Film:
Nemcsak a régebben a filmvásznat még meghódítani nem tudó képregényhősök kapnak saját mozit, hanem a nemrégiben már sikeres szuperhősök történetét is újragondolják vagy kiegészítik. Az X-Men mutánsai sem olyan régen, az új évezred elején kezdték meg hódító körútjukat a mozikban, szóval az ő sztorijukat újraírni kissé merész húzásnak tűnhet, de szerencsére az alkotók az előző részeket tiszteletben, azok erényeit pedig szem előtt tartva vágtak bele az új rész leforgatásába.
Előzményfilmet kapunk, amiben értelemszerűen az előző mozikban is feltűnő karakterek jóval fiatalabbak (azaz mások játsszák őket), meg persze sok az új figura is, mégis az alkotók egy jelenetet egy az egyben átemelnek az előző filmekből, ezzel is tudatosítva a nézőkben (rajongókban), hogy ez a film kapcsolódik azokhoz. Ezért bosszantó viszont néhány nyilvánvaló folytonossági hiba (legbántóbb Xavier lebénulása, ami időrendben sehogy nem jön ki), de ezzel együtt azt kell mondjam, nagyon jó lett volna, ha ez a film vezette volna fel az X-Men-univerzumot, hiszen sokkal jobban átérezni benne a karakterek motivációit, sokkal több benne a lélek, de látványosak az akciójelenetek is. A valós történelmi események és a fikció összemosása – képileg is – néha a Watchmen– Az őrzőket juttatta az eszembe.
Annak ellenére, hogy a producerek eleinte tinifilmben gondolkodtak, a már a harmadik epizód megrendezésére is kiszemelt Matthew Vaughn (Torta, Ha/Ver) remekül elegyíti a fiatalos lendületet a fajsúlyos drámával. Magneto, Xavier és Mystique karaktere is jóval árnyaltabbá válik, Magneto későbbi tettei sokkal átélhetőbbek, érthetőbbek, az egész figura jelleme sokkal összetettebbé válik, ami persze köszönhető Michael Fassbender (Becstelen brigantyk, 300, Éhség) remek alakításának. Érdemes még megemlíteni Kevin Bacon karizmatikus főgonoszát is, aki kellő feladatot állít a főhősök elé.
Vagyis az új X-Men-mozi határozottan kellemes élmény, nagyszabású, látványos és izgalmas produkció, mindenképpen ajánlható a régi filmek rajongóinak és a sztorival még csak most ismerkedőknek egyaránt.
Menü
Mozgó montázs a háttérben, a menüpontok hangulatosan és egyszerűen lent helyezkednek el. Semmi bonyolítás, minden egyszerűen elérhető.
Kép
Szép a kép, és bőven megüti a „nagyon jó” mércét, ám van egy de. Az utómunka hatása miatt néhol erősebb a fátyolréteg. Ez ugyan remek, gyönyörű színeket eredményez, ám sajnos bizonyos részletek elvésznek. Ezek nem a film számottevő részét jelentik, csupán néhány távolit, amin megakadt a szemem. Ettől függetlenül az arcok szépek, és a hideg-meleg színvilág váltakozásával teljesen jól birkózik meg a transzfer.
Hang
Magyar mozis Dolby Digital 5.1, valamint ugyancsak hatcsatornás angol DTS HD Master Audio került a lemezre. A szinkron első hallásra kicsit furcsa, de a kiválasztott színészek végül egész jól eltalálták a karaktert. Így ez, illetve az, hogy a Dolby Digital kicsivel, de érezhetően erőteljesebben szól eredeti társánál, jó kis választássá avanzsálják a szinkront. A DTS-nek sincs ám oka panaszra, mert bár a basszusokból kissé visszavesz, részletesebb, finomabb hangokat produkál.
Extrák
Nem megyünk messzire a hangtól, hiszen a filmre került egy plusz hangsáv, amelyen csak a produkció zenéje terpeszkedik el. Ez is bitangul szól, és meg kell mondjam, nagyon hiányolom ezt a lehetőséget valamennyi kiadványról. Henry Jackman zenéje egyébként is a felejthetetlen kategóriába tartozik az ilyen jellegű muzsikák szerelmeseinek. Ezután érkezik egy érdekesen összerakott karakterlap-gyűjtemény. Ez nagyjából annyi, hogy egy montázsban, ha egy adott szereplőnél megnyomjuk az entert, akkor felugrik egy rövid összevágás a korábbi X-Men-filmekből arról a karakterről. Egy nyolcfelé darabolt kisfilmgyűjtemény teszi ki az Így készült szekciót. Ez akár egy darabban is megállná a helyét, hisz ha úgy nézzük, akkor ez egy több mint egyórás doksi. Az elsőben a sztori megszületéséről van szó. Egészen a kezdetektől, a korai vázlatokon át mindenről beszélnek az alkotók, méghozzá nem is unalmasan. Az első két rész rendezője, Bryan Singer is megszólal, megtudjuk, hogyan folyt bele jelen projektbe is. Előjönnek a karakterek is, hogy ki hol helyezkedik el az eredeti képregényben, kin mit változtattak, de akad olyan producer, aki beismeri, hogy ő bizony nagyon nem így akart volna egy-két dolgot. A filmkészítés kulisszái mögé is benézhetünk, ahogy a három nem igazán ember kinézetű karaktert, Mystique-et, Bestiát, illetve a teleportáló Azazelt megformáló színészeket maszkba bújtatják. Sokszor több órát vett igénybe egy-egy teljes smink. Felidézik nekünk a hatvanas éveket, ahogy a kosztümöket mutatják. A készítők igyekeztek olyan kortalanabb darabokat felvonultatni a vásznon, melyek mai szemmel is jól néznek ki, de nem lógnak ki az akkori korból. A rendező például kifejezetten rabja volt az első Bond-filmek ruháinak. Ebből is sokat átvettek. A Star Wars egyik vezető számítógépes trükkmesterének is hizlalják kicsit a máját. Mesélnek arról, mennyire belefolyt a forgatásba is, függetlenül attól, hogy az ő dolga tulajdonképpen az utómunka lett volna csak, és mindenki örül, hogy ilyen barátságos ember. A zenéről is összeállítottak egy etapot, itt a zeneszerző szólal meg, és mondja el a komponálás fő motívumait. Végül marad tizenöt percnyi kimaradt jelenet. Ezek pont a határon mozognak a hasznos és a haszontalan szcénák között.
Összegzés
Egy jó film, elég jó minőségben, nem sok, de annál jobb extrákkal. Kosárba vele!
FILM: 8
KÉP: 10
HANG: 10
EXTRÁK: 8
FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész
BD Teszt: Oblath Ádám
