FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész
BD TESZT: Oblath Ádám
Film
Egy biciklis futár élete egy forgalmas nagyvárosban alapból sem könnyű, hát még ha egy korrupt zsaru is üldözi egyik csomagja miatt. Márpedig a Fék nélkül főhőse, Wilee (Joseph Gordon-Levitt – A sötét lovag: Felemelkedés, Looper) ezzel szembesül Manhattan autóktól zsúfolt utcáin.
David Koepp (Hetedik érzék, A titkos ablak) általában olyan filmekkel jelentkezik, amelyek ugyan nem tartoznak az év legsikeresebb, „legagyonhájpoltabb” produkciói közé, de valahogy mégis szórakoztatók, a maguk műfaján belül teljesen működőképesek.
Ez igaz a Fék nélkülre is, amely nyilván a biciklisek szívét dobogtatja meg majd leginkább.
A sztori nagyon egyszerű, és az alkotók nem is bonyolítják túl, nincsenek hatalmas csavarok, ez a film valóban annyit ad, amennyit a két mondatban összefoglalható sztori ígér. Másfél óra üldözést-menekülést.
Joseph Gordon-Levitt jól működik a főszerepben, hitelesen hozva a renegát biciklis futárt, aki a kerékpárján a féket csak hírből ismeri. A gond inkább a mellékszereplőkkel, azon belül is a negatív oldallal van. Michael Shannon (Géppisztolyos prédikátor, Kenguru Jack) ugyan arcszerkezete alapján tipikus rosszfiú, de ebben a szerepben semmi fenyegető nincs benne, inkább röhejes balek, akit nem lehet komolyan venni. Míg a Wilee nőjére rányomuló, futárként is rivális kolléga pedig irritálóan idegesítő. Így viszont a fő konfliktushelyzetek sokkal kevésbé működnek, mint az elvárható lenne.
A képi megoldások (például a döntéshelyzetek végigjátszása a kereszteződésekben) és a tempó viszont nagyon rendben van, így unatkozni semmiképpen nem fogunk. Csak az a kis plusz, amitől egy igazán emlékezetes, izgalmas filmmé válhatott volna a Fék nélkül, az hiányzik, ugyanakkor az benne a szimpatikus, hogy ezt felvállalja, nem akarja megváltani a világot, csak másfél órára szórakoztatni szeretne. Ezt pedig nagyjából teljesíti is.
Menü
Egy pörgős menüt kapunk, ahol – ahogy azt már megszokhattuk – alul helyezkednek el a menüpontok.
Kép
Teljes egészében nappali, élénk színvilág tárulkozik elénk, így rosszat nem lehet szólni a transzferről. Végig hibátlan, részletes, gyönyörű kép jellemzi a filmet.
Hang
DD 5.1-es magyar és DTS-HD MA 5.1 eredeti hang. A New York-i élet zaja folyamatosan jelen van, a zenék, az üldözések, minden rendesen megdolgoztatja a hangfalakat, így panaszra nem lehet okunk. A hangzás azonos, és bár a szinkron egy laza iparos munka, a filmhez passzol, így nyugodtan lehet azzal nézni.
Extrák
Az első kisfilm egy átlagos tízperces összeállítás, amolyan Így készült. Ebben beszélnek az ötletről, a színészekről és a karakterükről. Érdekes apróságokat mondogatnak, olyasmiket, hogy például a főszereplő hat héten keresztül mindennap bringázott néhány órát. A következő kisfilmben folytatják az előbb megkezdett hangulatot. Itt már az üldözésekről beszélnek: így a sebességről, arról, hogy hányféle üldözés van, és ami külön érdekes, hogy a durvább gázolásokat mind CGI-jal keltették életre. És persze mindenki halálosan élvezte a forgatást. Ennyi és még néhány előzetes.
Összegzés:
Egyszerű, tipikusan olyan film, ami a mozikban lehet hogy elsikkadt volna, de BD-n megtalálhatja a közönségét. A specifikációkra nem lehet panasz. Már ha az extrákat nem számítjuk...
FILM: 6
KÉP: 10
HANG: 10
EXTRÁK: 2
