Egy bérgyilkos egy filmben vagy az utolsó melójára készül, mielőtt ki akarna szállni, vagy bosszút akar állni. Szóval ebben sincs semmi új. Sablon. De néhány ötlettel, egy-két meglepő megoldással a legrégebbi sablonokat is fel lehet turbózni. Ezt tette Joe Wright (Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés) is, amikor egy kislányt állított a történet középpontjába.

 

 

Először csak azt tudjuk, hogy egy marcona férfi (Eric Bana – Hulk, Trója) zord tájakon ölni tanít egy szőke leányzót (Saoirse Ronan – Vágy és vezeklés, Komfortos mennyország), hogy miért, jó vagy rossz célból, az csak fokozatosan derül ki, a játékidő előrehaladtával. Természetesen ennek megfelelően keményedik, durvul a film. Mondhatnám, hogy fokozatosan gyorsul is, de a tempó néha azért meg-megtörik, ezzel együtt végig leköt az, amit látunk. Ebben nagy szerepe van a remek vizuális megvalósításnak, aminek hála, tele van a film néha már szürreális képekkel, jelenetekkel (a leszámolások a kikötőben, illetve a vidámparkban egészen elképesztők), amihez nagyon jól passzol a The Chemical Brothers gépzenéje.

 

 

Különleges hangulatú filmmel van tehát dolgunk, amelyben ráadásul legalább annyit játszanak a különböző nyelvekkel, mint a Becstelen Brigantykban, ami számomra külön öröm volt.

 

 

 

A transzfer szép, de sajnos kissé életlen. És ez az életlenség majdnem végigkísér minket. Kicsit olyan, mintha a csekély színutómunkának a nyomát el akarták volna tüntetni. Amúgy remek látványban van részünk. A jeges táj mélyen fehér, a CIA épülete nyomasztóan zöldes, a sivatag meg pont olyan sárgás, ahogy az ember elképzeli. De Hanna arca mindvégig olyan fakó, ahogy először meglátjuk.

 

 

 

Magyar DD 5.1 és angol DTS HD Mater Audio, szintén 5.1-ben. Bár a keverés megegyezik, az eredeti hang érezhetően erőteljesebben, szebben szól, ami főleg akciónál érződik. A magyar szinkronnak azonban nincs oka szégyenkezésre, mert egész jól sikerült, és tulajdonképpen már ez a hangsáv is megrezegteti a kanapét.

 

 

 

Kezdjük az audiokommentárral. Ez egy kellemes duma a rendezőtől, aki sok érdekességet megoszt velünk, és nagyon lelkes. Következik az alternatív befejezés, ami annyira nem is alternatív, inkább egy kis hozzátoldás a filmhez. Itt Hanna visszamegy a kunyhóba, hogy összeszedjen néhány dolgot, és búcsút vegyen attól az élettől. Szerény véleményem szerint ennek bele kellett volna kerülnie a kész műbe is. Három kimaradt jelenet is van, de ezek nem lényeges dolgok, csupán olyan jellegűek, mint mondjuk Hanna bemászik a lakókocsiba, és az apja elhagyja a motelt, ahol tartózkodott. Negyedórás Így készült került a lemezre. Mesélnek mindenről, különös tekintettel a verekedős jelenetekre, és az emiatt kötelező edzésekre. Beszámolnak arról, ki milyen érdekességet lát egy-egy karakterben, és mindeközben forgatási képsorokat láthatunk. Egy eredetileg CIA-s kisfilm a következő. Ez az ott dolgozó emberekről, valamint a helyszínekről szól elvileg, de inkább csak az épületben játszódó jelenetek storyboardjai kapnak nagyobb szerepet. Kémiai reakció címen kettő percet szánnak a zenére. A szokásos zeneszerzői beszédet kapjuk meg, ám viszonylag nagyobb szerepet kap az a dal, melyet a bérgyilkos sokszor fütyül. Végül a szokásos BD-Live, valamint egy utolsó kisfilm, ami azonban valahogy nem akar összeállni, mintha az összes megmaradt interjúrészletet, storyboardot és forgatási képsort ide tették volna, de kohézió nincs nagyon köztük.

 

 

 

Művészi akciófilm egy bérgyilkoslányról, egyedi látványvilággal és remek filmzenével. A BD pedig mindezt kiváló minőségben prezentálja.

 

FILM: 8

KÉP: 9

HANG: 10

EXTRÁK: 7

 

FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész

BD Teszt: Oblath Ádám