0-9

100Hz: A 100 hertzes megjelenítés célja a katódsugárcsöves televíziók esetében, hogy csökkentse a képernyő, azaz a képsorok vibrálását. Mivel a technológiai megvalósításból és a progresszív megjelenítésből kifolyólag az LCD és Plazma tévéknél nincs vibrálás, így a 100 hertz (azaz másodpercenként 100 képkocka) a folyamatosabb, élethűbb mozgásokért felel. A technológia működési elve, hogy a tévébe épített áramkör az egymást követő képkockákon található elmozdulásokból számít egy köztes állapotot és hoz létre új képkockákat, amiket a megfelelő helyekre beszúrva jelenít meg. A technológia egyik fontos alapkövetelménye, hogy a panel válaszideje alacsonyabb legyen, mint 10 ezredmásodperc.

1080p: A HDTV-k és filmek felbontását általában a képernyőn megjeleníhethető sorok számával jellemzik, ahol az 1080p a FullHD felbontásnak felel meg. A FullHD felbontású kijelzők ennek megfelelően 1080 sor megjelenítésére alkalmasak, ami 16:9 képarányt feltételezve 1920×1080 képpontos felbontásnak felel meg.

1080i: Ugyanaz,. mint az 1080p, csupán a megjelenítés nem progresszív, hanem váltottsoros (interlaced) a PAL szabványnak megfelelően 25, az NTSC szerint 30 hertzes képfrissítéssel.

720p: A HD Ready jelzéssel ellátott televíziók szabvány szerint a HD filmeket progresszíven 720 sorban jelenítik meg, ám ez nem jelenti azt, hogy a készülékek natív felbontása ehhez igazodna. A HD Ready kijelzők natív felbontása általában 1366×768 képpont, viszont egyes plazma televízióknál az 1024×768 sem ritka.

A

AC3: A Dolby cég által kifejlesztett tömörítési eljárás, ami többcsatornás PCM hanganyagot egyetlen digitális jelfolyamba kódol veszteségmentes tömörítési eljárással. A tömörítés 48 kHz-es mintavételezéssel és 16-24 bites felbontással történik. Az AC3 jelfolyam sávszélessége 64 és 448 kbit/mp között mozog. A filmek esetében a Dolby Digital 5.1 hangsáv többnyire 384 vagy 448 kbit/mp tömörítéssel készül. A jelfolyam koax- vagy optikai kábelen továbbítható, a csatornák szétválasztásához (kikódoláshoz) dekóder szükséges.

AVIVO: Az ATI által kifejlesztett képjavító eljárások és a HD-videók lejátszásának hardveres támogatását tartalmazó technológia. Az AVIVO az R520 kódnevű grafikus maggal jelent meg, majd pedig bekerült az összes X1000-es kártya repertoárjába. Elsődleges feladata, hogy a videóanyagok - H.264, VC-1, MPEG-2 és WMV9 - lejátszásának terhét a grafikus mag átvegye, ezzel is csökkentve a központi egység munkáját. A HD 2000-es széria megjelenésével megjelent a HD utótaggal ellátott AVIVO, melyhez már egy UVD nevezetű hardveres dekódoló egység is kapcsolódott. Ami eddig hiányzott a technológiából - pl. entrópia kódolás -, az belekerült az új verzióba, így tulajdonképpen már nem csak részlegesen, hanem kvázi teljes mértékben a GPU vállalta a videólejátszás terheit.

B

BD: A Blu-ray Disc rövidítése.

BD Live: A 2.0-ás BD Profile hétköznapibb neve. Az BD-Live képes lejátszók fel vannak szerelve másodlagos videó és audió dekódolóval, internet kapcsolat kezelésével és 1 GB-nyi helyi tárhellyel.

BD Profile: A lejátszókat pillanatnyilag három fő csoportokra bonthatjuk, aszerint, hogy mely Profilt támogatják. Az 1.0-s profilba tartoznak mindazok az eszközök, amelyek 2007 november 1-je előtt jelentek meg, és nem tartalmaznak másodlagos videó dekodólót és internet elérési lehetőséget. Az 1.1-es verzió - másnéven Bonus View - az előbb említett videó és audió dekódolót foglalja magában, továbbá 256 MB tárhelyet is előír. Végül pedig a BD-Live-ként is ismert 2.0-s Profil tartalmazza mindazt, amit a Bonus View, a memória mérete azonban 1 GB-ra növekedett.

Blu-ray: A Sony által a DVD leváltásra kifejlesztett optikai tároló médium. A DVD-nél használt 650 nanométer széles vörös lézer helyett az új, nagykapacitású lemezek 405 nanométer széles kék sugárral készülnek, az egyrétegú médiumokra 25, míg a kétrétegű korongokra 50 GB-nyi adat fér. A DVD-tartalmakhoz hasonlóan a Blu-ray filmek is feloszthatók régió kódok szerint, ám e szegmentálási technika használata nem kötelező. Ami a másolásvédelmet illeti, a Blu-raynél háromlépcsős technikát alkalmaznak, melynek részei az AACS, a BD+ és a BD-ROM MARK eljárások.

D

Dolby Digital: Lásd AC3.

Dolby Digital Plus: A DD+ és E-AC3 néven is emlegetett formátum a Blu-ray és HD-DVD formátumok számára fejlesztette ki a Dolby Laboratories, melynek különlegessége, hogy visszafelé kompatibilis a normál AC3 szabvánnyal. Ennek ellenére a Dolby Digital Plus hangminősége túlmutat a hagyományos Dolby Digital szabványon, ami a jóvla magasabb bitrátából adódik (AC3: 640kbit/s, E-AC3: 6,144 Mbit/s), illetve 5 teljes sávszélességű csatorna helyett 13 darabot támogat -- azaz 5.1 helyett 13.1 csatorna támogatott. További fontos adat, hogy az E-AC3 mintavételezési frekvenciája maximum 48 kHz, míg a kvantálási szint csatornánként 24-bit.

Dolby TrueHD: A Dolby Laboratories által kidolgozott többcsatornás veszteségmentes hangformátum, mely összesen 14 diszkrét hangcsatornát képes kezelni 24-bites kvanálási szint és 192 kHz mintavételi frekvencia mellett. A Blu-ray esetében maximum 8 csatorna engedélyezett, 24-bit / 96 kHz mellett, míg két csatorna esetén 24-bit és 192 kHz lehetséges. A maximális bitráta 18Mbit/s.

DTS: Hasonlóan az AC3-hoz, a DTS is surrond hangformátum, azaz a többcsatornás hangot fogja össze. Házim-mozi szempontból az egyik jelentős eltérés az AC3-hoz képest, hogy a DTS bitrátája maximum 1536 kbit/s lehet, illetve összesen 7.1 csatorna kódolását teszi lehetővé (DTS-ES), illetve dekódolásához DTS dekóder szükséges.

DTS-HD Master Audio (DTS-HD MA): A DTS++ néven is ismert formátum elméletileg végtelen számú csatornát támogat, ami 5.1 és 2.0 csatornára is lekeverhető. A minőséget nagyban befolyásoló kvantálás és mintavétel a DTS-HD esetében maximum 24-bit/196 kHz, míg a bitráta pedig 24,5 Mbit/s lehet. A Blu-ray esetében a DTS-HD MA hangformátum limitálva van 8 csatornában, illetve a csatornák száma szerint a minőség is: sztereóban 192 kHz/24-bit, míg 8 csatorna esetén 96/24. A Dolby TrueHD mellett a DTS-HD MA a másik hangformátum, ami veszteségmentes hangot kínál a Blu-ray lemezeken.

DVI: Digital Visual Interface, mely a digitális kijelzők - pl. LCD monitorok és projektorok - számára fejlesztett ki a Digital Display Working Group nevű konzorcium. DVI-D módban részben kompatibilis a HDMI szabvánnyal, míg az analóg jelátvitel megfelelője a DVI-A. Szimpla DVI kapcsolat használatával a maximálisan elérhető felbontás 2,75 megapixel - pl. 1915×1436 4:3-as képaránynál - 60 Hz-es képfirssítés mellett. Nagyobb felbontásnál szükséges lehet egy újabb linkre, mellyel 4 megapixelre növelhető a maximálisan megjelenített képpontok száma.

E

EPG: Ez az elektronikus programmagazin rövidítése, amit sokszor Guide-nak is hívnak, illetve a távirányítón az ilyen jelölésű gombokkal csalható elő. A tévék, illetve a diitális tunerrel rendelkező szórakoztatóelektronikai eszközök jó részében, illetve a Smart TV rendszerrel megtámogatott termékek megtalálható ez a szolgáltatás, amelynek feladata, hogy kiszűrje a sugárzott jelekből az egyes műsorokkal kapcsolatos információkat, metaadatokat. Azaz gyakorlatilag egyfajta beépített tévéújságról van szó, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználó több napra (akár egy hétre) előre megnézze, hogy pontosan milyen műsorokat kínálnak az egyes csatornák. 

A grafikus felületre, a kapcsolódó szolgáltatásra vonatkozóan a gyártók, forgalmazók nem dolgoztak ki egységes szabványt. Ebből következően ezek kialakítása, felépítése eltérhet egymástól, hiszen ez gyakorlatilag teljes mértékben a fejlesztő cégre van bízva. Ebből következik az is, hogy vannak "jobb" és "rosszabb" megoldások. Egy jó EPG ismérve, hogy képes sok, legalább nyolc tévéadó megjelenítésére egy időben, úgy, hogy egyenként minimum három műsor is ott van a kijelzőn. Nem általános sajnos, de vannak olyan megoldások is, amelyek módot adnak arra, hogy a felhasználó kijelöljön adott műsorokat, amelyek kezdetekér az elektronika jelez vagy egyszerűen magától átkapcsol. Sőt, olykor arra is lehetőség nyílik, hogy a műsorok típusát kilistázza a felhasználó, így tehát megoldott, hogy mondjuk csak a filmek vagy sport adások legyenek egy időben láthatóak. Egy jó Elektronikus Programmagazin kiváló kiegészítője lehet egy televíziónak, és mivel a különböző okostévé szolgáltatásoknak is része lehet (ez értelemszerűen a gyártótól függ), ezért a Blu-ray lejátszókba vagy házimozi rendszerekbe is belekerülhet.  

F

Felbontás: A víszintes és függőleges képpontok számának szorzata - pl. 1280×1024.

FullHD: Lásd 1080p.

H

HD: A High Definition rövidítése.

HDMI: High Definition Multimedia Interface, azaz HDMI egy korszerű csatlakozófelület digitális audio-video adatfolyamok átvitelére. A 19-eres HDMI kábelen a tömörített vagy tömörítetlen kép- és hanganyag együtt továbbítható, tehát nincs szükség külön kábelezésre a hang- és külön a képátvitelre.

HD Ready: Lásd 720p.

K

Koax: Az S/PDIF interfész egyik adatátviteli módja, ahol az adatok 75 ohmos árnyékolt rézvezetős kábelen továbbítódnak, melyek RCA csatlakozókkal kapcsolódnak az eszközökhöz. Ez a megoldás az optikai csatlakozással szemben átalában olcsóbb, fizikailag kevésbé sérülékeny és nagyobb távolságra vihető el, viszont nagyobb eséllyel "szed össze" RF zavarokat.

Komponens: A komponens csatlakozón analóg módon továbbítható a kép R-G-B színkomponensei. Ennek ellenére az egyes csatlakozók nem a három alapszínt viszik át, mivel a zöld "Y" csatlakozó az RGB képösszetevők fekete-fehér információját és szinkronjeleket, a kék Pb/Cb csatlakozón a "B-Y", a vörös Pr/Cr csatlakozón pedig az "R-Y" komponensek továbbítódnak. Mint látható, a harmadik szín a G (zöld) hiányzik, de az "Y, B-Y, R-Y" összetevőkből visszaszármaztatható.

Kompozit: Nem túl jó minőségű, összetett (kevert) videojel, amely a képet meghatározó valamennyi jelet (a fényerő és a színhordozó elemet) egyidejűleg rögzíti és egy csatorna segítségével képes továbbítani. Általában a sárga színű RCA csatlakozó a kompozit csatlakozó.

M

Matroska: Nyílt forráskódú, multiplatform fájlformátum, amely amolyan konténer formájában több video, audio és felirat adatfolyamot is tartalmazhat. Nemcsak világszerte, hanem hazánkban is egyre népszerűbb ez a formátum, mellyel elsősorban fájlmegosztó oldalakon találkozhatunk szembe.

MKV: A Matroska Video fájlok kiterjesztése. Számos lejátszó natív támogatást nyújt a lejátszásához, legyen szó akár szoftverről vagy asztali lejátszóról.

O

Optikai ki- és bemenet (TOSLINK): Az S/PDIF interfész egyik adatátviteli módja, ahol az adatok fény útján, üvegszálas kábelen továbbítódnak. A fénykábel egyik végén belépő fényimplulzus a vezeték teljes hosszán folyamatos visszaverődéssel terjed, így a vezeték hajlítása esetén is – minimális energiaveszteséggel – a szál másik végén fog kilépni. Ezt a tulajdonságot kihasználva az optikai szálak rendkívül alkalmasak digitális információ-továbbításra. A fényimpulzusoknak köszönhetően az optikai kábelek érzéketlenek a rádiófrekvenciás zavarokra és nem alakul ki földhurok sem, de általában csak hat méteres kábelhossz engedélyezett a nagy csillapítás miatt.

P

PCM: Tömörítetlen, veszteségmentes digitálisan tárololt hang. A  CD lemezeken 16 bites 44.1 kHz-es mintavételezés történik, míg a zenei DVD-ken többnyire 24 bites, 96 (néha 48) kHz-es a mintavételezés. Az LPCM hangsáv 1-8 csatornát tartalmazhat, de átviteli sebességét 6,144 Mbit/mp-ben maximalizálták.

Purevideo HD: szöveg

S

SIMPLINK: Az LG TV készülékeinek azon jellemzője, mely révén a TV-hez adott távirányítóval vezérelhetjük az adott lejátszót. A funkció aktiváláshoz HDMI-kapcsolat szükséges a két eszköz között, az így elérhetővé váló parancsok pedig: Lejátszás (Play), Szünet (Pause), Keresés (Scan), Ugrás (Skip), Leállítás (Stop), Kikapcsolás (Power Off) stb.

S/PDIF: Sony Philips Digital Interconnect Format vagy Sony Philips Digital Interface egy meghatározott adatátviteli rétegből és egy megválasztható fizikai rétegből áll. Az S/PDIF interfész tömörített hangformátumok (mint például a Dolby Digital, DTS stb.) és tömörítetlen (PCM) hangok átvitelre szolgál digitális formában. Az jelátvitel optikai (TOSLINK) valamint Coax (RCA) csatlakozókon valósulhat meg.

T

TruMotion: Az LG ultragyors képfrissítést (100-200 Hz) és élénkebb színeket eredményező technológiája.

U

Upscale: Az alacsony felbontású tartalmak magasabb felbontásra való konvertálása. Ez elsősorban akkor érdekes, ha a HD Ready LCD képernyőre DVD-lejátszót kötünk. A felbontás megnövelésésével természetesen nem garantálható a képminőség javulása is, sőt, a lejátszó képességeitől függően akár minőségromlásnak is szemtanúi lehetünk. A számítógépes környezetben használható lejátszó szoftverek egy megfelelő grafikus kártyával szintén képesek az Upscale funkcióra.
 

UVD: Unified Video Decoder, az ATI saját hardveres videó dekódoló egysége. A normál UVD a HD 2000-es kártyacsaládnál mutatkozott be, és jelentős előrelépést jelentett a korábban csak AVIVO néven fémjelzett megoldáshoz képest. A HD 3000-as vezérlőknél nem hivatalosan UVD+-ként ismert a GPU ezen része, a HDCP körüli javítások azonban nem voltak annyira jelentősek, hogy hivatalosan is változzon az elnevezés. Az igazi utódnak tekinthető UVD 2 a HD 4000-as Radeonokban kapott helyett, és fő újításai közé tartozik a két HD videó egy időben, kép a kép módban történő lejátszása, valamint a DVD-filmek Full HD felbontásra való feljavítása.

Y

Youtube: Az egyik legnépszerűbb videómegosztó weboldal. Az oldalra látogató felhasználók akár saját maguk is feltölthetik kedvenc filmrészletüket, videoklippjüket, de csak abban az esetben, ha nem jogvédett anyagról van szó. A 2005 februárjában alapított céget 2006 októberében 1,65 milliárd dollár ellenében felvásárolta a Google.