kvázi a direktor akarata, de nem bánjuk. Egyéb tekintetben viszont nem találni fogást a képen, szóval csalódni semmiképp sem fogunk.

 

 

 

Eredeti DTS-HD MA 5.1 és magyar Dolby Digital 5.1 került a lemezre. Gyakorlatilag semmiben nem különböznek, a HD és normál DD hangsávok között is csak az fogja a különbséget hallani, akinek nagyon combos házimozi van telepítve a nappalijába. Érezhetően itt már úgy van kialakítva a keverés, amit nem lehet egyszerűen halkan, senkit nem zavaróan nézni. Ez pozitívum. A csendesebb jeleneteknél tiszták a párbeszédek, de amikor az akció beindul, akkor sincsenek túlvezérelve. Így a hang egy hatalmas csillagos ötöst érdemel.

 

 

 

Duplalemezes Blu-ray kiadványról van szó, és hihetetlen mennyiségű, de ami fontosabb, minőségű anyagot kapunk. Kezdjük az első lemezen található Maximális moziélménnyel és az ahhoz tartozó fókuszpontokkal. Gyakorlatilag mindent, amiről beszéltek vagy láthatunk, lehetetlenség felsorolni, így csak szemezgetni érdemes. A kép a képben extrák segítségével minden jelenethez ellátnak minket kapcsolódó információval. Különböző szereplők, illetve stábtagok osztanak meg érdekes forgatási sztorikat és mutatnak rengeteg forgatási képsort. Nagyon sok az elszórt interjú, és kimaradt jeleneteket is láthatunk. De a speciális effektek levezetése is látványos, és a könyvben találhatókhoz is hasonlítják az eseményeket. Külön kiemelendő, hogy az alternatív jelenetekből is mutatnak részleteket, megmagyarázva, hogy miért is lettek újraforgatva. Erről többet mesélni felesleges, mert mindent összeszedni úgysem lehet. Van egy rendkívül érzelemdús rész, mely során az alkotók egymástól és tőlünk, a rajongóktól is búcsúznak. Aki egy kicsit szentimentális vagy legalábbis végigkövette a filmeket, az érteni fogja.

 

 

Ugorjunk is a második lemezre. Rögtön egy közel egyórás filmmel indítunk, ami egy beszélgetés Daniel Radcliffe és J. K. Rowling között. Egy felettébb jó hangulatú, kellemes társalgást láthatunk, melyben szóba kerül minden. Ennyi, egyszerűen minden. A szereposztás, a kezdetek, a karakterek, a könyv, a forgatás. Minden. Külön etapot kapnak hasonló hosszban az utolsó rész háttérmunkálatai. Ez inkább egy nosztalgikus, de rendkívüli módon lekötő elmélázás a múlton és a jövőn. Főleg azon, hogy melyik színésznek milyen kilátásai vannak, amit néhány interjúban több ember is kifejt. Egy huszonkét perces összeállítást láthatunk a sorozat női szereplőiről is. Ez nem csupán egy összevágás, maga az írónő mesél az általa kitalált karakterekről. Néhány kimaradt jelenetet is láthatunk, habár ezek zömét a maximális moziélményben már felfedezhettük. Akadnak újak is, melyek viccesek. Ezen kívül két előzetes van. Az egyik a stúdió új Potter-kalandtúrájának beharangozója. Élőben barangolhatjuk be 2012-től a film díszleteit. A másik meg egy online könyv, mely igazából hangulatot csinál, de további infóért a netre invitál minket.

 

 

 

Bár az első és második lemez extraaránya nem ugyanolyan, mégis nagyon jó bónuszanyagokat kapunk, mellé meg nagyon jó minőséget. Potter-fanatikusoknak kötelező.

 

FILM: 7

KÉP: 9

HANG: 10

EXTRÁK: 10

 

FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész

BD TESZT: Oblath Ádám