Philip K. Dick regényeit mindig is nehéz volt megfilmesíteni. Talán a Szárnyas fejvadász volt az utolsó helyén kezelt próbálkozás. Nem mindegy ugyanis, hogy a vékony sci-fi réteget milyen arányban vegyítjük a drámával. A Sorsügynökség fordított kicsit a dolgon: A tudományos fantasztikumot a minimumra szorítva teret ad a valódi drámának, vagy inkább a romantikának, pontosabban szólva. Az egyetlen baj, hogy ezt csak azok fogják értékelni igazán, akik voltak már szerelmesek, úgy Isten igazán.

 

 

David Norris (Matt Damon) egy fiatal, ambiciózus politikus, aki a szenátori székre, majd azután valamikor az elnöki irodára hajt. Az emberek kedvelik. Az egyik választás estéjén megismerkedik a titokzatos Elise-szel (Emily Blunt), és azonnal egymásba szeretnek. Ám ekkor feltűnnek a színen a sorsügynökség tagjai, akik a Jóisten szigorú tervei szerint irányítgatják a humanoid hangyafarmot (vagyis a világot), és közlik, sajnos David nem lehet együtt szíve választottjával. Persze ebbe nem olyan könnyű belenyugodni.

 

 

A film tulajdonképpen csak katalizátorként használja a földöntúli szálat, a valódi cselekményt a két főszereplő kapcsolata adja. És nem is nehezen, mert a kémia remekül működik köztük. Bár az eredeti mű írójához most sem voltak annyira hűek, George Nolfi író-rendező első nagyjátékfilmjén nem érezni különösebben az újonc ízt. Ennek ellenére Philip K. Dick neve sem húzza ki a kőkemény drámába fordult produkciót, már csak azért sem, mert Dick novelláját inkább kiindulási pontnak, ötletadónak tekintették az alkotók, és finoman szólva sem betűről betűre adaptálták, sőt még a hangulatát is megváltoztatták és a hangsúlyokat is máshová helyezték néhány esetben. Aki tehát egy vérbeli, sötét Dick filmadaptációt vár, az csalódni fog, aki viszont hisz a sorsban, meg a szerelem mindent felülmúló erejében, az még akár élvezheti is David és Elise egymásra találását.

 

 

Teljesen egyszerű, Universalos menürendszer, a film mozgóképes montázsával.

 

Minden teljesen rendben van. A részletesség gyönyörködtet, a fátyolosság a kellő minimumon kezelve, a színek meg ahol kell, ott tompán vannak jelen, ahol meg élénk ragyogásra van szükség, ott is megállják a helyüket. Annál a kevés számítógépes utómunkánál még látszik is picit a képek közötti különbség. A feketék is rendben vannak, kellő mélységgel rendelkeznek.

 

 

Magyar DTS, és angol DTS HD MA. Mindkét esetben nagyon jó a keverés, személy szerint nem tapasztaltam jelentős különbséget a ”sima” és a nagy bitrátájú DTS hangok között. A párbeszédek érthetőek, tiszták, de nem harsognak irracionálisan hangosan. A filmben rengeteg a környező zaj, ami nagyon ügyesen lett felkeverve úgy, hogy folyamatosan jelen van az atmoszféra, de nem zavaró. Az extra megszólalások, úgy, mint a zene, vagy a tömeg ujjongása dinamikusan, és kiemelkedően szól.

 

Kezdjünk néhány kellemes kimaradt, illetve kibővített jelenettel, szám szerint hat darabbal. Ezek inkább érdekességek. Egy szép táncjeleneten kívül az egyetlen lényeges kimaradt szál, az a fiatalabb sorsügynök, aki az idősebbek idegeire mászik okoskodásával, és nem kalapja, hanem baseball sapkája van. Elég részletesen magyarázzák el nekünk az ajtós trükköt. Ez több kisfilmet jelent, mert ajtónként mutatják meg az aktuális átjáró felvételét, valamint a Google térkép segítségével követhetjük nyomon, hogy melyik ajtó hova vezet. A következő kisfilm hét percben foglalja össze az előbb is említett épületeket, de itt a hangsúly inkább az azokat összekötő kameratrükkökön, és a vizuális effekteken van. Újabb öt percben beszélnek még a film drámai vonaláról, vagyis a két karakter között lévő vonzalomról. A filmben jelenlévő, de a valós, színészek között is működő kémia is szóba kerül. Újabb kisfilm szól a főhősnő kiválasztásáról. Sokáig kifejezetten táncosnőben gondolkodtak, csak később került Emily Blunt a produkcióba. Végül maradt egy audiókommentár a rendező közreműködésével. Itt már főleg a drámai részről kapunk plusz infókat, csak érintőlegesen megy rá a direktor a forgatással kapcsolatos tényleges dolgokra.

 

 

Ugye egy romantikus filmtől nem vár az ember blocbuster akció, vagy sci-fi orgiát sem képben, sem hangban, így a Sorsügynökség kicsit még többet is ad, mint vállal, főleg technikai értelemben. Gyönyörű kép, maximálisan jó hang, kicsit vérszegényebb extrákkal. Ez azonban senkinek ne szegje kedvét.

 

FILM: 8

KÉP: 10

HANG: 10

EXTRÁK: 6

 

Filmkritika+Teszt: Oblath Ádám