Hol tartanak a Blu-ray lejátszók 2013 tavaszán?

Az asztali Blu-ray lejátszók a rosszindulatú, pesszimista jóslatok ellenére még jó darabig nem mennek nyugdíjba. A termékcsoport folyamatosan fejlődik, és ma már számos változata elérhető az ilyen jellegű termékeknek. Nézzük tehát, hogy mit kell tudni 2013-ban ezekről a készülékekről!

LB_Bd.jpg

Régen a helyzet tiszta volt és egyszerű: Ha az ember unta a tévéműsort, akkor megpróbálhatott újítani valahonnan egy VHS videómagnót, hozzá ilyen-olyan filmeket, és reménykedhetett, hogy nem lesz sérült a szalag. Maximum csak azon törhette a fejét, hogy négyfejes készüléket szerezzen-e be, de azért olyan nagy választási lehetőséget nem kínált az élet. Bár a DVD-készülékek technológiailag már egy teljesen más szintet képviseltek, de e téren alapvetően jó darabig semmi sem változott. Aztán a számítógépek felbukkanásával már jelentősen bővült a lehetőségek tárháza, amit tovább gazdagítottak a különféle tévéfelokosítók, smart stickek, illetve természetesen az asztali médialejátszók. (A televíziókat muszáj kihagyni a rendes felsorolásból, hiszen bár közülük ma már kifejezetten ütőképes integrált médialejátszóval rendelkezik, azért elsősorban nem a filmek, és képek megjelenítése, illetve a zeneszámok megszólaltatása az elsődleges funkciójuk.).

bd_logo.jpg

Azonban a DVD-t leváltó Blu-ray szabvány még mindig tartja magát, feltörő, konkurens eljárások ide vagy oda, a Blu-ray lejátszók pozíciója még mindig igen stabil. Az alábbi írásban megpróbáltuk összeszedni, hogy mi is jellemi manapság ezeket a készülékeket, amelyek az első felbukkanásuk óta már igen nagy változáson mentek keresztül.

Asztali Blu-ray lejátszók

A Blu-ray a formátumháború 2006-os óta örök befutónak számít ebben a szegmensben, még akkor is, ha néhányan időről-időre a technológia halálhírét keltik. Ők eddig mindig tévedtek, és gyaníthatóan az eljárás még évekig megkerülhetetlen lesz. Ennek fő oka, hogy sok filmstúdió még mindig ebben a formátumban teszi elérhetővé a filmjeit. Sokan vannak még mindig, akik szeretik, ha a megvásárolt alkotást fizikailag is birtokolhatják. Tehát, ha feltehetik ezeket a polcra egy látható, megtapogatható gyűjtemény részeként. Emellett a Blu-ray-nek nagy előnye az egyszerűség, nem szükséges hozzá szélessávú netkapcsolat, nem kell töltögetni, keresgélni a feliratokat, külön-külön beszerezni a többcsatornás hangsávokat.

Az sem egy utolsó szempont, hogy egy eredeti Blu-ray lemez megvásárlása esetén nem kell attól tartani, hogy vírus kerülhet a gépre, és minden esetben az elvárt kiváló minőséget kapja meg a pénzéért a felhasználó. Ez még akkor is kézzelfogható (szó szerint) előny lenne, ha más úton-módon is beszerezhető tartalmakról beszélnénk. De nagyon úgy fest, hogy a közeljövőben a Blu-ray technológia lesz az egyedüli, legalábbis egy darabig, amelynek segítségével az új, Full HD-nél négyszer nagyobb részletességet kínáló, azaz 3840x2160 képpont felbontású filmek eljuttathatóak a televíziókra vagy projektorokra. Jelenleg ugyanis nincs még hivatalosan elfogadott streamelési szabvány, amely az Ultra High Definition anyagok vezetékes vagy vezeték nélküli továbbítását meghatározná. Magyarul, ha valaki UHD, azaz 4K filmet szeretne lejátszani a kompatibilis megjelenítőjén, akkor úgy fest, hogy mindenképp szüksége lesz egy Blu-ray lejátszója.

BDXL

Értelemszerűen a négyszer nagyobb felbontás minimum négyszer nagyobb adatmennyiséget feltételez, így simán előfordulhat, hogy egy szimpla kétrétegű, ötven gigabyte tárolókapacitású Blu-ray egyszerűen nem elég. Ilyenkor jelenthet megoldás a már 2009-ben kifejlesztett, akár 128 gigabyte-os lemezek létrehozását is lehetővé tevő BDXL szabvány.

bd2.jpg

Egyelőre még viszonylag kevés az ilyen technológiával felvértezett termék a piacon, de az Ultra High Definition befutásával változhat a helyzet. Mint az optikai meghajtóknál általában, itt is igaz, hogy ezek az eszközök lefelé kompatibilisek, de felfelé nem. Azaz egy BDXL lejátszó megbirkózik a Blu-ray lemezekkel, de azoknak beletörik a bicskájuk a BDXL korongokba, viszont a DVD-k és CD-k nem okoznak nekik problémát.

Smart rendszerek a Blu-ray eszközökben

bdissc.jpgEgyébként még mindig meglehetősen sok cég foglalkozik Blu-ray lejátszók előállításával. A nagyok (LG, Sony, Toshiba, Panasonic, Pioneer stb. ) szinte mindegyike kínál ilyen jellegű eszközöket. Ezekbe jellemzően bele is építik a saját okostévés rendszerüket, ami viszont jó nagy különbséget jelenthet közöttük. Az optikai meghajtók minősége általában megegyezik, ami ma nagyjából azt jelenti, hogy azok stabilan működnek, és elboldogulnak az írt, valamint újraírt korongokkal is. Viszont a smart megoldásokkal már más a helyzet. Az olyan cégek, mint az LG vagy a Samsung, amelyek úttörői ennek a területnek, értelemszerűen ezekbe az eszközeikbe is integrálják ezeket a megoldásokat, amelyek viszont ezzel lefőzik a vetélytársak ilyen típusú szolgáltatásait. Ez olyannyira így van, hogy az egyébként még mindig óriási gigásznak számító Toshiba csak az idén mutatta be az első olyan asztali Blu-ray lejátszóit, amelyek biztosítják a különféle internetes tartalmak elérését, pedig az LG kínálatában már legalább két éve megtalálhatóak ezek a darabok.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért vacakolnak a cégek a saját okostévés eszközökkel, amikor ott az egyre népszerűbbé váló Android, vagy akár Windows Mobile. A válasz erre az, hogy ezek a gigakonszernek egyszerűen biztonsági és image okokból nem nagyon engedhetik meg maguknak, hogy termékeik tömege más céghez fűződő smart rendszert használjon. Természetesen akadnak kivételek, így például az LG-nek is van Google TV-s megoldásra épülő készüléke, de ebből nem csinálnak, és nem is csinálhatnak "rendszert". Így tehát a nagyok saját maguknak fejlesztenek. Jó néhány asztali Blu-ray lejátszó rendelkezik már beépített WiFi-vel, azaz támogatják a vezeték nélküli adatátviteli kapcsolat megteremtését, eljuttathatóak rájuk a médiaállományok DLNA kompatibilis eszközökről, sőt képesek felcsatlakozni az otthoni hálózatra, így tehát a számítógépen pihenő videok, zeneszámok és képek kezelésére is képesek.

Árak

Egy teljesen jól használható, 2D anyagok kezelésér képes Blu-ray lejátszó már akár húszezer forintnál kevesebb pénzért is megvehető. A 3D videókkal boldoguló, okostévés rendszerrel megtámogatott verziók sem kóstálnak 30-35 000 forintnál többet általában.

lg_bd2.jpgAz Ultra High Definition anyagok kezelésére is képes változatokért ennek nagyjából a dupláját kérik el, egy BDXL támogatású verzió pedig nagyjából szintén ugyanennyibe kerül. Érdemes lehet tehát átgondolni, hogy kinek mire van szüksége, milyen felbontású televízióval, projektorral rendelkezik, akar-e háromdimenziós filmeket nézegetni, fontosak-e számára az internetes tartalmak, az applikációk, a videó- és képmegosztók vagy a közösségi tartalmak (Facebook, Twitter és társai) elérésének lehetősége, ugyanis ma már ez sem álom.

Nagyon úgy fest, hogy jó darabig még velünk maradnak az asztali Blu-ray lejátszók. Az idei modellek is azt bizonyítják, hogy a gyártók továbbra is látnak fantáziát-e termékcsoportban, és továbbra is folyamatosan fejlesztik e készülékeiket.

A bejegyzés trackback címe:

https://bluray.blog.hu/api/trackback/id/tr505190018

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.