FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész
BD TESZT: Oblath Ádám
Film
Alexander Payne (Kerülőutak) kis különbségekkel, de mintha folyton ugyanazt mesélné filmjeiben: nőkkel vagy nők miatt szerencsétlenül járt férfiak pokoljárását mutatja be, finom humorral és kellő szomorúsággal vegyítve. A Kerülőutak vagy a Schmidt története nem is okozott csalódást, de számomra az Utódok, így harmadjára ebben a témában, már nem jött be annyira. Pedig Paul Giamatti és Jack Nicholson után megint sikerült találni egy olyan színészt George Clooney személyében, aki képes remek alakítást nyújtani egy olyan szerepben (a megcsalt, felesége kómába esése után kezelhetetlen gyerekeiről gondoskodni kénytelen, kissé pipogya férj), amit nem is biztos, hogy ráosztanánk első körben. Clooney azonban kétségtelenül remekül megoldja a dolgot, és Hawaii mint helyszín végre nem csak úgy van ábrázolva, mint a földi Paradicsom, ahol minden szép és jó. Ezenkívül viszont a történet csigalassúsággal vánszorog előre, a konfliktushelyzetek hiába érdekesek, csak egy-egy pillanatra képesek elhitetni velünk, hogy ennek a filmnek komoly tétje van. Payne finomkodik, pedig több olyan karakter is van a filmben, akinek kijárna egy irtózatos nagy pofán csapás, de csak az egyik kapja meg, pont az, akinél talán a legkevesebbet számít.
A film tehát ezúttal inkább George Clooney pályafutásában lehet kiemelve vastag betűvel, nem pedig Alexander Payne-ében.
Menü
Szokásos, szokásos, szokásos. Nem nagyon lehet már többféleképpen körülírni. Alul egy sorban a menü, a háttérben jelenetek, méghozzá jelen esetben elég idegesítő zenére.
Kép
Nem rossz, de a színek sokszor tompák, akár éjjel van, akár nappal. Viszont az élesség rendben van, és a feketék is meggyőzőek, így tulajdonképpen elégedettek lehetünk.
Hang
DTS-HD 5.1 angol és Dolby Digital 5.1 magyar. Jól hozza mindkettő azt, amit kell, de durva hangkavalkádra ne számítsunk – viszont ez az Utódok esetében így van rendjén. De inkább beszéljünk arról, ami mindenkit érdekel. George Clooney magyar hangja Kőszegi Ákos lett. Nem rossz tulajdonképpen, de még mindig hiányzik Szabó Sipos Barnabás. Ám amit nem értek, az az, hogy mitől ennyire rossz minőségűek a beszédhangok. Nem zúg vagy recseg, csak éppen a BD-re való lassítás nem ment túl jól, és ez bizony érezhető.
Extrák
Kimaradt jelenetek. Hát ezek semmi különlegességet nem rejtenek, olyannyira, hogy egynél-kettőnél nem is értem, miért lettek beleírva a forgatókönyvbe. Az első kisfilm konkrétan arról szól, ahogy az egész stáb George Clooney hátsóját nyalja. Nem vicc, még a kisfilm címe is ez. Mondjuk tény, hogy jó színész, megérdemli, de akkor is megmosolyogtató. Negyedórában a rendezővel is foglalkozunk. Hasonló stílusú, mint az előző etap, bár ezzel nincsen gond. Lényeg, hogy ő szakmailag és emberileg is szintén nagyon jó arc. Az igazi utódokról is szó esik. Na, nem a stábtagok utódairól, hanem amolyan hawaii családfát vezetnek le nekünk. A filmet megáldotta egy hawaii pap – ezt tudjuk meg a következő kisfilmből, amely a helyi kultúrára összpontosítja a figyelmet. Kell ennél többet mondanom? A szereposztás is szóba kerül, ebből viszont az derül ki, hogy a felelősök vajszívűek, és baromi jól választottak. Igen, tény, hogy jó a szereposztás, csak az ömlengésből most már sok. A vízi forgatásé a főszerep. Sok filmes tanulhatott volna a többitől, miszerint sose forgass a nyílt vízen. Ezt erősítik meg nekünk tíz percben. Néhány zenés videó is akad, amelyek egyébként a tényleg szép Hawaiit hivatottak bemutatni, csak éppen iszonyatosan unalmasak. Két percben láthatjuk a nyílt helyszín hátrányait is, ugyanis van úgy, hogy konkrétan csak várni lehet az optimális fényviszonyokra. Egy tízperces hawaii némafilm is rákerült a lemezre. A rendező és George Clooney beszélgetnek majd’ negyedórában. Társalognak a film hangulatáról, más rendezőkről és színészekről is (Clooney meglepően intelligens egyébként). Végül egy előzetes. Pont.
Összegzés:
Érdekes film, jó specifikációkkal, de baromi unalmas extrákkal.
FILM: 7
KÉP: 9
HANG: 9
EXTRÁK: 4
