Mindenki mindenkivel - Hippi túra Blu-ray teszt

FILMKRITIKA: Cseri Dániel

BD TESZT: Oblath Ádám

Film

Judd Apatow neve sajnos már jó ideje nem garancia a sikerre és/vagy a minőségi vígjátékokra. Pedig pont ő volt az, akinek a keze alól akár rendezőként, forgatókönyvíróként, az utóbbi időben pedig elsősorban producerként jobbnál jobb vígjátékok kerültek ki. Az első beégések kapcsán hihettük, hogy csupán hullámvölgyekről van szó. Az aktuális, Amerikában nagyon nagyot bukott Hippi túra mentsvár, visszatérés, az Apatow rajongók megrendült bizalmát helyreállító komédia lehetett volna. Nem lett. Ennek számos oka van. A legordítóbb az a kidolgozatlan forgatókönyv. Érezhetően megvolt a már önmagában is sablonos alapötlet, ami aztán vélhetően a kezdjünk forgatni és aztán blöffölünk, improvizálunk, menet közben variálunk jelleggel elkészült katyvasszá állt össze.

FILMKEPfoszereplok.jpg

A film hemzseg a folytonossági hibáktól, a következetlen dramaturgiai megoldásoktól és az erőltetetnél erőltetettebb poénoktól. Pontosabban az ilyen, zsibbasztó pillanatoktól. A színészek valószínűleg jól érezték magukat a forgatáson, hiszen a nem, vagy alig létező forgatókönyv sem kötötte őket béklyóba ám színészvezetés hiánya is társul mindehhez, így aztán teljes a káosz. A sztori egy fiatal párocska története, akik nem is olyan fiatalok hiszen Jennifer Ansiton és Paul Rudd hozza őket. Jenny még mindig nagyon szexi, Paul pedig sármos ám ez eleve kevés. Szóval a Rudd által formált karakter egyik napról a másikra utcára kerül, miután a cég ahol dolgozik bedől. Ebből például alig tudunk meg valamit, pedig a film legszórakoztatóbb 1-2 perce közé tartozik a jelenetsor, amikor ezt letolják. Jenny figurája pedig pofára esik az HBO-nál, amikor is a hererákos pingvinekről (mekkora poén) forgatott dokumentumfilmjét porig alázzák. Természetesen elkezdenek úszni az adósságban. A frissiben, méregdrágán megszerzett New York-i lakás tovább bonyolítja a dolgot, úgyhogy kénytelenek Rudd dúsgazdag testvéréhez költözni és valahogy túlélni.

FILMKEPfaradteste.jpg

A tesó egyébként mobil-budik forgalmazásából szedte meg magát és ez is remek humorforrás ugyebár. Útközben betérnek egy elhagyottnak hitt pihenőhelyre, ami valójában egy barátságos(nak tűnő) hippi kommunának a fészke. Az ott töltött remek éjszakát követően irány tehát a tesó, aki újgazdag és bunkó, a felesége ostoba, a kölyök felpofozni való. Kiborul a bili, hőseink visszatérnek a kommunába ahol a megíratlan karakterek egyre súlytalanabbá válnak a játékidő előrehaladtával. Halmozódnak az erőltetett konfliktusok, a néző is egy idő után pipa lesz a temérdek kihagyott ziccer miatt. Alan Alda sikeresen és végképp lejáratja magát a hippik vezetőjeként és színészként egyaránt. Nincs egyetlen mellékszereplő, karakter sem, akivel azonosulni lehetne vagy szimpatikussá válna. Minden humorosnak szánt pillanat egyre kínosabb és perverzebb vagy egyszerűen alpáribb lesz. A személyiségfejlődésre kiélezett momentumok teljesen valószerűtlenek, hülyeségeken megy a vita, ami még szórakoztató is lehetne, de annyira rosszul összerakott és improvizatív az egész, hogy agyonnyomja azt a keveset is, ami még mentené az amúgy eleve, szinte az elejétől menthetetlent. Akad persze a játékidő vége felé kibomló destruktív vonal is, hogy legyen alap a szánalmasan sablonos és hiteltelen happy end felvezetéséhez és ez aztán végképp beteszi a kaput. Úgy kínos az egész, ahogy van.

FILMKEPgecihippi.jpg

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy vérrel-verejtékkel ugyan ki lett izzadva néhány jó beszólás és egy-két olyan, halovány helyzetkomikumra felskiccelt vidám pillanat, ami érzékelteti, hogy még akár egy viszonylag jól sikerült ökörködés is kisülhetett volna az egészből. Ám ezek a pillanatok feledésbe merülnek a percről percre egyre feszengőbb néző emlékezetében. Mélypont, talán ez jellemzi legjobban a filmet, Apatow eddigi, producerként levezényelt munkáinak tükrében. A rendező-forgatókönyvíró David Wain egyébként nem tehetségtelen. Az ő nevéhez fűződik, például, a nagyjából elgurul kategóriába sorolható Példátlan példaképek és a jó néhány sitcom széria megalkotása, ilyen-olyan státuszban. A Hippi túra ugyanakkor teljes félreértése és félreértelmezése a sablonmentes vígjátéknak, mint olyannak. Legalább annyira kisiklott az egész, mint a főszereplők élete a játékidő huszadik perce környékén, de míg az övék a maga irracionális és klisékkel zsúfolt univerzumában helyreáll, addig a film ezzel fordított arányban omlik össze. Nos, ebben a megközelítésben ez a szegmens még akár érdekes és tanulságos is lehetne vagy éppen szórakoztató, még ha maga a film nem is az. Nagyon-nagyon nem.

FILMKEPcsoportkep.jpg

Menü

A szokásos Universalos menü.

Kép

Jó a kép, igazából teljesen rendben van, de néhol sajnos érezhető némi életlenség. Ellenben a feketék gyönyörűek, és a nappali jelenetek is kitesznek magukért. Így a végeredmény a pozitív irányba fordul.

Hang

Angol és magyar, ami bennünket érdekelhet. Előbbi nagy felbontású DTS 5.1, az utóbbi ”csak sima” DTS 5.1. Igazából nem voltam elragadtatva, simán ki lehetett volna többet is hozni ebből a keverésből. Sebaj, ettől még nem kínos a szituáció, de azért csöppnyi hiányérzete azért van az embernek.

BDaudio.JPG

Extrák

Újravágott verzió az első extra. De ez ilyen vicces, és önálló filmként nem igazán élvezhető. Gyakorlatilag összevágták a kevésbé használható jeleneteket. Kicsit felesleges. Ezen kívül van egy kellemes kis bakiparádé, és néhány kimaradt jelenet, melyek elég felejthetőek...

BDextrak.JPG

Összegzés:

Gyakorlatilag alig van extra, és a film is felejthető… Szóval… 

FILM: 5

KÉP: 9

HANG: 9

EXTRÁK: 3

A bejegyzés trackback címe:

https://bluray.blog.hu/api/trackback/id/tr184736945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása