Az előző részben a viszonylag összetett, állandó netkapcsolatot követelő Prémium Tartalmakban mélyedtünk el, most tehát következzenek az Appok! Mivel ezek száma meghaladja a százötvenet, ezért az összesben természetesen nem mélyedtünk el, ehelyett egy csokrot készítettünk a leghasználhatóbb és a legbénább darabokból. 

 

 

 

Általános érvényű jelzők nem is nagyon léteznek az applikációkra, ugyanis a színvonal rendkívüli módon hullámzó. A kidolgozottság, a grafikai megvalósítás, a kezelhetőség nagyon eltérhet egymástól, így értelemszerűen a valóban hasznos programok közé jó pár selejt is becsúszik. Az LG asztali modelljei egyébként általában 400-500 megabyte tárhellyel rendelkeznek. Ide lehet letölteni a különféle applikációkat, amelyek ezután bármikor előhívhatóak, nagy részükhöz még állandó internetes kapcsolat sem szükséges. 

 

Az egyszerű, gyors és semmilyen személyes adat megadását nem megkövetelő regisztrációs folyamat után azonnal el is lehet kezdeni turkálni az alkalmazások között. A szolgáltatás grafikus főmenüjének zsúfoltságából már lehet arra következtetni, hogy a választék meglehetősen nagy. 

 

 

A keresést megkönnyítendő, a mérnökök öt nagy csoportba (Játék, Szórakozás, Életmód, Oktatás, Hírek/Információk) sorolták ezeket, de természetesen lekérhető ömlesztve az összes. Ezen kívül mód nyílik a legnépszerűbb, illetve legújabb programok kilistázására is. A kezelés egyébként gyerekjáték. A szokásoknak megfelelően ehhez a távvezérlő kurzor gombjait kell püfölni. A rendszer bár első pillantásra kicsit zavarosnak tűnik, még a laikus felhasználóknak sem kell megijedni, hiszen nagyon gyorsan bele lehet jönni a használatába. 

 

 

Az applikációk száma miatt az fel se merült, hogy az ÖSSZESRŐL írjak itt, inkább minden kategóriából a legjobban sikerülteket vagy legbénábbakat szedtem elő, azzal a céllal, hogy bemutassam, hogy mire és hogyan lehet használni ezeket az alkalmazásokat. Amennyiben kiválasztunk egy szoftvert, egy rövid, illusztrációkkal kísért leírás jelenik meg magáról a programról. Ilyenkor a felhasználó eldöntheti, hogy le kívánja-e tölteni, és ha igen, akkor csak az install gombra kell böknie. Itt nyílik lehetőség az egyes applikációk értékelésére is, de ezt egyáltalán nem kötelező megejteni. A szoftverek mérete eltérő. Akad amelyik pár száz kilobyte helyet foglal, de olyan is, amelynek 10 megabyte-ra van szüksége. Elméletileg talán az összes Magyarországról elérhető alkalmazást le lehet menteni egyetlen készülékre, de ezt nem hiszem, hogy bárki bevállalja. Igen rövid idő után egy megjelenő felirat arról tájékoztat, hogy a telepítés sikeresen megtörtént. Ezután a sárga gomb megnyomásával lehet eljutni a My Apps menüpontba (ez egyébként a termékek fő-fő-főmenüjéből is azonnal elérhető), ahonnan indítható is azonnal a kívánt szolgáltatás. 

 

 

Itt elsősorban a logikai programok dominálnak, ami érthető is, hiszen a távirányítóval ezeket a legegyszerűbb vezérelni. Azonban, mivel az LG tavaly már piacra dobta Magic Motion névre hallgató kiegészítőjét, már az ügyességi játékok is megjelenhettek a palettán. Ez ugyanis egy mozgásérzékeny távvezérlő, amellyel varázspálca szerűen lehet vezérelni a kurzort, vagy éppen egy játék főhősét. Ez jelentősen megkönnyíti és sokkal élvezetesebbé teszi a használatot. A játékok nagy többségét az Accedo követte el, amely talán a legnagyobb piaci szereplő a tévés játékok szegmensében. Általánosan elmondható egyébként ezekről az alkalmazásokról, hogy a grafikájuk csodaszép, így nagyon jól mutatnak még a nagy képernyővel rendelkező lapostévéken is. 

 

 

Még ezekkel a viszonylag egyszerűbb logikai cuccokkal is ipari mennyiségű időt lehet sajnos elszórakozni. Ott van például a hót egyszerű Sodoku, ami tényleg minden keresztrejtvényújságban benne van. A szabályok ismertek, viszont a dolgot megkönnyíti az elektronika. Természetesen több szint van, de már a legegyszerűbb is elég izzazsztó, ráadásul nincs hasraütésszerű próbálkozás, mert rossz szám esetén azonnal csökkenni kezd az életvonal. Jáj, a Sodokuval tényleg az van, hogy az ember elkezdi pörgetni, és azon kapja magát, hogy szaladnak a percek. 

 

 

Emellett még az épületes próbálkozások közé tartozik a 4 In A Row névre hallgató csoda, ami a jól ismert Négyet egy sorba adaptációja. Azaz föntről be kell ejteni egy 6x7-es mátrixba korongokat, amik közül a legelső először a legalsó sorba kerül, de ha ugyanabba az oszlopba dobják a következőt, az már fölötte lesz. Lehet játszani egymás ellen, de kihívható a "gép" is egy csatára. Az alábbi képen a tökéletes diadal, és a Smart TV rendszer teljes megsemmisülése látható! 

 

 

Persze akadnak kevésbé ütős darabok is, ilyen például a jól hangzó Dinasour Disaster is. Az ember azt hinné, hogy valami jó kis gyilkolászós darab várja, esetleg egy stratégiai stuff, de ehelyett valami teljesen érthetetlen táblán tojásdobáló marhaság fogadja, aminek a lényegére a mai napig nem sikerült rájönni. Ugyanilyen az elsőre egész jónak tűnő Bomb Brick is, aminél szintén nem sikerült megfejteni a szabályokat. Bezzeg a Mindboggle, amit egyenesen a Gyerekkorunk Kedvenc Játékai nevű fiókból rángattak elő. A feladat itt az, hogy hét próbálkozásból kitaláljuk, hogy négy változó korong milyen sorrendben követi egymást. Ha eltaláltuk a színt, de rossz helyre tettük, akkor azt fehér pöttyel jelzi, ha a helyét is, akkor feketével, de persze nem mondja meg, melyikről is van szó. Ezt imádtam fiatal koromban, de soha senki nem akart velem játszani, így viszont kiélhettem magam. A gép kemény ellenfél, nem sok időt hagy, viszont cserébe szuperaddiktív a dolog. 

 

 

A Dracula Coffinnál úgy tűnt, hogy a mostanában népszer népszerű vámpírkodást akarják ötvözni a szintén populáris mangás-animés dolgokkal, de a vége csak valami ládatologatós észjáték, aminek a célja, hogy Dr. Akula koporsóját kivonszoljuk a kedvenc kriptájából. Azonban gyilkosan nehéz. Az első pálya öt perc volt, a második húsz, a harmadikat fél óra után offoltam. Társaságban egyébként ez biztos jó móka. Lehet vitatkozni, hogy melyik dobozt, hova, miért mikor, de egyedül nem az igazi.  

 

Az ügyességi játékok között meg lehet említeni az Archer Craftot, ahol vaddisznó és kőemberek támadnak ránk, és hajigálnak felénk kődarabot, makkot, miegymást. Ahogy megjelennek, gyorsan alájuk kell lavírozni a nyillal és kilövöldözni őket. Nagyjából három percig szórakoztató, ennyi idő alatt hagyja abba az ember ugyanis a fetrengve röhögést, ahogy a "grafikát" meglátja. Tényleg olyan, mintha egy zsírkrétákkal felszerelt óvódáscsoportot kértek volna fel ehhez a feladathoz.

 

 

Az Angry Ducklinghez, illetve a TV Hockeyhez muszáj a fennt említett Magic Motion távirányítót használni. Az előbbi kifejezetten idétlen program. Egy nyomorult, ráadásul ronda, luftballonokat markolászó kacsát kell megmenteni, de annyira idegesítő szegény, hogy az ember még örül is picit, ha elrontja. A hokis játék jóval ütősebb, itt a büntetőlövéseket lehet gyakorolni, ami egy ideig egész szórakoztató. Kár, hogy komplett meccset nem lehet lejátszani, talán majd a jövőben. 

 

És legvégül egy külön kategória: A keresd a különbséget típusú játékok. A Spot the Difference esetében meg kell találni minden képen három olyan apró részletet, amely folyamatosan felvillan, majd eltűnik. Ez elég bénán hangzik, de egy nagy lapostévén ez iszonyú jó móka, főleg vidám kompániában. Az ember csak meredten bámulja a képernyőt, és próbálja elkapni a mozgást. Szerencsére, ha nagyon nem megy a dolog, akkor kérhetünk korlátzott számban segítséget, viszont ha tévedünk vagy lejár az idő, akkor könyörtelenül levon a három életből egyet. Mivel a képek nagyon szépek, ezért egy ilyen típusú program egy nagy tévén jobban működik, mint egy kisméretű monitornál, azaz az ilyen jellegű alkalmazásoknak a Smart rendszerekben komolyan jövője lehet. 

 

 

Az Art Picture Gallery esetében a feladat hagymányosabb, hiszen két egymás mellé helyezett kép között kell megtalálni a nüansznyi eltéréseket. Ebben eddig semmi extra nincs, abban viszont igen, hogy híres festményeket pakoltak be a feladatok közé. Ezekről ráadásul hosszabb leírás is olvasható. Tehát magáról a festőről, a keletkezés körülményeiről, a mű jelentőségéről, illetve, hogy jelenleg hol található meg. Íme egy tökéletes példa arra, hogy hogy lehet összekapcsolni a játékot a hasznos ismeretek terjesztésével. Ez tényleg egy remek ötlet, és a megvalósítás is pazar.

 

Ezeken kívül akad még jó pár program a Smart rendszer tarsolyában, ám azok inkább csak az előbbiek egyfajta mutációinak tekinthetők. Összegzésül el lehet mondani, hogy a játékok jó része alkalmas a szabad- vagy munkaidő elütésére, és társaságban is kiváló szórakozást nyújtanak. Tehát mondjuk házibulik, baráti, rokoni összejövetelek kellemes kiegészítőjeként is funkcionálhatnak. Kezelésük pofonegyszerű, így még az is könnyen megbírkózhat velük, akinek nincs sok affinitása a különböző elektronikai kütyükhöz. 

 

 

Itt többek között különféle filmek, magazinműsorok kaptak helyet, amelyek közvetlenül az LG szerverein keresztül érhetőek el. Magyarul ingyenes tartalmakat kínál. Ez remekül hangzik elméletben, azonban az az igazság, hogy ezek mind angol nyelvűek, felirat pedig nem kérhető hozzájuk. Szóval a magyar népesség csak elenyésző hányadának nyújtanak valóban szórakozást. 

 

 

Az alkotások mindegyikéről található egy rövid leírás, így könnyen eldöntheti az ember, hogy valóban akar e rá időt és energiát szánni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt azért nem Oscar díjas hollywoodi filmekről van szó, de azért akad egy-két érdekesebb darab. A Florida Tour például egy kalandfilm, ami egy fiatalember életéről szól, és nagyjából pont olyan, mint amilyeneket a hazai, nem túl színvonalas mozicsatornákon vetíteni szoktak. A Trinity Tour Diary pedig három ausztrál lány külföldi kalandjairól szól, a megvalósítás pedig a videonaplókat idézi. Ebből is látszik, hogy ez elsősorban a fiatalabb hölgykorosztály kedvence lehet, én például nem sokáig bírtam idegekkel. Van itt egyébként horrorfilm féleség is, ami a Starlight & Superfish névre hallgat és egy rockzenészről szól, aki elpatkolt, de se a mennyországig se a pokolig nem jutott el, hanem a purgatóriumban bandukol. Csodás darab.... 

 

 

A történetmesélős filmek mellett meg kell említeni a különféle ismeretterjesztő darabokat is. Erre jó példa a Qi, The Universe in You (Chi, az univerzum benned van) című csoda, ami egyfajta paradigmaváltásról szól. Tulajdonképpen a Chi energiát, ennek hasznosítását taglalja, illetve különféle módszereket ismertet, amelyekkel előcsalhatóak ezek az erők. Ezt megnézve például az embernek kedve támad elvonulni egy bambuszerdőbe, hogy lótuszülésben élje le az életét, dehát erre nyilván nincs mód. Mindenesetre az ezotéria, a misztikum kedvelői ezt biztos imádni fogják, épp úgy, mint a Mystery of Asia sorozat többi darabját, amelyek szintén bekerültek a kínálatba. Hasonló célokat szolgál a szimplán Museum névre hallgató applikáció is. Ennek segítségével bejárhatjuk virtuálisan a világ legnagyobb képzőművészeti múzeumait, megnézhetjük a leghíresebb képeket, olvasgathatunk és előadásokat hallgathatunk meg azokról, illetve persze magukról a szerzőkről. Ez szintén egy jó kis alkalmazás, látványos, hasznos, a festészet, művészet szerelmesei biztosan imádni fogják.  Az egész szórakoztatós csomag talán legérdekesebb darabja a Graffiti Art nevű program. Ennek segítségével elmélyedhetünk a street art kialakulásában, képet kaphatunk a különféle stílusokról, sőt még az alapokba is bevezetnek. 

 

Világosan látható az LG koncepciója ezzel csoporttal: Szerették volna megmutatni, hogy aki Smart eszközt vásárol, legyen az Blu-ray lejátszó, házimozi szett vagy tévé, az emellé filmekkel, magazinműsorokkal és dokumentumfilmekkel is gazdagodik. Kár, hogy egyelőre igazán nívós alkotások nem kerültek be ebbe a körbe, de ez remélhetően a jövőben változni fog, mert az elgondolásban van kraft. Itt kell megemlíteni a SEC Digital Networkot is, ami egy direkt Smart TV-kre specializálódótt kosárlabda tematikájú "tv adó". Ez elméletileg minden nap új és új műsorokkal jelentkezik a sportág rajongóinak nagy örömére. Összefoglalók, elemzések találhatóak itt, de egyelőre inkább az egyetemi ligákkal foglalkoznak, ami azt sejteti, hogy valószínűleg nem szerezték meg a NBA-anyagokkal kapcsolatos jogokat. Mindenesetre a kezdeményezés jó, az adás minősége pedig remek, nagyjából olyan, mint egy átlagos tv műsoré. 

 

 

A Sharpeye egy érdekes szolgáltatás, amelynek inkább a Premium Tartalmak között volna a helye. Segítségével ugyanis különféle internetes képmegosztó oldalakon található fotók, grafikák közül válogathatunk. Összeállítható lejátszási lista, tehát egyfajta digitális fotóalbumként is funkcionálhat. 

 

(ezt itt most félbevágtuk, de hamarosan jön a befejezés, az Életmód, Oktatás, és Hírek szekcióval, na meg persze az értékeléssel, lezáró okoskodással)