Napjainkban a képregények mozivászonra álmodásának reneszánszát éljük, mert jó üzlet, sőt hatalmas profitot termelő, már-már különálló mozgóképes iparág. A képregényhősök tetteinek és kalandjainak filmes feldolgozásai nem újkeletű megoldások, hiszen már a televízió hőskorában is jelentős sikert és nézettséget elérő produktumok voltak. A nagy, klasszikus hősök között sok akad, aki nem vált nemzetközileg is ismert figurává, ám ha értő kezekbe kerül a filmfeldolgozás, akkor ez nem jelenthet akadályt.
 

 

 

Jó példa erre a Men in Black – Sötét zsaruk is, mely nemcsak nyomtatott, de televíziós széria formájában is kultusz övezte darab Amerikában. Viszont például hazánkban is csak a legelszántabbak ismerték, aztán Barry Sonnenfeld rendező változtatott ezen. Ő anno operatőrként kezdte pályafutását, például Coenék Véresen egyszerűjét és Arizonai ördögfiókáját is fényképezte, vagy éppen Rob Reiner Hally és Sally című örökérvényűjét. Sonnenfeld azon kevés operatőrök egyike, aki rendezői karrierre váltva eleinte nem égette szénné magát, hanem minden szempontból maradandót alkotott ebben a szakmai minőségben is. Az Addams Family 1-2. jelentős bevételeket termelt, a Szenzációs recepciós ugyan nem kaszált, de roppant szórakoztató volt, és ugyanez igaz a Szóljatok a köpcösnek esetében is. Majd 1997-ben jött a Men in Black, és aratott. Tommy Lee Jones és Will Smith párosa pazarul működött, a film elsöprő vizuális effektekkel és szövegekkel kápráztatott el mindenkit, s a fekete öltönyös, idegenlény-veszélyt elhárító titkos társaság legendássá vált azokon a helyeken is, ahol korábban soha nem hallottak róluk. A Steven Spielberg bábáskodásával forgatott 90 milliós film csak az USA-ban negyedmilliárd dollárt hozott, amihez jelentős, több mint 300 millió dolláros világkörüli bevétel társult.

 

A Men in Black – Sötét zsaruk 2. elképesztő elánnal akarta felülmúlni az első részt mint film, látványorgia, dumák, és mint pénzgyár. 50 millióval többe került az első résznél, ebben persze benne volt az is, hogy Smith 15 millióval többet, 20 milliós álomgázsit kapott, de a speciális effektusok száma is jelentősen megnőtt, olyannyira, hogy az alig 80 perces vágta szinte egyetlen szemfárasztó és kápráztató CGI prezentációvá vált. A sztori sajnos végtelenül leegyszerűsített és egydimenziós, hiszen úgyis a látványé a főszerep. Az első részből megismert karakterek többsége is visszatért, de túl sok mozgástér nem jutott nekik. A vad és dögös Lara Flynn Boyle új hús, de nem tudja menteni a menthetetlent. A filmet, ami több mint 440 milliót hozott a világ mozijaiban. A filmet, ami a „túl sok” kategória. Túl sok minden.

 

 

A bántóan egyszerű sztori oltárán feláldozott és a látványnak hódoló filmes megoldások még hagyján, ám a szinte alig létező forgatókönyv Sonnenfeld ellenségévé vált. A film színvonala nagyon messze van az első résztől, hiába sokkal elsöprőbb vizuális trükköket kapunk, azonban hiányoznak a korábbi epizódot szédítően száguldó komédiává pörgető remek dialógusok. Akad ugyan néhány itt is, ám Smith hőbörgéseinek sokkal nagyobb tér jut, mint a két ügynök vitriolos-verbális, oly annyira várt összecsapásainak. Hiányzik Linda Fiorentino, de persze csini csajszi mellékszereplő azért itt is akad Rosario Dawson személyében, aki a film végéig bájos dekorációként van jelen, majd egy már-már idióta konklúziót követően kulcsfigurává válik. Úgy túl sok minden a látvány és a trükkök terén, hogy a történetben, humorban minden egyéb kínzóan kevés. Mert magasak az elvárásaink, hisz bízunk Sonnenfeld csapatában, hogy ők végre megtörik a jeget, mely „a második rész mindig gyengébb, mint az első” parafrázist burkolja be, és végre felolvad az, aminek kell. Ez nem történik meg. Pedig az Addams Family 1-2. esetében szinte alig volt különbség mókában, kacagásban, mennyiségi és színvonalbeli volumenek tekintetében, ami bravúr.

 

 

Nézzük persze, hisz a maszkspecialista Rick Baker és emberei beleadtak apait-anyait, de mindezzel nem tudták megmenteni a sekélyes sztorit, melyben sokszor a humorosnak szánt elemek válnak kínossá. Feszengeni persze nem feszengenénk, szórakoznánk azon, amit éppen látunk, ha tudnánk elvonatkoztatni, és nem második részként szemlélni a filmet. Hanem az előzményeket mint meglévő ismereteinket az előző részből adottnak tekinteni, de ugyanakkor nem felidézve azt, hogy hol és honnan is tudjuk mindezt, hiszen ekkor nem lenne összehasonlítási alapunk. Ebben az esetben még térdet is csapkodnánk, és nem fejet csóválnánk, kicsit (vagy éppen nagyon) csalódottan.

 

Pörgős menü, a szokásos Blu-ray-es elrendezéssel.

 

 

Nagyon szép a kép. Az első rész állítólag nem igazán volt a helyzet magaslatán, a második azonban nagyon rendben van. Részletesség és színtelítettség jellemzi a teljes transzfert. Ez már csak azért is eredmény, mert a film idén tízéves. A CGI viszont ennek köszönhetően kicsit kilóg néhol. Ám itt kell megjegyezni, hogy a DVD képe még mai szemmel is kiemelkedő.

 

 

 

Az eredeti mozis magyar szinkron került fel ugyanolyan keverésben, mint a DVD-re is. Vagyis kirobbanóan jó 5.1-ben. Az eredeti hang immár DTS-HD MA, de igazából nem ad túl sokat hozzá a „sima” 5.1-hez, már csak azért sem, mert a szinkron nagyon jól sikerült.

 

Kommentár a rendezővel. Ezen túllépve van egy alternatív befejezés, ami hasonlít a véglegesre. Megnézném azonban most már egyszer a World Trade Center-es eredeti lezárást. Van egy vicces bakiparádé is. Ez egyszer végignézhető, és biztosan kellemeset derül rajta mindenki. Kilenc percben bemutatják, hogyan is zajlott az utószinkron. A színészek nem szeretik, de ha túl sok alapzaj volt aznap a forgatáson, akkor elkerülhetetlen. A képi világ is kap tíz percet. Sokan megszólalnak, a rendezőtől kezdve a látványtervezőig, és az operatőr sem maradhat ki. Kiderül, hogy a főhadiszállásnak is teljes története van. Az építészt például neutralizálták.

 

 

A szörnycsinálóról szól a következő kisfilm, Rick Baker volt már az első rész tervezője is. A második epizód már könnyebb volt számára, mert lehetett honnan kiindulni. A filmes világban a legkülönbözőbb eszközökkel hozzák létre a legkülönbözőbb hangokat – ezekről mesélnek nekünk a hangmérnökök. Hihetetlen, hogy egy egyszerű lufi például mire képes. Nem maradhat akkor már ki a filmzene sem. Felvételeket láthatunk, és megszólal persze Danny Elfman is. Az intergalaktikus komédiához kapunk egy gyorstalpalót. Természetesen a koncepciót vesézgetik ki a készítők. Azok a lények is külön-külön kapnak szerepet, akik megfordulnak a filmben. Egész részletesen beszélnek róluk, különös tekintettel a megjelenítésükre. Továbbá van itt még animált storyboard, kezdetleges animációs terv, Will Smith számának klipje, valamint BD-Live.

 

Még szerkesztőségünket is megosztja ez a folytatás, van, aki szereti, van, aki kevésbé, de a lényeg, hogy a harmadik rész előtt végre itt van a második film is BD-n.

 

FILM: 7

KÉP: 10

HANG: 10

EXTRÁK: 7