FILMKRITIKA és BD TESZT: Oblath Ádám
Film
Lassan már tényleg minden egyes filmnek gyártanak valami előzményt, ha már folytatást nem tudnak. Az Óz, a csodák csodája mondjuk ebből a szempontból adja magát, legalább annyira, mint a Star Wars-filmek. Csak sajnos pont azt nem sikerült átadni, ami az eredeti filmet oly különlegessé tette: a hangulatot.
Óz egy kansasi kisvárosban próbál filléres bűvészként megélni. A műsora lehetne jobb is, ráadásul a lányok fejét is folyamatosan elcsavargatja, így nem csoda, hogy rövid úton kinéz neki egy nagy verés. Ez elől elmenekülve egy hőlégballonnal, egy forgószél Smaragdvárosba repíti, ahol azt hazudja, hogy ő a nagy varázsló, akire mindenki várt. A feladata nem kevesebb, mint megszabadítani a varázslatos helyet a gonosz boszorkánytól.
Persze a cselekmény még jócskán bonyolódik, de itt most nem ez a lényeg. Kezdjük a legalapvetőbbel: a főhős karaktere konkrétan nem kedvelhető. Ellenszenves, arrogáns, ráadásul olyan nagyképű, hogy az ember már ellene drukkol. Így sajnos azok a jelenetek sem nagyon tudnak érvényesülni, ahol épp jót tesz vagy segíteni próbál. Persze az ember ilyenkor joggal mondja, hogy a nagy varázsló az eredeti történetben is kvázi egy csaló, itt meg sem próbálják a nézőnek nagy bűvészként eladni, egy egyszerű kirakati bábu lett belőle, akit inkább csak az események és a mellékszereplők sodornak ide-oda, sem mint a szabad akarata.
Az ilyen jellegű alkotás esetében feltétlenül meg kell említeni a látványt, ami rendkívül felemás érzés. Egyfelől érződik a profi munka, a legkisebb részletet is gondosan kidolgozták, de úgy, ahogy az utóbbi Tim Burton-filmekből, ebből is a lélek hiányzik. Ha a karakterekkel és a történettel nem tudunk azonosulni, akkor ez csak egy újabb profi agymenés, amit egyszerűen a lélektelen szereplők mögé vetítettek a kék vászonra. Egyszerűen nem kézzelfogható az egész. Azt hiszem, az mindent elmond, hogy az egész filmben a legüdébb színfolt egy apró porcelánlány.
Menü
Hangulatos, magyar nyelvű menüt kapunk, a menüpontok alul egy sorban, vízszintesen terpeszkednek el.
Kép
Gyönyörű a cinemascope transzfer. A film zöme ugyan CGI, de nagyon jól sikerült összemosni az élő felvételekkel. Eszméletlen élénk színeket láthatunk, és nincs nyoma sehol semmi szemcsének. Ehhez mérten kellően részletes a kép, és gyönyörűek a sötétebb jelenetek is.
Hang
Eredeti DTS-HD MA 7.1, valamint Dolby Digital 5.1 került a lemezre, és remekül szól mindkettő. A hangosabb, akciódúsabb vagy csak simán zenés jeleneteknél átveszik az uralmat a hátsó hangszórók (angol esetében mind a négy), de a csendesebb szcénáknál halk atmoszférát hallani. Az eredeti itt most jobban szól, különös tekintettel a mély hangokra. Bár a mozis szinkron annyira nem sikerült most tökéletesre, mert véleményem szerint a főszereplőhöz nem illik Fekete Ernő hangja, de azért a magyar verziónak sincs szégyenkeznivalója.
Extrák
Az első kisfilm tíz percben meséli el az eredeti Óz-film rögös útját. Megtudjuk, mi volt az eredeti elképzelés, és hogy miért nem jöhetett akkoriban létre. Húszperces kisfilmmel megyünk tovább, amely James Franco egy napját hivatott bemutatni, de nagyon sokan megszólalnak még, többek között a rendező is. Megtudjuk, hogy jött az ötlet és mi minden változott a könyvhöz képest. De a technikai felépítésbe szintén betekintést nyerünk, és a látványba is belemennek. Öt percet szánnak a legjobb karakterre a filmben, vagyis a porcelánlányra. Kiderül, hogy nem számítógéppel keltették életre, hanem igazi marionettbábut használtak, aztán arra segítettek csak rá később egy kis CGI-jal. Tizenegy percben foglalkoznak a film látványvilágával. Kiderül, hogy ugyanaz az ember teremtette meg a valódi díszleteket, aki a számítógép animálta világot. Meglepő, mennyi mindent felépítettek, de még így is bőven akadt utómunka. A „Mila arcmetamorfózisa” címre hallgató videó arról szól, amire a cím utal, vagyis Mila Kunis maszkjáról. Részletesen megmutatják, hogyan is változott Mila a boszorkánnyá, és azt is megtudjuk, hogy szerintük sokkal jobb volt a nyolcvanas években. Ugyanilyen hosszban a zenét is kitárgyalják Danny Elfman közreműködésével, és egy Sam Raimi-film nem is az igazi Elfman nélkül. Továbbá egy ötperces bakiparádé is van.
Összegzés:
Aki szereti a késői Tim Burton-filmeket, az feltétlenül szerezze be. Ráadásul BD-n, mert lehet, hogy a film nem az igazi, de referencia, ha a technikai specifikációkat nézzük.
FILM: 5
KÉP: 10
HANG: 10
EXTRÁK: 7
