Oda csap, ahova „köll” - Vasököl Blu-ray teszt

Film

Amíg régebben egy-egy állatos családi film után megnőtt az adott moziban szereplő kutyák, macskák vagy egyéb jószágok iránti kereslet, manapság mindenki robotokat akar, így nem meglepetés, hogy egyre több filmben kapnak szerepet az ember legjobb barátjaként a gépek.
Valami hasonlót láthatunk ebben a filmben is, amely a Túl a csúcson és a Rocky című Stallone-klasszikusok robotos-családi filmes ötvözete, Stallone helyett Hugh Jackmannel a főszerepben.
 
 
Jackman egyébként egy rendkívül irritáló, önfejű vesztest formál meg a filmben, aki egykor bokszoló volt, de miután ebben a sportban a jövőben a robotok vették át a küzdő felek szerepét, ő maga a ringen kívülre szorult, és csak irányítja a gépeket. Nagyképűsége miatt azonban robotjait egymás után vereti tönkre (szó szerint), úszik az adósságban, és mindezt még tetézendő, nyakába varrják rég elhagyott fiát is, akivel szintén nem mondható idillinek a kapcsolata. Egy családi filmben, még ha robotos akciómoziba is van oltva, természetesen elkerülhetetlen a nagy kibékülés és az egymásra találás, tehát itt sincs ez másképp. A mellékszereplők (félárva kisfiú, gyerekre pályázó gazdag rokon, elhanyagolt barátnő, nagyképű ellenfél stb.) kellően sablonosak, így az Atom nevű robot szavak és különösebb mimika nélkül is lejátssza a hús-vér színészeket. Hiszen valójában nem Jackman vagy a kisfiú karaktere itt az a mesei hős, aki megérdemli a sikert, hanem ő (és ezért sajnáljuk jobban bárkinél a filmben Jackman karakterének többi robotját…).
 
 
A robotok megjelenítése egyébként nagyon hiteles, az emberekkel közös jelenetekbe is tökéletesen illeszkednek, szóval a látványra nem lehet panasz. Spielberg hatása viszont még a produceri székből is erősen érződik a filmen. Nagyon hangsúlyos a gyengébb az erősebb, a kisebb a nagyobb, a régi az új ellen vonal, ami kellő érzelmi töltést ad néhány jelenetnek, hiszen az ember szereti az ilyen hendikepes küzdelmeket nézni és az eredendően esélytelenebbnek drukkolni. A filmzene, könnyesszempár-közelikkel és kötelező lassításokkal kombinálva persze mocskos mód hatásvadász, de ha őszinték akarunk lenni, ebből a sztoriból, ezekkel a színészekkel ennél sokkal rosszabb filmet is lehetett volna csinálni. Jobbat viszont nem igazán.
 
Menü
 
 
Tök egyszerű állóképes menü, ami valljuk be, kicsit csalódás, de még mindig nem a menü miatt veszünk, vagy pont hogy nem veszünk meg egy alkotást. Az azonban már tényleg vért kíván, hogy a film közben nincs pop-up menü, illetve lényegi nincs, ugyanis a felugró menü csak arra jó, hogy a főmenübe kiugorhassunk.
 
Kép
Tulajdonképpen nagyon szép képe van a filmnek. Ez nem is meglepő, hisz IMAX-ban is adták, még itthon is. A feketék nagyon jók, néhol talán kicsit elnyelik a durvább részleteket, de ez persze függ attól, hogyan van beállítva televíziónk. Én jobban szeretem a mélyebb sötéteket. Ezzel együtt minden rendben, jó éles, szép részletes, és a robotharcok is eszméletlenül látványosak. Talán csak az emberek arca kevésbé részletgazdagabb a robotok mellett, na de ez már csak tényleg üres belekötés.
 
Hang
 
 
A mozis magyar szinkron DD 5.1-ben került a lemezre, mely nagyon pazarul szól (bár Kőszegi Ákos még mindig fura kicsit Hugh Jackman magyar hangjaként, de tény, hogy jól csinálja). Érthető minden párbeszéd, minden egyes apró zaj, és jobban ütnek az arénákban lévő meccsek ricsajai, mint maguk az ütések. Az egyetlen baj, bár ez csak az eredetivel összehasonlítva észrevehető, hogy egy hangyányit túl van vezérelve, de ez nem vészes. Az eredeti azonban 7.1-es DTS-HD MA, mely azt a plusz két csatornát nagyon erősen kihasználja. Minden suhintás makacsul a hátunk mögé pofátlankodik. Öröm hallgatni.
 
Extrák
Egy valódi dokumentumfilmet láthatunk a Hugh Jackman által alakított karakter képzeletbeli múltjáról. Sokat hozzátesz a filmhez, látszik, hogy rendesen felépítették Charlie karakterét. Főleg a tényleges bokszolói karrierje kap rivaldafényt, de aztán szépen eljutunk a produkcióban látott robotos korig. A robotok roncstelepe tizenöt percet kap. Mármint inkább úgy fogalmaznék, hogy azon a jeleneten keresztül mutatják be, hogyan is működik egy forgatás. Egy közel húsz másodperces részhez hány napot és hány embernek kell dolgoznia.
 
 
Öt perc jut a robotokra. Megtudjuk, hogy mindegyiküknek saját lelke van, valamint azt is, hogy Spielberg javaslatára ténylegesen felépített figurákat is használtak. A filmen látszik, hogy mindent komolyan vettek, így a bokszot magát is. Sugar Ray Leonard készítette fel a stábot, de lényegében Hugh Jackmant a boksszal kapcsolatos dolgokra. Egy nagyon kellemes kis werkben elevenítik fel, miképp is folyt a közös munka. Kapunk néhány kimaradt jelenetet. Szám szerint kettőt, illetve ha pontos akarok lenni, akkor többet, de a második adag egy konkrét cselekményszál. Nem mérvadó, de benne hagyhatták volna a végső változatban. Végül akad egy szórakoztató kis bakiparádé is, ahol mindenki megmutatja, hogyan is lehet elbaromkodni egy forgatást.
 
Összegzés:
Egy meglepően jó film, ismert történettel, új köntösben, de a kornak megfelelő specifikációkkal...
 
 
FILM: 6
KÉP: 10
HANG: 10
EXTRÁK: 9
 
FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész
BD TESZT: Oblath Ádám
 

A bejegyzés trackback címe:

https://bluray.blog.hu/api/trackback/id/tr674156037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása