Néha előfordul, hogy egy bestseller filmadaptációja felülmúlja az alapjául szolgáló könyvet. Umberto Eco: A rózsa neve című regénye esetében, mely a modern világirodalom egyik remekműve, a filmfeldolgozás alkotóinak nem sikerült ez a bravúr. Nem sikerülhetett.

Az elsődleges ok nem a filmadaptáció elkötelezett, majd megszállott hívévé vált rendező, Jean-Jacques Annaud kompetenciáinak hiányából fakad. A rózsa neve előtt hat évvel forgatott A tűz háborúja című munkájával és az Eco feldolgozás után készült filmjeivel is bizonyított, tehát a probléma forrása nem az Ő vagy bármely másik stábtag hozzáértése, elkötelezettsége a maga idejében grandiózus, 20 millió dollárból, nemzetközi összefogással készült filmmel kapcsolatban. Az anomália magából az irodalmi alapanyagból fakad, mert a sűrű textúrájú regény mozifilmváltozatként nem ültethető át mozgóképre a játékidő behatároltsága miatt. Amennyiben 5-6 részes, epizódonként egyórás tv-sorozat születik akkor talán sikerült volna, ha nem is teljes egészében, visszaadni azt az élményt, amit a regény nyújt. Jelen esetben a 130 perces játékidő, de akár egy háromórás verzió sem bír, bírt volna az alapanyaggal.

 

 

Forgatókönyvírók sokasága próbálkozott Annaud közreműködésével és több-kevesebb sikerrel a lehetetlen feladat megvalósításán. A regény, komplex mivolta és a fent már említett roppant sűrű szövésű és szerteágazó tartalmi manifesztuma miatt, nem emelhető át járulékos veszteségek nélkül filmre, ezért elsősorban a bűnügyi szál lett kihangsúlyozva. Természetesen azért, mert a horribilis költségvetés megtérülésének egyik alapvetése kizárólag a populáris irányba történő nyitás volt, tehát azok megcélzása, akik esetleg nem olvasták a regényt, és mint egy rendhagyó, a középkorban játszódó krimire váltanak jegyet. Hívónévként persze ott volt Sean Connery, azonban tekintettel a krimi műfaján belüli originális, időben és helyszínen történt pozicionálásra, az akkor még népszerű ex-James Bond, sem jelenthetett garanciát. Annaud tökéletességre törekedett és A rózsa neve, mint film (ámbár paradoxnak tűnhet, de nem, mint Eco regényének filmváltozata) remekbeszabott alkotás. Az 1300-as évek vége felé járunk. Két ferences rendi szerzetes, Vilmos az idős és nagy tudású mentor (Sean Connery hibátlan) valamint ifjú tanítványa Adso (Christian Slater teljes tévedés, bárgyú, bamba karakterformálása miatt gyakran az az érzésünk támadhat, hogy időnként ugyanazt a vágóképet látjuk róla) érkezik egy eldugott itáliai kolostorba, egy teológiai vitára.

 

 

Ez a vita az egyháznak a szegényekhez való viszonyát hivatott tisztázni azon a kérdéskörön belül, hogy Jézusnak volt-e „erszénye” avagy sem. A film egyik jelentős dramaturgiai problematikája, összevetve a regénnyel, hogy Eco művében ez a vita sokkal többrétűben van kibontva, mint ahogy ez a filmben megjelenik. Annaudnál ez csupán ürügy a két szerzetesnek a kolostorba történő megérkezéséhez. Az apátságban egy irracionális öngyilkosságnak tűnő haláleset történt korábban, ezért az apát (Michael Lonsdale hiteles a kétszínű figuraként) megkéri Vilmost, hogy a majdani hitvita többi résztvevőjének és a haláleset kivizsgálásra már úton lévő inkvizítor (F. Murray Abraham démoni bravúrja) megérkezése előtt tanulmányozza az esetet, mivel az idős szerzetes már jártas az ilyen különös ügyek felderítésében.

 

 

Vilmos és Adso, amolyan Holmes és Watson párosként „nyomozni” kezd. Újabb halálesetek történnek, az idő fogy. A könyörtelen inkvizítor (akivel ráadásul korábban Vilmos már összetűzésbe került és ezért kis híján az életével fizetett) megérkezik és elszabadul a pokol. A baljóslatú, dermesztően rideg kolostor díszlete, belső terei, látványtervezési iskolapéldák. James Horner diszkréten disszonáns zenei világa szintén kiváló. Tonino Delli Colli operatőr, aki korábban olyan klasszikusokat fényképezett, mint például a Volt egyszer egy vadnyugat vagy a Volt egyszer egy Amerika, szintén remekel.

 

 

A dermesztően szuggesztív, nyomasztó atmoszféra kulcsa a zseniálisan alulvilágított, szűkre komponált, klausztrofób képsorokban keresendő. A dramaturgiai sűrítésekből adódó ugrások miatt a film a regény elolvasására ösztönöz, a több mint félezer oldalas terjedelem ne riasszon el senkit. Eco klasszikusa hasonló, mint a történetben kulcsszerepet játszó kódex. Magával ragadó olvasmány. Azonban van egy mellékhatása. Az olvasási, elsősorban a lapozási szokásoknak a megváltozását eredményezi.

 

 

 

A menü a lehető legminimalistább: állóképes háttér, film címe kiírva, alul pedig a kis ikonok, amik a választási lehetőségeket jelképezik.

 

 

 

A film képén meglátszik, hogy 25 éves produkcióról van szó, de ezzel együtt túlzott panaszaink nem lehetnek, csak az elvárásainkat nyilván ehhez kell igazítanunk. A feketék nem mindig elég mélyek, néha barnás-szürkések inkább, és a részletesség sem annyira látványos. Ugyanakkor vannak olyan jelenetek, amelyek megvillantják a Blu-ray előnyeit (például amikor Vilmos megkezdi a nyomozást vagy amikor kinéz az ablakon, és közben ráközelít a kamera). Egyébként az egész filmre a visszafogott színvilág, sok sötét, szemcsés kép a jellemző, és a DVD-hez képest leginkább az élesség tekintetében látható javulás.

 

 

 

Az eredeti hang DTS-HD MA keverésű ugyan, de ezúttal ez annyit jelent, hogy a front oldal egy kicsit szélesebb, jobbnak érződik a sztereó hatás. Néhány jelenetnél azért akad egy-két ütősebb mély hang vagy egy meglepő háttéreffekt, de összességében nem ez a film dolgoztatja agyon a hangrendszerünket. A szinkron egyébként a DVD-ről már ismert 2.0-s verzió, amelyben a dialógusok tiszták, jól érthetők, egyéb téren viszont messze elmarad az eredeti hangtól.

 

 

 

Már írnám is, hogy a kétlemezes DVD kiadás összes extrája megtalálható a BD-n, ugyanúgy magyar felirattal, de ez sajnos nem igaz, ugyanis csak az első korong bónuszai (a német nyelvű Így készült, Annaud fényképes visszaemlékezése és audiokommentárja valamint egy előzetes) kerültek rá a BD-re. A DVD kiadás második lemezén található majd’ két órás beszélgetés a rendezővel viszont eltűnt, pedig anno még az is magyar felirattal volt nézhető. Nem lehetünk tehát maradéktalanul elégedettek.

 

Jó lenne ha az újrakiadásoknál azért ügyelnének arra, hogy a régebbi, fullextrás DVD változat bónuszai mind megtalálhatók legyenek a BD-n is, ha már annyira hangsúlyozzuk, hogy jobb ez a formátum. Egyébként viszont örülhetünk, hiszen egy újabb régi remek film helyezhető el a gyűjteményben.

 

 

FILM: 9

KÉP: 8

HANG: 8

EXTRÁK: 6

 

FILMKRITIKA: Cseri Dániel

BD TESZT: Feri, a mozigépész