FILM:
Ha egy színész főszerepet kap egy sikeres mozis franchise-ban, akkor az ugyan a sorozat részeinek forgatásakor és bemutatásakor hatalmas népszerűséget jelenthet, de minél több rész készül, annál nehezebb elszakadni az adott szereptől és elkerülni a beskatulyázást. Ezért próbálkozik mindenki más mozikban is szerencsét próbálni, de a siker ilyenkor elég kétséges.
Azt mindenesetre már az Alkonyat hősei is érzik, hogy nem tetszeleghetnek örökké a tinibálvány szerepkörben. Taylor Lautnert már láthattuk idén, amint akcióhősként próbált helyt állni az Elhurcolva című filmben. Robert Pattinson ennyit nem kockáztat, igyekszik azért a női rajongóit megcélozni más filmjeivel is, így elsősorban romantikus filmekben láthatjuk őt, amint adja a hősszerelmest.
A Vizet az elefántnak illeszkedik ebbe a sorba. Mondhatni tipikus romantikus drámával van dolgunk, amely a húszas évek Amerikájában játszódik – a kerettörténetet leszámítva –, és különlegességét a vándorcirkuszos közeg adja. Ide érkezik dolgozni egy srác (Pattinson) aki szülei tragikus halála után kénytelen otthagyni az egyetemet, és munkát vállalni. Persze, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, beleszeret egy olyan nőbe (ezúttal a cirkusz kegyetlen igazgatójának a feleségébe, aki a cirkusz fő attrakciója is egyben), akibe nem kéne.
A rendező, Francis Lawrence eddig leginkább a világvégét mutatta be filmjeiben (Constantine, Legenda vagyok), így most talán érthető, hogy nem vállalt kockázatot, és a bevált sablonokat, illetve fordulatokat alkalmazva viszi el a szerelmesek történetét A-ból B pontba. Ahogy említettem, Pattinson is ennek megfelelően játszik. Partnere Reese Witherspoon (Mindenütt nő, A nyughatatlan, Honnan tudod?). Kettejük közt nem érezni azt a mindent elsöprő szenvedélyt, de azért vannak jó pillanataik. Aki kiemelkedőt nyújt a filmben, az a Becstelen Brigantykban is brillírozó Christoph Waltz, aki az egyik pillanatban esendő, a másikban fenyegető és életveszélyes a kegyetlen igazgató szerepében.
MENÜ:
Átugorható előzetesek után hagyományos stílusú, filmrészletes, angol nyelvű menübe jutunk.
KÉP:
Rodrigo Prieto (Tőzsdecápák 2, Az utolsó éjjel) gyönyörű cinemascope képekbe „csomagolta” a filmet, amely néha ugyan kicsit sötétnek tűnik, de igazán komoly kifogásunk nem lehet vele kapcsolatban. A színek természetesek, mindössze néhány nagytotálnál érzünk némi életlenséget, bár gyanús, hogy itt is csak a számítógépes utómunka miatt (például amikor a száguldó vonatot mutatják éjszaka).
HANG:
Az eredeti hang DTS-HD MA 5.1, a magyar szinkron sima Dolby 5.1, de túlzott különbség ritkán hallható ki. A szinkronban a dialógusok kicsit erősebbek, de ezenkívül semmi komoly. A hangzás egyébként átlagos és kiszámítható, a tömegjeleneteknél vagy az oroszlánok morgásakor érezzük pillanatokra a hangrendszer erejét, de egyébként a film nem sokszor igényli az erőteljesebb támogatást a hangrendszertől.
EXTRÁK:
A rendező és az író közös audiokommentárban dicsérik meg saját magukat és filmjüket, de nem feledkeznek el a könyvvel való összehasonlításról sem (utóbbi természetesen érdekesebb, mint előbbi). Megnézhetünk nyolc kisfilmet, amelyekből kiderül, hogyan teremtették meg a vándorcirkuszos közeget hitelesen a filmesek, láthatjuk Reese Witherspoont felkészülni a szerepre, de megszólalnak a filmben látható valódi állatok idomárjai is. Lelepleződnek a speciális effektusok is (hogyan lesz például nappalból éjszaka, vagy hogyan változtatják meg a hátteret), de egy kisfilmben azért Robert Pattinsont is sztárolják egy keveset. Van BD Live tartalom is, előzetesekkel, filmrészletekkel és folyamatosan frissülő filmográfiákkal (az imdb.comot használva). Az audiokommentárhoz nincs, a kisfilmekhez viszont van magyar felirat.
ÖSSZEGZÉS:
Sem a film, sem a BD tartalma nem okoz meglepetést, jól ismert sablonokon alapuló romantikus mozit kapunk, amely a műfaj kedvelőit maradéktalanul kiszolgálja. A BD extrái átlagosak, de annyit pont elárulnak, amennyire kíváncsiak vagyunk a film készítésével kapcsolatban, talán az audiokommentárban esnek néha túlzásokba az alkotók.
FILM: 6
KÉP: 9
HANG: 8
EXTRÁK: 7
FILMKRITIKA+BD TESZT: Feri, a mozigépész
