FILMKRITIKA: Cseri Dániel

BD TESZT: Oblath Ádám

Film

Az Árja papírok munkacímet viselő, sokáig dédelgetett Kubrick projekt, melyet végül a mester nem forgatott le valószínűleg alapjaiban hordozta azt a tematikát, melyet Spielberg végül filmre vitt 1992-1993-ban. A Schindler listája Thomas Keneally, Schindler bárkája című regényéből készült, a filmrendezőként is figyelemreméltó munkákat magáénak tudható Steven Zaillan forgatókönyve alapján. Azon elmélkedni teljesen fölösleges, hogy Kubrick holokauszt filmje, ha elkészül, akkor Spielberg leforgatja-e a Schindler listáját, és ha igen akkor a két mű megmérettetéséből melyik kerül ki győztesen. Spielberg filmje fontos mozgóképalkotás és nem csak a téma miatt, hanem mint az egyetemes mozgókép történet klasszikusai közé bevonuló fénnyel írt történelmi tabló.

Spielberg remek érzékkel a fekete-fehér képi világ mellett döntött és Janusz Kaminski operatőr, aki akkor dolgozott vele először utána pedig állandó munkatársává vált, zseniális választásnak bizonyult. Konkrétan nem egy Spielberg filmet nézünk, ami a holokauszt tematika csontig hatoló örökérvényű kordokumentumaként definiálható, még csak nem is egy dokumentarista eszközökkel operáló filmet a fenti témában, kiváló színészek bravúros alakításával, hanem a lefényképezett valóságot. Jelentős szerepe van természetesen a stáb többi tagjának is abban, hogy a végeredmény mesterire sikeredett, a látvány és díszlettervezők érezhetően mélyreható történelmi kutatómunkát követően alkották meg a képi világnak, nem a felvevőgépnek és a világításnak valamint a vizuális kompozíciók direkt komponenseit, hanem azok szerves összetevőiként funkcionáló fizikai összetevőit. A vágás a dramaturgiai koncepció függvényében adja meg azt a tempót mely miatt a látottak valóban a lefényképezett és megörökítet valóságnak torokszorító illúzióját keltik. John Williams zenei világa, Itzhak Perlman hegedűszólói pedig végérvényesen felejthetetlenné teszik Spielberg filmjét.

Tulajdonképpen pont Spielberg az, akinek a munkája látszólag elvész a fenti bravúrok rengetegében, de csak látszólag, hiszen ő az, aki mindezek koordinátoraként, valószínűleg a forgatás során már az első perctől kezdve fejben vizionálta a bő háromórás játékidőben végül megvalósuló végeredményt. A színészi alakítások kapcsán már ejtettünk szót a fentiekben azonban Liam Neeson Schindler figurájának pozitív jellemfejlődése és a karakter hiteles ábrázolása valamint Ben Kingsley szokás szerint szerepével eggyé váló metamorfozásán túl a film legemlékezetesebb színészi alakítását Ralph Fiennes nyújtja Amon Goeth szerepében. Amennyiben Bruno Ganz hiteles volt Hitlerként A bukásban, akkor Fiennes maga Amon Goeth a Schindler listájában. Figurája démoni, mégsem eltúlzott. Fiennes nem játszik rá, nem akar a megtestesült gonosz lenni. Komplex formában összeáll úgy a figurája, hogy egyszerűen azzá válik aki, ami Goeth volt. Emberként látjuk működni, dohányzik, párbeszédeket folytat, eszik, alszik, ürít, kefél és hidegvérrel, unottan gyilkol. Arca kifejezéstelenül tapad szikár arckoponyájára, magas, áldozatai és a tábor fölé emelkedő alakja, kiszámított, lassú mozgása, ördögi viselkedése, elhivatottságával párosuló, abból adódó viselkedése, tettei nem evilágiak. Nincs benne humánum, morális és erkölcsi érzék. Jéghideg, üres, lelketlen pszichopata, emberi testbe zárt, végérvényesen determinált, eltorzult, talán eltorzított alak. Rémtetteit is rutinból, már-már unatkozva hajtja végre, a reggeli ébredést követően, puskájával luxusvacka erkélyéről találomra lelőtt táborlakók vagy éppen a kádsikálásra fogott majd sajátmagának egy apró morális szegmensével szembesítő fiú agyonlövése nála, neki semmi. Fiennes-Goeth a tökéletes nihilbe hulló senki. Fegyverrel és egy torz ideológiával felruházott, azt maximálisan magáénak érző gyilkos. Katonaként csak parancsolat hajtott végre? Részben. Élvezettel tette? Nem biztos, de megtette és ez a lényeg.

Spielberg nem uszít, Spielberg megmutat. Fiennes figurájában benne van mindaz, ami a túlzásoktól, manipulációktól mentes ábrázoláshoz kell ahhoz, hogy valóban hitelesnek és ne ripacskodásba fúlón, már-már karikatúraszerűen eltúlzott és/vagy a témában készült többi filmen látott elvetemült nácik sztereotipizált, elcsépelt és közhelyessé vált figuráin túlmutató tömeggyilkos bűnösként manifesztálódjon. A filmnek a záró képsora az, ami befejezésként kibillenteti az amúgy hibátlanul felépített filmes struktúrát. Spielberg nehezen vagy egyáltalán nem tudja a filmjeit igazán jól befejezni. Érezhetően nehezen engedi el munkáit és addig-addig variál, míg végül a nem teljesen biztos, hogy a legjobb alternatívát választja a lehetséges opciók közül. Ettől eltekintve Ő az, aki még hibázni is úgy hibázik, hogy a pátosz nem erőltetett vagy giccses, csupán kissé súlytalanná teszi az addig látottakat. Egy lassú blendével távozva a fekete-fehér képsoroktól, a stáblista előtt a dokumentáló szöveges inzertekkel, nem merülne fel az, hogy tulajdonképpen egy filmet láttunk, míg a túlélők színes nyersanyagra rögzíttet bemutatásával némileg elvész az illúzió. A XX. század egyik legborzalmasabb időszakának leképezésének hátborzongatóan reálisan bemutatott mozgókép-illúziója, mely talán pontosabban aposztrofálható delíriumos rémálomként, egy kor, melyben voltak olyan emberek, akik tudtak megmaradni embernek. Mint például Oskar Schindler. 

Menü

Szokványos Universal menü, a háttérben stílusosan egy szál gyertyával.

Kép

Nagyon szép tiszta a kép, kellően éles és sehol egy szál kosz. Néhol ugyan láthatjuk, hogy kicsit szemcsés, de ezenkívül nincs baj.

Hang

Magyar DTS, és angol DTS-HD MA, mindkettő 5.1-es keveréssel. erről sem lehet olyan sokat elmondani, hisz a párbeszédeken van a hangsúly. Azonban tény, hogy atmoszféra tekintetében kitettek magukért. A hátsó hangfalak gyakorlatilag folyamatosan végig kísérik a filmet. A magyar szinkron eredeti szerencsére, viszont így itt-ott hallhatjuk ahogy a párbeszédek átkúsznak a teljes frontoldalra, nem maradnak meg a center hangszóróban.

Extrák

Összesen két darab dokumentumfilm került a második lemezre, és ez a lemez DVD lemez. Nem is csoda, hisz ezek már a korábbi DVD változatokon is szerepeltek. Így nem is szándékozom sokat szólni róluk. Az első durván hetvenhét perces, és az eredeti túlélők visszaemlékezéseit hallhatjuk, korabeli részletekkel, és képekkel. A másik kisfilm összesen öt perces, és ez kvázi az előző nagy filmnek a kis így készültje. Lényeges dolog, hogy a készítőknek feltett szándékuk volt, hogy ezek a visszaemlékezések fennmaradjanak.

Összegzés:

Jó kiadvány, ez tény, de a tűéles képen kívül nem sok újdonságot hoz. Így nem hiszem, hogy érdemes lecserélni a meglévő DVD-t. Ellenben, ha nincs meg, akkor jó vétel...

FILM: 9

KÉP: 9

HANG: 10

EXTRÁK: 6