Kipróbáltuk a kicsi, könnyű, kompakt kivitelű, asztali Blu-ray lejátszót, amelyet egy komplett médialejátszó funkcióval is megtámogattak. 

Amikor a kétezres évek közepe-vége felé megjelentek az első kereskedelmi forgalomba szánt Blu-ray lejátszók akkor a kicsit órmótlan eszközök ára még döbbenetesen magas volt, annak ellenére, hogy mindössze csak a lemezeken található tartalmak kezelését biztosították. Ma, néhány évvel ezután már ott tartunk, hogy egy olyan eszközzel labdába sem lehetne rúgni. Még akkor sem, ha olcsón adnák. 

Ezt az állítást tökéletesen alátámasztja az LG BP120 típusjelzésű terméke, amely így 2012 első félévében a Blu-ray termékcsaládban a belépő szintű modell. Azaz a mindenféle csili-vili extra szolgáltatást mellőző, csakis az alapokfunkciókat kínáló készülék. Ehhez képest a minden féle-fajta optikai lemez kezelése mellett elboldogul az USB porton keresztül csatlakoztatott külső adattároló egységen, tehát merevlemezen vagy pendrive-on található különféle média állományokkal is. Azaz magyarul biztosítja filmek, és képek megjelenítését, illetve zeneszámok megszólaltatását is. Ezzel pedig nagyjából azon a szinten van, mint a néhány esztendővel ezelőtti topkategóriás modellek. 

De ez egyben azt jelenti, hogy a tavaly befuttatott, és különféle internetes tartalmak, applikációk és widgetek kezelése képes Smart TV rendszer innen hiányzik. Illetve a készülék a háromdimenziós tartalmak lejátszására sem képes. Cserébe viszont igen kedvező áron kínálják, és ez a még mindig (vagy talán egyre inkább) árérzékeny magyar piacon döntő szempont lehet. 

Külső

Viszont a dizájnban nem sok jel utal arra, hogy ez egy alsó kategóriás darab lenne. Maximum az, hogy a frontfelület jobb szélére került USB-bemenet elé nem került ablak, illetve, hogy az érintésérzékeny vezérlőgombok helyett a hagyományos kialakítású gombokat pakolták a készülékre. Ez egyébként lehet, hogy nem olyan látványos, viszont sokkal inkább használható, mint a másik megoldás. A szolid Blu-ray logó középre került, mellé pakolták az optikai meghajtót. Az ezt fedő lehajthatós ajtón szerencsére nem spóroltak, így nem kell attól tartani, hogy valamiféle szennyeződés belekerül és tönkreteszi. Kikapcsolt állapotban láthatatlan az LCD kijelző, ami esztétikai szempontból rendben is van. Viszont feliratok-számok világító neonzöldje rendkívül ízléstelen. 

Belépő szint, ide vagy oda, arra azért jutott energia, hogy az elülső panel alsó részét egy kis félgömb szerű bemélyedéssel dobják fel. Az úgynvezett zongoralakk fekete borítás jól fest, viszont kicsit kényes. Így az ujjlenyomatok, porszemek, elég szennyeződések csuful meglátszanak rajta. Azonban ez egy Blu-ray lejátszó esetében, talán nem akkora hiba. 

A készülékház a szokásoknak megfelelően strapabíró fémgől készült. Bár az igaz, hogy a dobálgatása ezúttal is elmaradt, de úgy fest, kibírja, ha rápakolnak ezt azt, esetleg, ha véletlenül leveri a kutya vagy a gyerek a tévéasztalról. 

A szellőzőnyílások oldalra és hátulra kerültek, és elsőre kicsit kicsinek tűntek, de végül is a feladatukat ellátják, hiszen a modell nem melegedett át még többórányi működés után sem. A csatlakozókon viszont szépen meglátszik, hogy miért is belépő szint a belépő szint. A komponens és kompozit csatlakozók hiányoznak, éppúgy, mint a fülhallgatóknak szánt 3,5 milliméteres jack bemenet. Nincs LAN csatlakozó sem, amiből rögtön látszik, hogy az internetes tartalmakról le kell mondani. Így mindössze egy HTML és egy koaxáális csatlakozó került a hátlapra. A készülék 35 centiméteres szélességéhez, 19 cm-es mélységéhez és 4 centis magasságához közel másfél kilogrammos súly társul. Tehát egy kifejezetten mobilis eszközről van szó, amely simán befér egy nagyobb hátizsákba, notebook- vagy futártáskába. 

Pofonegyszerű kezelés

A tavalyi modelleknél már jól megismert grafikus kezelőfelületet nem bonyolították túl, hiszen az egyes médiatípusok közül csak a Beállítások opció került be a főmenübe. Ez egyébként nagy, színes, látványos ikonokkal operál, ami még a tökéletesen laikusoknak is segíthet az eligazodásban. Ezen kívül az asztal háttere is attól függően változik, hogy éppen melyik menüponton is állunk, ami kifejezetten látványos megoldás, főleg egy ilyen kaliberű eszköztől. 

Az alsó információs sáv tájékoztat arról, hogy az egyes funkciógomboknak van-e valamilyen szerepük, és, ha igen, akkor milyen. Ráadásul a korábban már bevált kislexikon szerüség megmaradt (azaz megtalálhatóak a szöveges/képes magyarázatok az egyes funkciók alkalmazásával kapcsolatban), ami remek kis kapcsolódó szolgáltatás. 

A Beállítások menüpont alatt egyébként a felhasználó változtathat a megjelenítő eszköz képaranyán, és felbontásán is. Természetesen beállítható a nyelv (a készülék tud magyarul), és aktiválható a DRC funkció, amely megakadályozza a hangerő hirtelen megnövekedését. Bekapcsolható a gyerekzár (külön DVD-re és Blu-ray-re is), illetve innen indítható a szoftverfrissítés is. Mivel LAN csatlakozó nem került a készülékre, ez elméletileg csak úgy hajtható végre, ha a felhasználó letölti az LG oldaláról a megfelelő programot, felmásolja egy USB-s adattároló modulra és onnan tölti rá a készülékre. A menürendszer egyébként csudajól néz ki, a felépítése logikus, és kellően sekély. Művészet kell ahhoz, hogy valaki eltévedjen benne. 

Távirányító

Na itt kézzel fogható és szemmel látható, hogy ott próbáltak fogni a költségeken, ahol tudtak. Ez a kisméretű távvezérlő ugyanis egy teljesen szimpla darab, nyomokban sem emlékeztet a vállalat által általában a termékek mellé csomagolt kiegészítőkre. A gombok számára és kialakítására nem lehet panasz, ráadásul az ezek közti eligazodást az általánosan használt piktogramok, illetve feliratok is segítik.

Csak valahogy az egész tűnik egy kicsit gagyinak, amin a kopogós műanyag borítás sem segít. A háttérvilágítást sajnos lespórolták róla, ami azért annyira nem meglepő, hiszen ez még az ennél jóval komolyabb eszközökről is hiányzik sokszor. 

Az optikai meghajtó

A vállalat mostanában előnyen részesíti a slot rendszerű (azaz a lemezeket magába szippantó) optikai meghajtókat. Ám ennél a modellnél, még a tradícionális és olcsóbb tálcás megoldást részesítették előnyben. A készülék a vártnál lassabban elterjedő BDXL szabvány kezelését nem támogatja. Ezen kívül viszont minden lényeges formátummal megbírkózik. Aza így képes a Blu-ray Media, az írt és újraírt BD-R/RE korongok mellett a  DVD±R/RW lemezek, illetve CD (CD-Audio, CD-R/RW) lemezek lejátszására is. Azt fontos figyelembe venni viszont, hogy a rögzítéshez használt szoftvertől és a véglegesítéstől függően előfordulhat, hogy egyes megírt diszkek nem játszhatóak le. Arra is akadhat példa, hogy a számítógéppel illetve DVD- vagy CD-felvevővel rögzített korongokkal baj lehet, amennyiben azok minimális szinten is sérültek, szennyezettek vagy a felvevő lencséjén valamifél kosz rakódott le.  Arra is érdemes figyelni, hogy ha a számítógépen megírt lemezeknél akár kompatibilis formátum esetén is előfordulhat, hogy az alkalmazott szoftver beállításai miatt a készülék ezeket nem képes kezelni. 

Amikor az olcsó DVD-lejátszók elárasztották a piacot (amivel gyakorlatilag hazavágták az iparágat), akkor idővel nagy problémává vált az optikai meghajtó instabilitása. Tehát az, hogy gyakran előfordult, hogy nem volt hajlandó beolvasni a gyári lemezt, hogy egyszerűen megzabálta azt, hogy elromlott a tálca motorja, vagy, hogy azonnal kiköpte a korongokat. A Blu-ray szegmenst egyelőre nem öntötte el a noname, gagyi, satnya minőségű, ám igen kedvező árú termékek áradata, így ezek a hibák egyelőre ritkán jelentkeznek. Az LG modellekre sem volt ez eddig jellemző, és e jó szokásukat megtartották a BP120 esetében is. A működés stabil és biztonságos, sőt lefagyástól sem kell tartani, legalábbis a tesztpéldány ilyesmit nem produkált. 

Filmek lejátszása

Teljesen kikapcsolt állapotból összesen hat másodpercre van szüksége a készüléknek ahhoz, hogy a főmenüt a képernyőre varázsolja. Ezután még újabb öt másodpercbe tellik, míg bepörgeti a lemezt, és elkezdi lejátszani az azon található tartalmat. Ez a sebesség még egy közép-felsőkategóriás modellnek is becsületére válna!

A távirányítón elhelyezett megszokott funkciógombok (Play, Pause, Forward, Rewind, Stop) nyomkodásával egyszerűen bele lehet tekerni a filmbe, akár maximum hatszoros lejátszási sebességgel. Ezen kívül a Info Menu gomb lenyomása után mód nyílik arra, hogy a felhasználó egy perceket ugorjon az anyagban. Azonban itt be is zárult a lehetőségek köre, ami kicsit meglepő. Az LG ugyanis a korábbi (igaz drágább) modelljeinél ennél több megoldást kínált, például egy virtuális skálán lehetett ide-oda lépkedni a filmben. Sőt arra is volt példa, hogy be lehetett írni konkrétan az időpontot, hogy honnan, melyik másodperctől folytatódjon a lejátszás. No ez innen mind kimaradt.

A már említett Info Menu gomb megnyomása után egyébként lehetőség nyílik arra, hogy válasszunk a hangsávok közül (értelemszerűen ez csak akkor jöhet szóba, ha több is megtalálható a lemezre égetve). Megváltoztatható a felirat kódolása, tehát ha mondjuk valamilyen csoda folytán kínai írásjelek bukkannának fel a tévén, akkor ezzel lehet orvosolni. Ezen kívül közvetlenül állítható a képarány, és lehet váltogatni az előzetes képi profilok között. Ezek közül összesen három található meg a kínálatban. A Film a leg visszafogottabb, a Sztenderd az arany középutat képviseli, míg az Élénk kifejezetten harsány. Emellett az is biztosított, hogy a felhasználó egy hatfokozatú skálán saját ízlése szerint változtasson a fényerőn, a kontrasztarányon, a színen és az élességen. Ez hasznos ki plusz szolgáltatás, de arról azért nem szabad megfeledkezni, hogy a képminőség alapvetően az alkalmazott televíziótól vagy projektortól függ. A digitális térhatású hangszabványok közül a Dolby Digital és a DTS támogatása alapvető. Emellett a BP120 képes megszólaltatni a Dolby TrueHD, a Dolby Digital Plus, valamint a DTS-HD kódolású anyagokat is, azaz tehát a 7.1 csatornás állományok kezelése is biztosított. 

Integrált médialejátszó

A készülékhez csatlakoztatható az USB porton keresztül FAT16, FAT32 vagy NTFS fájlrendszerű Flash-meghajtó, azaz pendrive, illetve külső merevlemez. A modell legfeljebb nagy partíciót képes kezelni. Emeleltt érdemes odafigyelni arra, is, hogy nem szabad kihúzni használat közben az USB-s eszközt, mert az végzetesen károsodhat. A modell az USB 1.0 és USB 2.0 szabványokat támogatja. Azaz a gyorsabb adatátvitelt garantáló USB 3.0-ról le kell mondani ez esetben. Ha az USB-eszköz számítógéppel való használatához külön program telepítése szükséges, akkor az ezzel a készülékkel nem használható. Digitális fényképezőgépt és mobiltelefont nem lehet a BP120-hoz csatlakoztatni. Emellett a PC-vel sem lehet összedugni, és hiába rendelkezik két gigabájt belső memóriával, arra nem lehet felmásolni adatokat, így tárolóeszközként nem használható. 

A médialejátszó felépítése tavalyhoz képest mit sem változott. A Windowstól kölcsönzött grafikai elemket használják, tahát, aki már látott életében közelről Filekezőt, vagy csak egy sima Desktopot, annak semmi újdonságot nem tartalmaz. Három különféle nézet közül választhatunk, ahol eltérés az ikonok és a feliratok méretében tapasztalható Az egyes mappák között a nyilakkal lehet ugrálgatni, a kezelés pofonegyszerű és logikus, ez nem okozhat egyáltalán gondot. Arról, hogy az egyes funkciógombokat milyen feladattal ruházták fel, a jobb alsó sarokban helyet kapó információs sáv tájékoztat. 

Filmek

 A lejátszás szóról-szóra úgy történik, mint a Blu-ray lemezek esetén, úgyhogy most erre nem is vesztegetnénk több szót. A formátumtámogatás ellenben megér egy-két mondatot. A vállalat ezen a téren mindig is erős volt, és itt sem lehet sokmindenbe belekötni. A legfontosabb szabványok közül az M2TS (ez a rippelt Blu-ray anyagok miatt fontos) és a TS simán ment, és a manapság egyre inkább elterjedté váló MKV fájlok sem fektették kétvállra. A szintén kötelezőnek mondható DivX és Xvid támogatás is megvan. Viszont az Apple féle MOV kiterjesztésű anyagok lejátszását nem támogatva. Ez egy LG modell esetében egyáltalán nem váratlan, és az is igaz, hogy a QuickTime szabvány felett mára elszállt az idő, úgyhogy ez nem akkora érvágás. 

A feliratok megjelenítését támogatja, de csak akkor, ha azok neve megegyezik a forrásfájléval. A betűk színe és mérete sem módosítható, valamint háttér sem rakható a karakterek mögé. Ez mégsem akkora baj, hiszen a szöveg általában (kivéve ha fehér háttér előtt van) jól látható, könnyen olvasható. 

Modern diavetítő és zenegép 

Ha a videokkal sincs különösebb gond, akkor adja magát a dolog, hogy a képekkel és a zenékkel is megbírkózik az eszköz. A kérdés már csak a támogatott formátumok köre volt. Nos zeneszámok esetében itt minden renden van. A kötelező MP3 mellett ugyanis ugyanis a WMA, sőt a FLAC állományok kezelését is megoldották. Ez utóbbi különösen lényeges, hiszen ez esetben veszteségmentesen tömörített fájlokról van szó, amelyek jobban, sokkal jobban szólalnak meg egy megfelelő hangrendszeren, mint az MP3-ak. 

Egy belépő szintűnek mondott modelltől ez egyáltalán nem alapelvárás. Tavaly még csak például az egész piacon alig volt olyan modell, ami a FLAC szabványt támogatta volna. Viszont a kapcsolódó funkciókat tekintve már nem ilyen rózsás az összkép. Például nem lehet lejátszási listát összeállítani, és a számok közötti átkeverés sem kapcsolható be. Viszont cserébe lekérhető egy korrekt információs lap az egyes dalokról, ahol számokba kódolt metaadatok, az úgynevezett ID3 tagek kapnak helyet. Magaa lejátszási felület egyébként nagyon kulturáltan fest, kifejezetten jó ránézni. 

A formátumtámogatásra a képek esetében sem lehet semmi panasz. A JPG az alap, ez nyilvánvaló, de emellett ottvannak még a PNG, TIF és GIF fájlok is, amelyek megjelenítése biztosított. Sőt, a mostanában különösen népszerűnek számító néhány másodperces, animált állományokkal, az úgynevezett animgifekkel is megbírkózik. Ezen a téren gyakorlatilag jobban teljesít, mint jó néhány más márka topkészüléke, ami azért elég nagy szó. A playlist itt is felejtős, de ez kicselezhető, ha korábban egy adott mappába másolta a felhasználó az egymás után megjeleníteni kívánt fájlokat, hiszen azért a diavetítés funkció nem hiányzik. Ilyenkor a képek alá akár zene is pakolható, sőt három különféle effekttel (Rács, Ajtó, Dia) is feldobható a képváltás, emellett egy három fokozatú skálán beállítható a képváltás sebessége is. Emellett a fotók tetszés szerint nagyíthatóak és forgathatóak is. Viszont sajnos a képpel kapcsolatos egyéb adatok, tehát, hogy például milyen fényképezőgéppel, mikor, milyen beállítások mellett stb. készült el, nem kérhetőek le. Pedig már van olyan konkurens termék a piacon, ami erre képes. A megjelenített képek minőségébe egyáltalán nem lehet belekötni, és a demonstrációs céllal létrehozott kisméretű fotók is jól használhatóak. 

Értékelés

E modell tökéletesen példázza azt, hogy mit is jelent az innováció fogalma a szórakoztatóelektronikában a huszonegyedik század elején. Az LG BP120 ugyanis tele van olyan funkciókkal, kapcsolódó szolgáltatásokkal, amelyek a közelmúltban vagy évekkel ezelőtt a közép-felső vagy felsőkategóriás asztali Blu-ray lejátszókra volt jellemző. Ilyen például a kategóriájához képest villámgyorsan induló rendszer, a stabil és megbízható optikai lejátszó, amely az összes lehetséges (oké-oké, a BDXL nem számít) lemeztípus kezelésére képes.  

És akkor még nem is beszéltünk a pazar médialejátszóról, amely mind a mozgókép, mind a zenei mind az állókép állományok széles körű formátumtámogatását biztosítja. Az, hogy mondjuk gond nélkül lejátsza a FLAC, az animgif vagy az MKV file-okat, egyáltalán nem számít általánosnak. A menürendszere szép és könnyen kezelhető, viszont az is igaz, hogy a távirányító azért lehetne egy fokkal szebb és nagyobb darab. A dizájnban ebben a termékcsoportban is tudnak újat mutatni, de ez a modell a konzervatívabb kialakítású termékek közé tartozik. A kompakt kivitel rendben van, a méretből és a súlyból fakadóan könnyen hordozható. 

Persze a Smart TV rendszer, az internetes tartalmak és a 3D kompatiblitiás hiányzik. Ám akinek ezekre nincs szüksége, viszont szeretnének egy megbízható, sokoldalú asztali médialejátszót, azoknak ez egy remek választás lehet. 24900 forintos árával a legolcsóbb termékek közé tartozik, és ennyi pénzért ez simán megéri.