A háromdimenziós tartalmak megjelenítését és kezelését biztosító megjelenítő eszközök, házimozi rendszerek és Blu-ray lejátszók, illetve a Smart TV rendszerrel megtámogatott modellek után úgy fest a közeljövőben a 4K, azaz Ultra High Definition felbontású terméke tematizálhatják a szórakoztatóelektronika univerzumát. De pontosan miről is van szó, és hogyan hozhatja el ez az eljárás a televíziózás, filmnézés forradalmát?

Mi az a 4K, azaz Ultra High Definition?

A színes tévék, VHS-magnók, és házimozi rendszerek jelentették sokáig a mérföldköveket a szórakoztatóelektronika történelmében. Azonban az utóbbi egy-másfél évtizedben jelentősen felgyorsultak a dolgok, és számos olyan innovációs újítás bukkant el, amelyek alapjaiban rengették meg ezt az iparágat. A DVD- és később a Blu-ray lejátszók megjelenése mellett itt kell megemlíteni a kompakt házimozi rendszereket, az okostévé szolgáltatásokat, és a 3D kompatibilitás, illetve természetesen a megjelenített kép felbontásának állandó növekedését is.

Amikor a HD (High Definition) Ready, azaz 1280x720 képpont maximális megjelenítését, illetve az ilyen jellegű tartalmak kezelését biztosító első modelleket bemutatták, a különbség óriási volt a hagyományos, alacsony felbontású eszközökhöz képest. És még ezt is meg tudták fejelni a kétezres évek végén bejelentkező Full HD-val (1920x1080 képpont), ami egy régi hagyományos videófilmnél vagy egy átlagos tévéadásnál körülbelül négyszer részletesebb képet kínál. Azaz így sokkal több finomság, sokkal több apróság varázsolható a képernyőre, az elmosódott foltok helyét pedig a tiszta, világos, éles vonalak veszik át.

Azonban ez még mindig nem minden, hiszen a nagy gyártók fejlesztései, és a közelmúltban bemutatott termékeik arra utalnak, hogy a Full HD nem elég, és 2013 nagy durranása az Ultra High Definition, azaz fiatalkori nevén 4K, tehát a minimum 3840x2160 képpont felbontással operáló termékek áttörése lehet.

Miért jó?

Az könnyedén kiszámítható, hogy ez a Full HD négyszeresét, azaz minden korábbinál részletgazdagabb, pontosabb kép megjelenítését jelenti. Nekem volt alkalmam közelről szemügyre venni egy 84 hüvelyk képátlójú Ultra High Definition felbontású tévét működés közben, és az élmény valóban elképesztő. A kijelzőn egy mediterrán város volt látható, amelyen tíz centiméterről csak harminc tető összes terasza, sőt még az azokon látható tárgyak is kivehetőek voltak. Távolodva a tévétől pedig folyamatosan nőtt a "belátott terület", míg végül az egész település, és az összes ház a szem elé került. Az egésznek kicsit sci-fi hatása volt, hiszen eddig csak filmen lehetett ilyesmit látni

A hagyományos kétdimenziós megjelenítés mellett a 3D anyagokra is jó hatással van ez a friss technológia. Eddig ugyanis a passzív-polarizációs modelleknél a működési elvből fakadóan el lehetetett felejteni a Full HD térhatású filmeket, azonban mostantól ez is lehetségessé válik.

Kompatibilis eszközök

Médialejátszók, AV erősítők, projektorok

Az első Ultra High Definition eljárást támogató eszközök 2011-ben jelentek meg a Sony és a JVC jóvoltából, akik ilyen felbontást kínáló projektoraikkal léptek színre. Ezek inkább akkor még csak az "érdekesség" kategóriába tartoztak, hiszen egy-két demonstrációs anyagot leszámítva nem lehetett rajtuk nagyon mit nézni. Később azonban felbukkantak azok a különleges házimozi erősítők az Onkyo és a Pioneer jóvoltából, amelyek képesek voltak a hagyományos tartalmakból különféle trükkök segítségével 3840x2160 pixeleseket varázsolni. Később ez a megoldás általánossá vált, és bekerült az azóta bemutatott UHD kompatibilis asztali médialejátszókba, és televíziókba is.

Tévék

Nyilván ez a második termékcsoport a legfontosabb a 4K technológia szempontjából. Amíg a tévégyártók nem
mutattak érdeklődést, addig az egész megmaradt a lehetséges fejlődési út szintjén, ám ahogy megjelentek az első UHD televíziók rögtön komolya fordult a helyzet. Az LG kapcsolt a leggyorsabban, így a mostanában egyébként is számos innovációs újítással (FPR passzív-polarizációs 3D panel, 3D Sound zooming, mozgásvezérléses Magic Remote távvezérlő, Smart rendszer, 3D World, Gaming World, Cinema Screen Design, ultravékony kávák, különleges talpak stp. ) jelentkező vállalat állt elő elsőként, 2012 nyarán ilyen panellel. Nem is aprózták el, hiszen egyből egy 84 inch képátlójú monstrummal álltak elő, amely a háromdimenziós tartalmak megjelenítéséhez természetesen a passzív eljárást használta. A vetélytársak sem akartak lemaradni, viszont mivel nem rendelkeztek a szükséges technológiai tudással, és gyártókapacitással, így a dél-koreai céghez fordultak, azaz az LG 4K panelek kerültek a Toshiba és a Sony UHD készülékeibe is. Rajtuk kívül a tavalyi évben még a Sharp próbálkozott, ám ők csak egy prototípusig jutottak az ICC-vel közösen fejlesztett 60 hüvelykes UHD televíziójuk személyében.

2013-ban pedig a várakozásoknak megfelelően tovább bővült a kínálat, köszönhetően többek között ismét az LG-nek, hiszen a cég két kisebb, egy 55, illetve egy 65 inch képátlójú termékkel állt elő. Ezeket természetesen ellátták a megújult okostévé rendszerrel, sőt a hang- illetve mozgásalapú kezelést is támogatják. A szokásoknak megfelelően a többieket sem fosztják meg a lehetőségtől, így várhatóan az első félévben a Toshiba, a Sony és a Philips kínálata is tovább bővül majd az ilyen méretű 4K tévékkel. Az általában külön utakon járó Sharp is előállt végre saját termékeivel, azonban ezek áruk miatt nem biztos, hogy versenyképesek lesznek. A sokáig az UHD trendek után baktató Samsung is összeszedte magát, és megmutatta saját 85, illetve 110 hüvelykes készülékeit, amelyek viszont némiképp érthetetlen módon az aktív shutteres 3D technológiát kapták meg.

Persze-persze, a cég hitet tett e mellett az eljárás mellett, azonban itt lenne az ideje belátni, hogy a világ gyökeresen másik irányba halad, és már azok a vállalatok is, így például a Philips és a Toshiba, a kényelmesebb és olcsóbb passzív megoldást részesítik előnyben, amelyek korábban elzárkóztak ettől. Érdekes, hogy amíg az LG az elsővonalbeli gyártókkal lépett itt partneri viszonyban, addig a Samsungnak be kell érnie a második ligával, hiszen a cég az egyértelműen B brandnek számító, olcsó termékeiről elhíresült amerikai Westinghouse-szal és a kínai Hisense-szel kötött beszállítói szerződést. A nagyok közül már csak a Panasonic maradt ki, amely cég viszont úgy tűnik, hogy passzolja az UHD első körét, hiszen a jelek szerint majd az ilyen felbontást kínáó OLED tévéjükkel kívánnak beszállni a versenybe, de hogy mikor, azt még nem lehet tudni.

Mennyiért?

Hát itt ugrik a majom a vízbe, mert szép és jó, hogy vannak már ilyen innovatív készülékek, de ha az áruk magas, akkor bizony az áttörésre várni kell egy darabig. És az áruk bizony magas, hiszen még a legkisebb darabok is legalább másfélszer annyiba kerülnek mint a legmagasabb kategóriás, csili-vili Full HD rokon. Ráadásul komoly problémát okoz az is, hogy egyelőre nincs nagyon UHD tartalom sem, azaz a helyzet kísértetiesen hasonlít a 3D-hez, és csak remélni lehet, hogy az ahhoz hasonló (magyarul, hogy évekig nem volt elég térhatású film) problémákat sikerül elkerülni.

A hírek egyébként arról szólnak, hogy a piaci résztvevők mindent megtesznek e két kardinális probléma orvoslásának érdekében. Azaz dolgoznak a költségek leszorításán (ez magyarázza, hogy miért adják el a riválisoknak a paneleiket, hiszen nagy tömegben olcsóbb a gyártás), és a stúdiók pedig ígéretet tettek, hogy ráfekszenek a 4K filmek előállítására. Az egyik első ilyen, a grandiózus fantasy mese, a Hobbit már meg is jelent, és remélhetőleg a többire sem kell már sokat várni. Ezen egyébként egy picit segíthet az is, hogy már boltokba kerültek az első 4K kamkorderek is, viszonylag megfizethető áron. Azaz gyakorlatilag bárkinek lehetősége nyílik, hogy Ultra High Definition anyagokat forgasson. Sőt, az igen kis méretű, strapabíró akciókamerák között is találhatunk már kompatibilis termékeket, például a GoPro HD Hero 3 Black személyében.

Az UHD hatása a Blu-ray piacra

Ha a felbontás a négyszeresére nő, akkor az adatmennyiség is (ha sikerül fejleszteni a tömörítési eljárásokon, akkor is két-háromszoros lesz ez az érték), ez pedig azt jelenti, hogy egy film mérete simán kitehet 70-100 gigabyte-ot. Ezt pedig már nem lehet csak úgy pikk-pakk letölteni az internetről és felmásolni egy pendrive-ra. Úgyhogy minden bizonnyal - legalábbis az első időszakban - a Blu-ray lemezek veszik hátukra ezt a terhet, hiszen ezek között már vannak olyan szabványok, amelyek lehetővé teszik ennyi adat felírását egyetlen korongra. Sokak szerint a jelenleg nem is képzelhető el más adathordozó formátum, amely ebben a csatában a Blu-ray technológia méltó vetélytársa lehetne. Ráadásul várhatóan a filmstúdiók mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy valamit viszontlássanak a méregdrágán leforgatott, új Ultra High Definition felbontású alkotásokból, így biztos, hogy tovább folytatják a harcot az illegális letöltések ellen. Így maradnak a jogtiszta,streamelési alternatívák (azaz amikor a felhasználó valós időben, egy távoli helyen lévő felhőalapú szerveren található filmet néz a saját televízióján), ehhez viszont az UHD anyagok esetében hatalmas, és igen megbízható sávszélesség szükséges. Mivel azonban ezeknek a szolgáltatásoknak még a jelenlegi, alacsony felbontású filmekbe, magazinműsorokba is beletörik sokszor a bicskája, ezért az optikai hordozóknak, magyarul a Blu-ray lemezeknek évekig még biztosan lesz létjogosultságuk. 

Ez lenne a jövő?

Nos, ebben az iparágban semmit sem lehet tutibiztosra mondani, hiszen stabilnak látszó projektek dőltek be, (elég csak a projektoros tévékre, vagy a merevlemezes videokamerákra gondolni), és elsőre életképtelennek látszó megoldások futottak be nagy karriert. Viszont az tény és való, hogy minden jel arra mutat, hogy az Ultra High Definition termékek komoly szerepet játszanak majd a jövőben. Egyrészt a meghatározó vállalatok már eddig is óriási összegeket öltek a technológia kifejlesztésébe, másrészt minden érintettnek, kezdve a kameragyártóktól, a tévés, médialejátszós, házimozis cégeken át egészen az adathordozók fejlesztésével és előállításával foglalkozó vállalatokig és a filmstúdiókig, illetve kereskedőkig mindenkinek érdeke, hogy az eljárás befusson, ez pedig igen sokat ígér. Az persze megint egy más kérdés, hogy mikorra terjedhet el, azaz mikor válhat általánossá az UHD termékek használata. Joggal merülhet fel például, hogy még korai az egész, hiszen a Full HD készülékek sem igázták le a világot, hisz a háztartások nagy részében még nem ilyen felbontású megjelenítő eszköz található, és az ilyen tévéadások is hiányoznak. Nos mindezzel nehéz vitatkozni, de talán az biztató lehet, hogy a piaci szereplők valószínűleg tanultak a múlt hibáiból (ez már azon is látszik, hogy a 3D-nél elkövetett baklövésekbe ez esetben nem futottak bele), és ezt az átállást már professzionálisan vezénylik majd le. Mindenesetre az biztos, hogy a gyártóknak nagy szükségük van az UHD-re, hiszen a 3D-nem nagyon váltotta be a hozzáfűzött reményeket, legalábbis ami a népszerűséget illeti, a jelenlegi LCD és plazma technológiákból pedig már szinte kisajtoltak mindent amit lehetett.