A vállalat nyáron boltokba kerülő, első Ultra High Definition támogatást nyújtó asztali médialejátszójából érthetetlen módon kihagyták az optikai meghajtót.
A Sony az elmúlt években számos komoly ütést szedett be. Többek között elvesztették a tévépiac trónját, és a cég megbízhatóságába vetett hit is komoly csorbát szenvedett, amikor hackerek feltörték a szuper biztonságosnak kikiáltott játékszervereket, és több millió felhasználó személyes adataihoz jutottak hozzá. De az sem tett jót a hírnevüknek, amikor néhány éve rendszeresen elfüstöltek a vállalat notebookokba épített akkumulátorai. A konszernnek emellett igen komoly gazdasági nehézségekkel kellett és kell szembenéznie, magyarul brutális veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni.
A kialakult helyzetre a cég durva kapkodással reagált. Évente dolgoztak ki újabb és újabb hosszútávú stratégiát, amelyek sok esetben teljesen ellentmondtak az addigi előírásoknak. Jelenleg tv panelt már nem is gyártanak, csak összeszerelő üzemmel rendelkeznek, az otthoni házimozik és egyéb audio eszközök szegmensében már évek óta csak az LG hátát lesik. Az asztali Blu-ray készülékek iparágában is leszorultak az élről, ami azért fura egy kicsit, mert hát ugye mégiscsak a Sony fejlesztette ki ezt az adathordozó technológiát, ők harcoltak a Toshibával éveken át azért, hogy ki is vegye át a DVD helyét a saját szabványával.
Most pedig a vállalat azt jelentette be, hogy első Ultra High Definition, azaz 3840 x 2160 képpontos maximális felbontású anyagok kezelésre képes asztali médialejátszójából, az FMP-X1 típusjelzésű modellből kihagyják az optikai meghajtót. Tehát az nem lesz képes a BDXL, Blu-ray, DVD és CD lemezeket kezelésére. A vállalat ezzel gyakorlatilag deklarálta azt, hogy nem hisz a lemezekben többé, de egyelőre nem világos, hogy pontosan mivel is pótolnák azokat. Rendben, a leginkább egy kerek holland sajtra hasonlító készülék képes a az USB portokon keresztül csatlakoztatott pendriveokról vagy
merevlemezekről származó médiaállományok fogadására. De valahogy nehezen tűnik hihetőnek,hogy valaki előállna egy megfizethető árú, minimum ötven GB tárolókapacitású pendrive-val, vagy hogy az emberek pusztán ezért vásárolnának külső merevlemezt. Emellett persze hangoztatták azt is, hogy majd online úton juttatják el a filmeket a kompatibilis televíziókra, projektorokra, csakhogy egy átlagos hosszúságú UHD felbontású alkotás mérete legalább 100 GB. Ehhez pedig olyan sávszélesség kell, olyan router, ami a világ nagy részén még mindig álom kategória. Hiába indította el tehát a cég a mindössze tíz filmet kínáló világ első online UHD videotékáját, ezt csak kevés kivételezett szerencsés tudja kihasználni.
Egész egyszerűen jelenleg még mindig az optikai hordozó, magyarul a Blu-ray vagy BDXL Blu-ray lemez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak arra, hogy 4K filmet juttassunk el a projektorra vagy televízióra. Szóval első pillantásra elég nagy zsákutcának tűnik a Sony nyáron a boltokba kerülő lejátszója, ami egyébként nem is lesz olcsó, hiszen minimum 700 dollárt kérnek majd el érte a boltokban.
