A Jurassic Park valószínűleg nem tartozik John McTiernan kedvenc filmjei közé, merthogy Az utolsó akcióhős bukásáért Steven Spielberg filmje volt a felelős. A Warner Bros. és a Universal 1993-as nyári blockbustercsatája korántsem volt lefutott meccs, a dinoszauruszos projektet sokan komolytalannak tartották, viszont a bemutatók és a Schwarzenegger-mozi kataklizmája után egyértelművé vált, hogy Spielberg ismét (vagy szokás szerint, ahogy tetszik) belenyúlt. Nagyon.

 

 

A Jurassic Park amúgy korántsem volt horribilis költségvetésű darab, 63 millióba került és worldwide csinált 920 milliót, csak a mozikban. (Az összehasonlítás kedvéért: az utolsó akcióhős 70 millióba került és worldwide 137 milliónál kifulladt.) A Jurassic Park irgalmatlan sikerének titka pedig pont abban a szegmensben rejlett, amit rengetegen a leggyengébb pontjának tartottak. Azaz a számítógéppel kreált dinoszauruszokban. Amúgy a film korántsem remekmű, különös tekintettel arra, hogy az alapját képező regény sokkal olvasmányosabb irodalmi alkotásként (szigorúan kommersz értelemben persze), mint amennyire szórakoztató a mozi. Igaz, a forgatókönyvet is Michael Crichton jegyzi David Koepp közreműködésével, de érezhetően nagyon vastagon hullott a forgács a szövegszerkesztő gyilkolása során, és az amúgy kiváló, több Oscart is bezsebelő trükköktől eltekintve a film dramaturgiai bakik tárháza. A T-Rex és a velociraptorok persze mindent visznek, tehát éppen ezért kit érdekelnek a logikai bukfencek?

 

 

Spielberg filmjeinél már úgyis megszokhattuk, hogy a gyakran gyenge lábakon álló forgatókönyvet a látvány adja el. (Ebben a megközelítésben tulajdonképpen talán a Különvélemény a legerősebb produkciója a szakállas mesternek a mainstream vonalon, ott alig-alig billent a balansz.) A dinoszauruszos projekt persze pénzgyárrá vált, és a regény folytatása is megfilmesítés után kiáltott. (Az más kérdés, hogy ha az Őslénypark mint regény bukik, akkor az egész utópiává válik, de hát ugyebár nem így történt.)

 

 

1997-ben jött tehát a meglehetősen erőltetett felütéssel induló folytatás, Az elveszett világ. Húsleves felmelegítve volt ez a javából, könnyedén, fenntartások nélkül fogyasztható, de zavaros és helyenként nyögvenyelős. (A raptorok kontra zsoldosok a magas fűben azért nagyon ott volt, de ha ezt tekintjük az alkotás csúcspontjának, akkor rezeg a léc, mert annak ugye a film végén a helye, és nem a játékidő utolsó harmadának elején.) A világ körül már ez sem tarolt akkorát, mint az első rész, azonban ahhoz éppen elég volt a jóval több mint 600 millió dollár, hogy elkészüljön az adott zsáner televíziós sorozatainak színvonalán mozgó, viszont nagyot dobni akaró harmadik rész. (Sam Neill persze aláírta, mert biztos sok volt a nulla.)

 

 

A recsegő-ropogó sztori éppen csak nem mállott szét, Spielberg ehhez már csupán producerként adta a nevét, valószínűleg vizionálta az anyagból kihozható végeredményt, és mivel ért valamicskét ahhoz, amit csinál, jótékonyan a háttérbe vonult, hagyva, hogy Joe Johnston (aki amúgy speciális effektusok gurujaként például már Az elveszett frigyláda fosztogatói forgatása során is együtt dolgozott vele) járassa le magát. Nem anyagi értelemben persze, mert a silányra sikeredett alig másfél óra zsíros pénzeket hozott. (Amúgy a negyedik rész már előkészületben, és mivel Spielberg ismét csak producerként jegyzi, nem célszerű túl magas elvárásokat támasztani.) A három film cselekményéről nem ejtenénk bővebben szót, hiszen amúgy is ismert mindhárom produkció esetében, illetve ha teljesen pontosan definiáljuk, akkor az első rész kivételével érdektelenek is.

 

 

Az alapvető probléma egyébként pontosan ez, mert amikor a látványorgia és a hangorkán miatt kvázi elkurvul a mozgókép, és szélesvásznú (jelen esetben takarásos képformátumú, de mindegy) szemrágógumivá avanzsál, akkor az már a nappaliban lévő, ilyen-olyan frekvencián világító, vastagabb-keskenyebb doboz színvonala. Ugyanakkor ott a másik volumen, amikor a tátott szájjal ámuldozás a nyelvtörő nevű őskori dögök zúzásán annyira ki tudja kapcsolni az agyat, hogy a t. rajongó igényszintje folytatásról folytatásra olyan alacsonyra csökken, hogy fel sem tűnik neki: tulajdonképpen leveszik, és ugyanazt adják el neki sokadszor, kicsit másképp persze, és így veszik hülyére. A trilógiában részről részre úgy fogynak az említésre méltó elemek, mint a záró összegzésből a jelzők: van egy viszonylag intelligens és korrekten összerakott, nagyon látványos első rész, van egy korrekten összerakott és látványos második rész, végül pedig marad egy harmadik rész.

 

 

 

Standard, unalomig ismert Universal-menü. Figyelembe véve, hogy néhány film már kap némi saját szájízű motívumot a menüjéhez, akár ide is tehettek volna valami hasonlót.

 

 

 

Ki hogy várta, van, aki egységesen brutális minőségre számított, van, aki meg egy laza nagyfelbontásra. A dolog lényege annyi, hogy az első rész képe ugyan nem okoz csalódást, és nagyon szépen fel lett újítva, azért akadnak eléggé szemcsés jelenetek is, amit nem nagyon éreztem indokoltnak. Néhány jelenetnél a részletek sem kimondottan szépek, és ami a legfurcsább, hogy nem az utólag manipulált képekről van szó. De ha ezen kevés negatívumon átrágjuk magunkat, akkor olyan nagyon nem érheti szó a ház elejét. A színek eléggé rendben vannak, a kép egyszerűen él, és ami a legfontosabb: a dinoszauruszok CGI lólába sem lóg ki (nem úgy, mint az új Star Wars-filmek esetében). A második részben is fellelhető néhány hasonló transzferhiba, de még az első epizód kevés problémáját is alulmúlja. A harmadik epizód képe viszont kifogástalan. Minden jelenet szemet gyönyörködtet, végig éles marad minden arc, fa vagy raptor. Egyenesen arányos transzferek a nagyon széptől a tökéletesig.

 

 

 

Mindegyik rész megkapta az eredeti szinkront DTS keverésben, valamint egy DTS HD MA 7.1-es eredeti hangsávot. Ez utóbbi durván szól. A plusz két csatorna is végig él, a felejthetetlen zene, a T-Rex ordítása, vagy akármilyen zaj, hang egyöntetűen tesztélményt nyújt. A magyar szinkronnal kapcsolatban vegyes érzéseim támadtak. A harmadik résznek teljesen korrekt keverése van, de az eddig is létezett 5.1-es formában. Az első két epizód viszont ez idáig csak kétcsatornás formában látott napvilágot, így a keverés folytán végig hallani a teljes frontoldalon a beszédet is. Így nemcsak a center hangfalból halljuk Dörner Györgyöt és Szabó Sipos Barnabást, hanem jobbról-balról is, ami egyfelől érthető, mert nem új a szinkron, ellenben remek ellenpéldákat kaptunk már arra, hogy régebbi magyar hangsávokból is sikerült „rendes” 5.1-et keverni. Szerencsére a hátsó hangfalak teljesen jól szólnak, így az atmoszférával sok gond nincs.

 

 

 

Egész egyszerűen mindegyik film lemezén megtalálható a saját extratartalma, de nincs is külön lemezre szükség. Az első produkció extrái két húsz-huszonöt perces, amolyan visszatekintő werkfilmmel indítanak. Ezek ugyan szét vannak bontva a külön epizódokhoz, mégis egységben alkotnak egy elég hosszú doksit. Ebben a készítők szólalnak meg és tekintenek vissza a forgatásra, meg az egész dinoszauruszos ötletre. Szerencsére nem csak ennyi, mert töméntelen mennyiségű forgatási videót, képeket, tesztfelvételeket és sok minden mást is látunk, így egy nagyon kellemes kis extrát kapunk. Ennél jobban nem érdemes ezekbe belemélyedni, mert tényleg mindenről beszélnek, és nincs olyan kérdés, ami megválaszolatlan marad. Negyedórában mesélnek az akkoriban tényleg forradalmi számítógépes effektusokról. Látjuk a korai vázlatokat, az állatok nélküli, valamint a végső képeket is. Ezek még mai szemmel nézve is bőven megállják helyüket, így az Oscar-díjat utólag is jogosnak találjuk. Kapunk tizenhárom korabeli kisfilmet a forgatásról. Ezek között vannak a helyszínen felvett néhány perces felvételek, kézben tartott kis kamerával, illetve különböző tesztvideók a dínókkal, még kezdetleges stádiumban, a CGI előtti és utáni képsorok összehasonlítása, illetve a hangeffektek legyártása. Ezen kívül néhány jelenetet összehasonlíthatunk a képes forgatókönyvvel, de láthatjuk storyboard formájában az alternatív befejezést is. Ezen kívül a játékról is beszélnek. Külön öröm, hogy a filmek DVD-változatán megjelent valamennyi extrát is sikerrel mentették át erre a kiadványra. Ezekre már külön nem térnék ki, legyen elég annyi, hogy szintén jól összerakott, lekötő bónuszok, és nem két perc átnyálazni mindent.

A második film lemezén még találhatóak kimaradt jelenetek, melyek nem adnak hozzá a filmhez érdemben semmi különöset, illetve a harmadik részhez tartozik egy audiókommentár a trükkstábbal.

 

 

Természetesen akad még bőven extra a második két lemezen, de ezekre felesleges kitérni, hiszen csak önismétlés lenne a vége. Hasonló szellemben kapunk infót az összes részről, epizódonként egyre kevesebbet ugyan, de a kiadvány készítői sem akartak nyilván mindent háromszor elmondani.

 

 

 

Filmtörténeti alkotás, két kevésbé filmtörténeti folytatással. Végre BD-n, durva egy minőségben, még durvább háttérrel…

 

FILM: 10/ 7 / 5

KÉP: 9 / 10 / 10

HANG: 10 / 10 / 10

EXTRÁK: 10

 

FILMKRITIKA: Cseri Dániel

BD TESZT: Oblath Ádám