3D okostévé megfizethető áron: LG LM620S Cinema 3D LCD tv tesztje

Lehet még jó egy tévé 2012-ben kétmagos processzor, hang- és mozgásvezérlés és különlegesen vékony kávák nélkül? A tesztből kiderül!

imgszem.jpg

 Belépő szint?

Az idei évben a tévé gyártók elég magasra tették a lécet az extravagáns ruhába bújtatott, ultravékony kávákkal, hang- és mozgás érzékeny vezérlőikkel megtámogatott televízióikkal. Ezek az extrák tény és való, hogy komoly hozzáadott értéket jelentenek, azonban ez az árban is meglátszik. És sokak számára pont ez a baj, hiszen a pénztárcájuk vastagsága nem teszi lehetővé e készülékek megvásárlását. Nekik (illetve azoknak, akik egyszerűen nem akarnak túl sokat költeni egy tévére) találták ki az alacsony kategóriás vagy belépő szintű darabokat. Ez a megnevezés régen tényleg csak egy képernyőt jelentett, mindenféle egyéb szolgáltatás nélkül. Az elmúlt években azonban változott a helyzet, hiszen az olcsóbb készülékekbe is olyan technológiák, plusz funkciók kerültek, amelyek néhány évvel korábban az abszolút csúcsot jelentették volna.

Ilyen az idei évben piacra dobott 42 hüvelykes LG LM620S típusjelzésű tévé, amely a hivatalos gyári információk szerint számos olyan plusz szolgáltatást kínál (így például a 3D megjelenítést vagy az okostévé rendszert), ami néhány éve csak az abszolút prémium kategóriás televíziókra volt jellemző.

Külalak

A fenti néhány mondatot gyakorlatilag egy az egyben rá lehet húzni a termék dizájnjára is. Való igaz, hogy a mai szupervékony keretű sci-fi filmekbe illő televíziók mellett egy kicsit régivágásúnak tűnhet első pillantásra ez a formatervezési vonal. Legalábbis ha a kávákat nézzük. Ugyanis ezek vastagsága két és fél centiméter, ami utoljára 2009-ben számított különösen vékonynak. A cég által bevezetett borderless, azaz keret nélküli dizájnvonalat (amikor egy plusz üveglappal oldják meg, hogy a káva és a kijelző egy síkba kerüljön) itt elfelejtették a tervezők, és a hagyományos megoldás mellett törtek lándzsát. A néhány esztendővel ezelőtti népszerű díszítéseknek, tehát a hullámos elemeknek, átlátszó műanyag éleknek, különféle színes fényeknek, különleges színezésnek itt nyoma sincs.

led.jpg

A derékszögeknek és egyeneseknek köszönhetően a puritán minimalizmus uralkodik. Erre még az is rátesz egy lapáttal, hogy a szín kiválasztásánál elengedték az elegánsnak tartott, valójában már teljesen unalmassá koptatott, ráadásul nagyon kényes zongoralakk feketét, és szálcsiszolt mattfeketére cserélték. Jó döntés volt, ráadásul még az ujjlenyomatok sem világítanak róla. Érdekes, és az LG-től némiképp szokatlan megoldásként az alsó keretet kibővítették egy világosszürke, plusz panellel, ahova a kontrollámpákat, és az érintésérzékeny kezelőgombokat pozícionálták. Ez utóbbiak kezelése némiképp körülményes, így tényleg csak akkor végszükség esetben jöhetnek szóba. Tehát akkor, ha eltűnik a távvezérlő, kimerül belőle az elem és még okostelefon sincs a házban.

A talp viszont egyedi és modern. Ez a készülék ugyanis megkapta az idei, különleges, nyakkal egybeépített darabot (szalag állvány a hivatalos neve), ami azonnal megkülönbözteti az LG tévéit a többi gyártó termékeitől. Ez ráadásul nem csak, hogy jól néz ki, még funkcionális is. A konkurencia televízióitól eltérően ugyanis a dizájnos talp még nem jelenti azt, hogy ne lehetne forgatni a modellt.

oldal2.jpgAlacsony-középkategória ide vagy oda, a csatlakozókkal nem spóroltak. Ezeket a hátlappal párhuzamosan helyezték el, azaz gondoltak azokra, akik a falra akasztanák, hiszen így könnyebben elérhetőek az interfészek. Oldalra három darab 2.0 USB portot építettek négy 1.4-es típusú HDMI társaságában, amelyek közül az egyik ARC (Audio Return Channel) támogatású. Ezek mellé került a CI+ kártyaolvasó, ami a fizetős adások kikódolásához szükséges. A hátlapon kapott helyet két antenna bemenet, egy-egy Scart, AV, komponens és kompozit és D-Sub bemenet, valamint egy digitális audio kimenet, a PC1PC, illetve az Ethernet csatlakozó. Beépített WiFi-vel a termék nem rendelkezik, viszont a dobozban található egy USB-s adapter, aminek segítségével könnyedén megteremthető a vezeték nélküli adatátvitel. Ma már elképzelhetetlen egy tévé digitális tévétuner nélkül. Így nem meglepő módon ebbe is került DVB-T/C tuner földfelszíni és a kábeles adások érdekében. Sőt a DVB-S-t sem hagyták ki belőle, amivel a műholdas műsorok vétele is biztosított. 

Mindent összevetve: Azt nem lehet mondani, hogy jelenleg ez lenne a legmodernebb kialakítású tévé a piacon. Azaz mondjuk státusszimbólumnak nem annyira alkalmas, mint egy ultravékony kávás, borderless dizájnvonalba tartozó darab. Viszont a visszafogott minimalista formatervezésnek köszönhetően gyakorlatilag bármilyen típusú enteriőrbe beleillik. Legyen szó konzervatív polgári miliőről, laza legénylakásről, minimalista-futurisztikus összhatású belső térről, vagy egy átlagos garzonról, IKEA bútorokkal berendezett lakásról.

3D

Így működik a passzív 3D

A vállalalat 2010-ben kezdett kacérkodni a passzív 3D technológiával. Annyira életképesnek találták az eljárást, hogy 2011-től kezdve, egyedüli gyártóként, már csak ilyen típusú készülékeket forgalmaznak. Arról természetesen lehet vitatkozni, hogy ez jó döntés volt-e, hiszen az eljárásnak az előnyei mellett megvannak a hátrányai is. Mindenesetre az sok mindenről árulkodik, hogy a korábban szkeptikus konkurens cégek közül többen, így például a Panasonic és a Philips is úgy döntött, hogy beemeli kínálatába a polarizációs eljárásra épülő 3D tévéket.

3d.jpg

A térhatású képalkotás lényege, hogy a jobb és bal szembe eltérő képi információkat kell eljuttatni, amikből aztán az emberi agy "kiszámolja" a háromdimenziós (azaz mélységérzetet adó) képet. Ezt ez esetben úgy oldják meg, hogy a 3D szemüveg egyik lencséje a vízszintesen, míg a másik a függőlegesen polarizált fénysugarakat engedi át. A képernyőn pedig egy speciális, saját fejlesztésű, FPR szűrő segítségével egyszerre jelenik meg a két kép szembe szánt kép. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Full HD felbontásról is le kell mondani. Tehát aki háromdimenzióban is a lehető legnagyobb részletességre vágyik, annak nem ez a legjobb megoldás.

Tulajdonképpen ez a passzív 3D legnagyobb, sőt egyedüli hátránya. Ez az, amiben az aktív tévék a polarizációsok elé kerülnek. Viszont mivel nincs szükség a szemüvegbe épített, a képet blokkoló LCD kijelzőkre, illetve az ezeket tápláló akkumulátorokra, így a passzív szemüvegek jóval könnyebbek és kényelmesebbek, mint aktív társaik. Ráadásul az állandó villogással sem kell számolni, ami talán a rivális technológia legnagyobb rákfenéje.

3D élmény

Az előző generációs térhatású tévéknél bizony elő-előfordult a szellemképesedés, vagy hogy valamiféle aura jelent meg az objektumok körül, ami bizony betett a szórakozásnak. Ezzel valószínűleg tisztában voltak a vállalat döntéshozói is, hiszen a hírek szerint rengeteg energiát öltek abba, hogy a hibákat kiküszöböljék. Ez pedig egészen jól sikerült nekik, bár azért minimális akadozással olykor sajnos még mindig számolni kell. Normális forrásból származó tartalom esetén egyébként a képminőség remek. Tehát ha valaki beszerez egy 3D kompatibilis Blu-ray lejátszót és hozzá megfelelő filmeket, akkor csalódnia nem nagyon kell majd.

2D-3D

Más azonban a helyzet a konverzióval. Azaz amikor a tévé elektronikája a hagyományos kétdimenziós anyagokból varázsol térhatású tartalmat. Ezen ugyan rengeteget fejlesztettek a mérnökök, a végeredmény azonban még mindig nem tökéletes. A készülék ugyanis a mélység-élesség arányait, az egyes objektumok mozgási sebességét és még néhány tényezőt figyelembe véve számolja ki a háromdimenziós képet, és bizony néha azért mellélő. Nagy általánosságban elmondható, hogy vannak bizonyos típusú adások, ahol ez a funkció valóban pluszt jelent és érdemes használni. Így például beválhat beszélgetős műsoroknál, természetfilmeknél, lassú képváltásokkal operáló magyarázó műsoroknál, stand up előadásoknál, animációs filmeknél vagy statikus hátterű sportesemények közvetítése során. Ám ha akciófilmet, gyors képváltásokkal operáló videoklipet, állandóan változó hátterű sportot (pl forma 1, kosárlabda stb.) nézne valaki, akkor lehet, hogy csalódni fog.

2d_3d.jpg

Azért mindenesetre piros pont jár, hogy ez a szolgáltatás bekerült a készülékbe. A háromdimenziós tartalmak száma ugyanis még mindig elég kevés, ezzel a módszerrel viszont gyakorlatilag ez a szám kitolható egészen a végtelenig. Mindenesetre akinek még ez sem elég, az szemezgethet a vállalat saját 3D tartalomszolgáltató applikációjából, a 3D World-ből is.

A tökéletes képminőség érdekében a felhasználó számos képi paraméteren változtathat. Sőt alaphelyzetből négy profil áll a rendelkezésére (Sport, Mozi, Normál, Extrém), amelyek már a nevükben is jelzik, hogy milyen tartalom mellé is szánják ezeket. Aki ezzel nem elégedett, az a saját kezébe is veheti az irányítást és a 3D mélység, illetve 3D nézőpont(ez utóbbi a kép közelítésére vagy távolítására vonatkozik) erősségét egy húsz fokozatú skálán ízlése szerint beszabályozhatja. Emellett bekapcsolható a 3D hang zoomolás funkció is, ami házimozi rendszerek esetén jöhet jól, hiszen a képhez optimalizálja a hangot. Illetve aktiválni a 3D képkorrekció, ami elméletileg megoldja az esetleges szédüléssel kapcsolatos problémákat. Mivel itt ilyesmi nem jelentkezett, ezért ezzel itt nem kellett foglalkozni. 

A bejegyzés trackback címe:

https://bluray.blog.hu/api/trackback/id/tr824679712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.