Az LG a tavalyi IFA kiállításon mutatta be "Borderless" tévéjét, idehaza pedig év vége felé találkozhattunk az első példányokkal, sőt, még reklámfilmet is láthattunk 1-2 tévécsatornán. Lássuk...
A karácsonyi szünetben én is kipróbálhattam a keret nélküli élményt, abból is a 42 hüvelykes SL9000 változatot, ami természetesen LED-es háttérvilágítást kapott, igaz, csak a keretbe épített edgelit változatról van szó, nem pedig FullLED backlitről.
A Borderless dizájn elnevezés kicsit megtévesztő, hiszen szó sincs arról, hogy a kijelző körül egyáltalán ne lenne valamilyen keret, hanem az újítás csupán annyi, hogy a káva és a panel egy síkban van, ráadásul egy speciális előlapnak hála az átmenet sem látszik. Bár kikapcsolt állapotban tényleg úgy tűnik, mintha nem lenne keret, bekapcsolt állapotban értelemszerűen már más a helyzet.
A dizájn egyébként szuper és a LED-es háttérvilágításnak hála a tévé vastagsága nem éri el a 3 centimétert, így szinte kívánja, hogy a leendő tulajdonos a falra szerelje. Sajnos a tévé ebben nem teljesen partner, ugyanis a hátoldalra helyezett csatlakozók miatt ez csak abban az esetben valósulhat meg, ha olyan fali konzollal rendelkezünk, ami legalább 10 centire tartja el a készüléket a faltól. Véleményünk szerint jobb lett volna, ha az összes csatlakozó oldalra kerül, mint például az USB és HDMI4 csatlakozók, habár ezek elhelyezése sem tökéletes, a vastagabb pendrive-ok és nagyobb HDMI csatlakozóval rendelkező kábelek csak ferdén, vagy sehogy sem csatlakoztathatók ide.
Sebaj, a gyári üvegtalp úgyis felér egy remekművel, kár lenne elpocsékolni, már csak azért is, mert erre szereve a kijelző jobbra-balra 20-20 fokban forgatható. Aki ennek ellenére mégis falikonzolt akar venni, az legyen körültekintő, mert sok gyártó kínálatában találtunk olyat, ami elméletileg kompatibilis az SL9000-rel, de gyakorlatilag a kábelek csatlakoztatása lehetetlen az említett okok miatt.
A belső tartalom kapcsán már említettük, hogy a tévé edgelit LED háttérvilágítást kapott, ám azt még nem, hogy az IPS panel felbontása 1080p (1920×1080 képpont), bár ez ma már ebben a kategóriában magától értetődik. Az elektronika az LG egyes modelljeivel szemben nem 200, hanem "csak" 100 hertzes, ugyanakkor nem interpolál, hanem képet ismétel. Nos, mivel van összehasonlítási alapom, véleményem szerint egy jól megírt interpoláló algoritmus folyamatosabb képet ad, mint az itt látott képismétléses változat, habár mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya. Az SL9000-res LG-n három fokozatban állítható a technológia hatékonysága, de az alacsony fokozat nem volt túl látványos, a magason pedig előfordult, hogy hibázott az elektronika és kockásodott a kép, illetve láthatóan ingadozott a képkockák száma (de minden "sokhertzes" tévénél fel lehet fedezni hibákat).
Apropó képminőség és beállítások! Több forrást is kipróbáltunk, kezdve az SD tévéadásoktól a Blu-rayig és arra a következtetésre jutottunk, hogy sötétben a mozi mód használható a legjobban az előre beállított profilok közül, de aki érez magában kellő elhivatottságot, a tévé magyar nyelvű menütengerében manuálisan is beállíthatja a paramétereket -- a fényerő beállítása automatikusan is történhet az előlapi fényérzékelő segítségével. Ami a felkonvertálást illeti, a tévé jól teljesített USB forrást és DVD-t használva, de a tévéadások felkonvertálása lehetne picit jobb, ugyanis az elektronika zajszűrése miatt nagyon lágy képet kapunk, ezért veszít a részletességéből. A natív felbontást használó Blu-ray források és mkv fájlok esetében a képminőségre egy rossz szavunk nem lehet, a tévé szemetgyönyörködtető képet ad, pedig ez a panel és mint az LCD panelek többsége, ez sem tökéletes. Sasszeműek tesztképek nézegetésénél észrevehetik, hogy a háttérvilágítás nem homogén és itt-ott beszűrődik a háttérvilágítás, de LCD-nél (főleg CCFL és edgelit háttérvilágítás esetében) ez közel sem szokatlan, ráadásul tévézés vagy filmnézés közben egyáltalán nem észrevehető. A látószög az SL9000 esetében jó, de túl nagy szögből nézve a sötét színek kivilágosodnak, ám úgy gondolom, filmeket nem a tévé mellől szokás nézni, hanem szemből, tehát ez már csak szőrszálhasogatás lenne a részemről.
Miről nem szóltam még? Például a beépített hangszóróról, habár ez meglehetősen szubjektív. Ha értékelni kéne, akkor csak annyit mondhatok, hogy arra jó, amire a tévéhangszórókat általában kitalálták: megnézni a híradót és a beszélgetős sorozatokat, 1-2 ismeretterjesztő filmet, minden másra ott a házi mozi erősítő.
Másrészt említettem, hogy van USB kapu a hátoldalon, ami fogadja az NTFS-re formázott meghajtókat is, ezekről szinte bármi olyan videót képes lejátszani, ami széles körben elterjedt (H.264-et és AVC-t is, amikkel leggyakrabban mkv konténerfájl esetében találkozunk, de ez utóbbiból maximum 4.1-es profil játszható le a kézikönyv szerint), míg zenéből csak mp3-at, képből pedig jpeg-et fogad. A filmek lejátszásával kapcsolatban meg kell említeni, hogy DTS hang dekódolása nincs, tehát az ilyen hangsávok némák maradnak.
Nem utolsó sorban a tévé Bluetooth támogatással is rendelkezik, így igény szerint használhatunk bluetooth fej- vagy fülhallgatót, illetve képet és zenét játszhatunk le BT-képes mobiltelefonunkról, számítógépünkről. Személy szerint én ezt a funkciót nem próbáltam ki, mert nem vagyok Bluetooth fan, így a próba alatt teljesen megfeledkeztem a funkció létezéséről.
Ami viszont gyakran volt kézben vagy kézközelben, az a távkapcsoló. Nem csak jó a fogása, hanem a gombok mérete is kiváló, nagyobb ujjúak sem fognak mellényomni. Extra, hogy a gombok háttérvilágítást is kaptak, ami a távkapcsoló legfölső gombsorában található Light feliratú gombbal aktiválhatunk.
Összességében elégedettek voltunk az SL9000 tudásával és képminőségével, így bátran ajánlom mindenkinek, akinek tetszik a tükörsima előlap,de nem akarja falra szerelni.
Az LG 42SL9000 ajánlott bruttó fogyasztói ára 299990 forint. A tévét az LG Electronics Magyar Kft-től kaptuk tesztelésre.
támogatja.
Utolsó kommentek