Nincs végzet, csak ha bevégzed - Terminátor - A halálosztó Blu-ray teszt

FILMKRITIKA: Cseri Dániel

BD TESZT: Oblath Ádám

Film

James Cameron. Legendássá vált név. Garancia az elsöprő filmélményre, olyan mozgóképekre, melyek bármikor újranézhetők. A kasszasiker és a minőségi popcorn mozik mestere, aki valamilyen szinten mindig képes a megújulásra, és olyan pluszt hozzátesz munkáihoz, amivel új távlatokat nyit, elsősorban trükktechnikai téren persze. Forgatókönyvíró-rendezőként pályája elején, 1981-ben becsúszott ugyan a Piranha 2., aztán 1984-ben mozikba került az igazi áttörést meghozó, elképesztő sebességgel és dinamikával klasszikussá ért sci-fi-akciófilm eposz, a The Terminator, mely a hazai mozikban a roppant elmés A halálosztó címmel került forgalomba.

FILMKEPfocim.jpg

Az alkotás hatmillió dollárból forgott, és worldwide viszonylatban 78 milliót termelt, hogy aztán a VHS-, majd DVD- és egyéb jogokból összegereblyézzen még egy kisebb vagyont, valamint már anno az első körben megalapozza a szintén zseniális második részt, ahol természetesen már bődületes pénzek kerültek szóba mind a befektetési oldalon, mind pedig a haszon vonatkozásában. Eredetileg amúgy O. J Simpson lett volna a terminátor, ám a producerek szerencsére túl szimpatikusnak gondolták, Mel Gibson pedig állítólag szimplán visszadobta a szerepet. Érthető is lehetne ez akár, hiszen mekkora marhaság az kérem szépen, hogy a jövőből idegyün valami robotember, hogy kinyírja azt a nőt, aki majd megszüli azt a férfit, aki sacc egy emberöltővel később, a jövőben az emberiség ellen fellázadó, öntudatra ébredő gépek ellen küzdők élére áll. Ráadásul visszajön még egy védelmező is, aki küldetése (lődözésekkel meg autós üldözésekkel zsúfolt) teljesítése közben felcsinálja az adott célszemély hölgyeményt, és hát, mint oszt’ kiderül, a megfogant poronty lesz az, aki miatt az egész szitu van. Most gondoljunk bele, de tényleg. Így elsőre nem egy morbid, akár a Monty Python csapatra is hangszerelhető komédia ez inkább, semmint egy korszakalkotó sci-fi-akciófilm alapjául szolgáló ötlethalmaz? És itt jön be a képbe Cameron zsenialitása. Hiszen a fentiekből egy bravúros, hideg, acélos kék színekbe szűrőzött, bravúros effektekkel telezsúfolt filmet készített, melynek első vagy akár tizedik megtekintése során sem merül fel a nézőkben (csak a kákán is csomót keresőkben, ugye), hogy azért hemzsegnek itten a problémák, mégpedig dögivel.

FILMKEPsotetjovo.jpg

Az időparadoxonnal foglalkozó fizikusok többsége valószínűleg hideg verejtékben fürödve kap idegösszeroppanást a játékidő felénél, de a logika is dob olykor bukfenceket, hiszen azért jön a negatív és a pozitív hős is a jövőből pucéran a filmben elhangzó magyarázat szerint ugyebár, mert tárgyak nem hozhatók át, például egy olyan spéci fegyver, amivel T. úr secc perc alatt legyalulhatná Connor kisasszonyt, oszt’ jó napot. (Igaz, akkor nem lenne a főcím utáni bő 100 percnyi mulatság sem.) Itt van a bökkenő ugye, hiszen emberbőrben ugyan, de egy gép, tehát tárgy az, ami mozog itten az idősíkok között, szóval könnyedén át lehetne verni a rendszert, mondjuk ha T. úr bőrkéje alá lenne beépítve a fent említett fegyver. No, de nem hasogatni kell a szőrszálakat, hanem 28 év elteltével is ámuldozni a pazar akciójeleneteken és a már-már tökéletes illúziót keltő képi megoldásokon, a klasszikussá vált szövegeken, Schwarzi nem kifejezetten Oscar-esélyes, mégis hideglelős játékán (amúgy sem Hamletről van szó), no meg az emlékezetes szemkimetszésen a mosdókagylónál, brrr. Az azóta a süllyesztőben eltűnt Linda Hamilton és Michael Biehn párosa is működik, mint minden a filmben.

FILMKEPszerelmesek.jpg

Brad Fiedel nem túl bonyolult, mégis a látottakhoz tökéletesen passzoló zenéje (lalala-la-la-la-la-lalala-la-la-la-la, és közben: dadam-dam-dadam-dadam-dam-dadam, vészjósló sejtelmességében valahogy szomorúan hangulatos zenei főtéma, egyszóval: atom). Adam Greenberg operatőr ötletgazdag képi megoldásai szintén csak erősítik az amúgy is acélosan masszív (milyen is lehetne ez a filmélmény amúgy, ha nem acélos, értik, ugye?) összhatást. Persze-persze, a végén, a robotpörén a lángoló tartálykocsi roncsai között feltápászkodó, és a végkifejlet, illetve Kyle, valamint Sarah felé kissé sután elinduló terminátor mozgása nem annyira jó, hiszen olyan robotszerű ugyebár, de anno ez volt a csúcs, és még jó pár évig sehol senki nem tudta volna jobb trükkökkel összehozni ezt a szcénát. Cameron utat tört, nyitott és mutatott a kollégáknak, piszok magasra téve a mércét. Azon, hogy a Rambo 2. forgatókönyve a The Terminator sikere után miért és hogyan jöhetett szóba nála, most ne elmélkedjünk, hanem örüljünk annak, hogy 1986-ban A bolygó neve: halál volt a következő munkája, mellyel aztán végképp bebástyázta magát oda, ahová való, a számára a sors által rendelt és örökre fenntartott, ugyanakkor méltán kiérdemelt helyre, nevezetesen Hollywood méltón legeslegnagyobb legendái közé.

Menü

Nos, íme az impozáns kiadvány láttán az első furcsaság: nincs ugyanis menü. Csupán felugró menü található, amelyet a film közben lehet elérni. Engem személy szerint nem zavar, kedvelem, hogy rögtön elindul a mozi, mégis egyfajta igénytelen esszenciát kölcsönöz a dolognak, hiszen már DVD-n is láthattunk jó menüket. Mindenesetre ez nem lenne nagy probléma.

Kép

FILMKEPkoponya.jpg

A képre nem lehet semmilyen panasz. Szerencsére ez már egy második generációs HD transzfer, az elsőbe még bőven bele lehetett kötni, de az szerencsésen elkerülte kis hazánkat. Gyönyörűen fel lett újítva a film, nem látni rajta karcokat, csak ha maximum kockánként vizsgáljuk a dolgot, de ennyire nem vagyunk ugye szőrös szívűek. A színek szépen lettek újrakomponálva, és a feketék is hihetetlenül szépek. Öröm így nézni egy klasszikust.

Hang

FILMKEPkamionban.jpg

Nos, a hang egy érdekes probléma. Először is az eredeti DTS-HD MA 5.1 pazarul szól. Összehasonlítva a DVD Dolby Digital sávjával, sok helyen mintha újabb, erőteljesebb keverést kapott volna a film. Ez azonban a párbeszédeket nem befolyásolja, így számítsunk a régi filmek jellegzetes, kicsit zajos center csatornájára. És lássuk akkor a magyar szinkront. Az első nagy csalódás, hogy NEM AZ EREDETI SZINKRON került a lemezre. Ez több szempontból is búslakodásra ad okot. Először is, hogy a kicsit idősebb magyar hangok a 24 képkocka/perc sebességére belassítva erőteljesebben dörmögnek – bár ez még megszokható. Ellenben ha és amennyiben új a szinkron, akkor nem tudom hová tenni azt a tényt, hogy csupán kétcsatornás hangként vagyunk jelen a lemezen. Elméletileg pont ez lenne a lényege az új szinkronoknak, hogy példának okáért egy tisztességes 5.1-es hangsávot össze lehessen hozni belőlük. Ebben a felállásban sovány vigasz, hogy a két csatorna azért tisztességesen szól.

Extrák

arnieescameron.jpg

Egy vizuális trükköket bemutató kisfilm az első extra. Jó ismét látni olyan extrát, ahol még nem a CGI dominál, hanem rendes díszletek, makettek és kellékek a filmkészítés domináló társai. Főleg a jövő jeleneteibe, valamint a robbanásokba nyerhetünk betekintést. Húszperces visszatekintés a filmre, úgy nagyjából tizenöt éves távlatból. Egy előzetes után James Cameron és Arnold Schwarzenegger beszél nekünk összevágott interjúrészletekben Eközben sok koncepciós képet és filmrészletet látunk. Néhány kimaradt jelenetet is megtekinthetünk, de semmi hirtelen előkerült szcénára ne számítsunk, amolyan "starwarsosan". Ennyi. Ez csupán azért gyászos, mert már mindet láthattuk a DVD-verzión, ráadásul ezek mellett még sok mást is.

Összegzés:

Magyar hang, és extrák szempontjából kissé csalódást keltő kiadvány. Valahogy nem ilyennek képzelek el egy fémdobozos extra változatot...

FILM: 10

KÉP: 10

HANG: 9

EXTRÁK: 4

A bejegyzés trackback címe:

https://bluray.blog.hu/api/trackback/id/tr644929862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása