Kompakt, és meglehetősen dizájnos a CM 2520, ez első pillantásra látszik. De hogy hogyan szól, és milyen kiemelkedő funkciókat kínál? A cikkből kiderül!

Tornyok, tornyok, tornyok

A nyolcvanas években talán nem volt ember Magyarországon aki ne szeretett volna egy nagy, szép, csillogó hifi tornyot az otthonába a színes tévé és a VHS videomagnó mellé. Mai szemmel nézve felfoghatatlanul népszerűek voltak ezek az eszközök, amelyek egyszerre kínálták a hagyományos lemezjátszók, a felfutóban lévő magnók és a rádiók előnyeit, mindezt ráadásul egészen remek hangminőség mellett, és ami a legfontosabb: viszonylag kompakt méretben. Tehát nem kellett a fél szobát betöltő komponensekkel vacakolni, elég volt felrakni a HIFI TORNYOT a polcra, benyomni a Play-t, és máris kezdődhetett a szobadiszkó C.C. Catch-csel, Madonnával, a Modern Talkinggal meg az Emelettel. Ekkoriban lettek sztárok az olyan márkák, mint a Fischer, a Sony, a Philips, a Sanyo, az Akai vagy épp a Yamaha, ironikus valahol, hogy ezek közül már csak néhánnyal találkozni manapság...

A lemezjátszók és a vinyl (bakelit) korongok azonban szép lassan kimentek a divatból, helyüket átvették a nyolcvanas évek végén bemutatott "lézerlemezek" azaz compact disc-ek, amelyek ugyan itthon sokáig exkluzív luxusterméknek számítottak, de idővel teljesen kiszorították a vetélytársaikat, köztük a régi magnó kazettákat is. Erre reagálva a gyártó cégek jelentősen átalakították az otthoni kompakt hifi berendezéseket, azaz magyarul lekapták róluk a lemezjátszót, és sok esetben a deckeket is. Így születtek meg az úgynevezett mikro tornyok, amelyek az évek múltával szinte teljesen száműzték az otthonokból, a boltokból és az iparági résztvevők kínálatából a nagyobb méretű rokonokat

A mikro hifik jellemzően keskenyebbek mint az ősök, kazettalejátszó egységgel nem rendelkeznek, viszont az optikai meghajtó nem hiányzik belőlük, azaz a CD-lemezek fogadására továbbra is képesek. Ezen kívül rádiózásra is módot adnak az integrált AM/FM tunereknek köszönhetően. A technikai fejlődés persze itt is tetten érhető, hiszen időközben ezen modellek idővel alkalmassá váltak az egyre népszerűbbé váló tömörített zeneszámok, azaz elsősorban az MP3-ak kezelésére. Sőt ma már akadnak olyan darabok, amelyek rendelkeznek saját médialejátszóval, így a külső forrásból származó MP3 kiterjesztésű fájlok lejátszását is biztosítják. Természetesen az öldöklő piaci verseny ezt a területet is érintette. A korábbi meghatározó cégek közül jó páran beadták a kulcsot, vagy más, békésebb vizekre vándoroltak. Jelenleg a kompakt otthoni audio eszközök piacvezető gyártója a dél-koreai LG, mellettük erős pozíciókkal bír még az Onkyo, a kisebb megrogyás után egyre inkább magára találó JVC, az amerikai JBL és a még mindig nagy nének számító Pioneer, illetve Yamaha is.

Súlyos elegancia

Kétféle formatervezési irányzat uralja jelenleg a mikro tornyok szegmensét. Az első elsősorban a japán cégek modelljeire jellemző: itt a már-már kabaréba hajlóan harsány színvilág, a giccses dizájnelemek és a látványos megoldások, a krómozott felületek, illetve a nagyméretű villogó kijelzők uralkodnak. Tény és való, hogy ezek figyelemfelkeltőek, azonban nem valószínű, hogy egy komoly ember, egy rendes lakásba ilyet vásárolna. Rendben, a gyerekszobába ez tényleg szuper, esetleg még egy kollégiumi szobában is elmehet, de máshol nem igazán. Legalábbis Európában biztos nem.

A másik vonal már sokkal emberközelibb, hiszen itt a nyugodt, letisztult formák, a sötét tónusok és a visszafogott tervezés dominál. Ide tartozik a teszt alanya, az LG CM 2520 típusjelzésű termék is. A huszonnégy cm vastag és huszonhárom centi széles készülék mindössze tizenkét centiméter magas, azaz egy meglehetősen lapos darabról van szó, amely beékelődik a huszonhat cm vastag, tizennégy centi széles és tizenöt cm vastag hangszórók közé.

A központi egység készülékháza alumínium hatású műanyagból készült, ami elég strapabíró ahhoz, hogy a felhasználó akár rápakolássza a CD-it is. A monokróm LCD kijelző egy kikapcsolt állapotban nem látható a sötétített, ám átlátszó műanyag mögött. Ez alá pozícionálták a tálcás rendszerű optikai meghajtót. A szokásoknak megfelelően a kerek kezelőgombok is a frontfelületen kaptak helyet, ezek értelemszerűen akkor jöhetnek jól, ha a távirányítóból kimerül az elem, esetleg befalatozza a kutya. A hangerőszabályzó is itt található, illetve a bemenetek egy részének, egészen pontosan az USB 2.0 portnak és két 3,5 milliméteres jacknek is itt találtak helyet.

És, ha már az interfészek. A színkódos hangszóró csatlakozók sem hiányoznak, ezek a hátuljára kerültek a tápbemenet és a rádiós antenna társaságában. Egy ilyen típusú eszközről természetesen ma már az Apple termékek fogadására képes dokkoló sem hiányozhat. Ezt, mint már annyiszor, a tetőre építették egy, azt a szennyeződéstől hatékonyan óvó fedlap mögé. A passzív (azaz külön áramforrást nem igénylő, saját erősítővel nem rendelkező) hangszórók illenek a készülék mellé, egyedül talán a csillogó zongoralakk fekete fényezéssel akadhat probléma. Ez ugyan meglehetősen jól néz ki, viszont piszkosul kényes, hisz a legkisebb szennyeződés, ujjlenyomat sőt porszem is azonnal meglátszik rajta. A lehagyhatatlan, egyébként is funkcióval bíró elemeken, tehát a membránon, a gombokon kívül szinte semmilyen díszítőelemet nem helyeztek el a készüléken, egyedül a miniméretű logók kaptak rajta helyet, de ezek sem szúrnak szemet. Tehát mindent összevetve tényleg remekül sikerült a dizájn. A termék stílusos és karakteres, ennek köszönhetően gyakorlatilag bármilyen enteriőrbe bátran elhelyezhető. És még status szimbólumként is megállja a helyét, hiszen nyugodtan lehet büszkén mutogatni a vendégségbe érkező népeknek.

Működés közben

Jönnek a hangok mindenhonnan - CD, USB, iPod, rádió, számítógép

A kábelek összedugdosása pofonegyszerű, a bekapcsolást követően pedig körülbelül öt másodpercet kell várni a házból kikúszó tálcára, és további hetet a lemez beolvasására. Tehát egész gyorsan hamar működésre kész állapotba lehet varázsolni, bár tény és való, hogy ennél vannak azért gyorsabb készülékek is a piacon.

A hagyományos gyári audio CD-k mellett az írt és újraírt korongokkal is boldogul. Sőt az MP3, illetve WMA kódolású, tömörített zeneszámokat tartalmazó lemezek kezelését is biztosítja. Az ilyen típusú anyagok egyébként az USB-porton keresztül csatlakoztatott pendrive-ról vagy merevlemezről is eljuttathatóak rá. A szelektálást jelentősen megkönnyíti, hogy a mappák között lehet navigálni, hiszen ezek megjelenítésére az LCD kijelző képes. Meglehetősen hasznos funkció, hogy mód nyílik egy saját, maximum húsz elemet tartalmazó lejátszási lista létrehozására is, azaz ezt nem kell feltétlenül korábban egy számítógépen megejteni. Természetesen nem lehet megfeledkezni a dokkolóról sem, ami az iPod Touch, Nano, Classic, és Min modellek mellett az iPhone-ok (3G, 3GS, 4, 4S) fogadására alkalmas, illetve képes azok akkumulátorának töltésére is.

Ezen kívül egyébként bármilyen médialejátszóval, sőt akár egy notebookkal, tablettel, netbookkal is összeköthető az előlapon található Port in bemenetnek köszönhetően, tehát azok kihangosítására is alkalmas a torony Egyedül a vezeték nélküli adatátvitel, azaz a Bluetooth vagy az AirPlay (ez az Apple saját, exkluzív szabványa) technológia támogatása hiányzik, ami csak azért fura, mert már elérhetőek olyan LG otthoni audio eszközök, amelyeknek ez nem okoz gondot.

Bár egyáltalán nem új keletű, de ettől függetlenül érdekes és hasznos az a funkció, amely lehetővé teszi, hogy a CD-n található audio trackekből a készülék MP3 file-okat varázsoljon, amiket a bedugott USB-s adattárolóra másol fel. Ily módon akár egész jó minőségű, ám a "hagyományos" számoknál jóval kisebb helyet foglaló, 256 kbps bitrátájú zenei állományok is létrehozhatóak. Itt egyébként akár a dupla rögzítési sebesség is bekapcsolható, tehát magyarul egy hatvan perces CD-vel fél óra alatt végez ilyenkor.

Rádióként is pofonegyszerűen használható, hiszen egyrészt képes az egyes adók adatainak elmentésére, másrészt maga a hangolás is automatikusan történik. Az alapkiszerelésben a készülék mellé járó antenna vezetéke kifejezetten hosszú, így ha valamiért nem lenne jó a vétel, akkor még mindig javíthatunk ezen anélkül, hogy magát a tornyot mozgatnánk. Még így is előfordulhat, hogy hallatszik majd némi sistergés, ám ilyenkor sztereóról monóra állítva a hangrendszert segíthetünk ezen a problémán. A modell egyébként képes az RDS-adatok vételére is, amelyek az éppen hallgatottt rádióállomásról vagy műsorról szolgáltatnak információkat.

Szóljon hangosan!

Azt egyetlen józan ember sem várhatja el, hogy egy ilyen eszköz méltó vetélytársa legyen egy jobb soundbarnak vagy házimozi rendszernek. Nem is arra találták ki. Viszont az tény, hogy a hatvan wattos maximális kimeneti teljesítménye átlagos otthoni használat mellett tökéletesen elég. Sőt, még talán sok is. Egyszerűen nem lehet maximumra hangosítani egy városi lakásban, mert átjönnek a szomszédok problémázni.

A kétutas hangsugárzók a feladatukat jól látják el, a megszólalás dinamikus, erőteljes, és a hangok tisztán törnek elő belőle, bár személy szerint örültem volna a mélynyomó csatlakoztatási lehetőségnek is. A hang minőségében nem lehet ellenfele egy eltérő gyártóktól származó komponensekből felépített high-end otthoni sztereo rendszernek, viszont nem is erre szánták, és ez szerencsére az árán is meglátszik. Az mindenképpen remek, hogy különféle hibák, tehát zúgás, sercegés nem jelentkezett, és a rezonancia sem zavart be. A hangszín az előzetesen beprogramozott equalizer beállításoknak köszönhetően módosítható. Ezek már nevükben is jelzik, hogy milyen típusú műsorokhoz, zeneszámokhoz ajánlja őket a gyártó (Bass, Pop, Rock, Classic). Illetve az Auto funkció bekapcsolásával képes arra is, hogy az MP3 fileokba kódol metaadatokból, azaz az úgynevezett ID3 tagekből kiolvassa, hogy azok milyen zenei stílusba tartoznak, és az equalizer beállításokat automatikusan ehhez igazítsa. Tehát a Metallica rock beállítással szólal meg, Lady Gaga meg poppal.

Mivel rendelkezik beépített órával, így az időzítés vagy rosszabb esetben az ébresztés is beprogramozható rajta. Így mód nyílik rá, hogy az ember a borzalmas reggeli első perceket kedvenc zenéi vagy rádióműsora társaságában töltse

Értékelés

Az CM 2520 tökéletesen megmutatja, hogy miért is ülhet stabilan a dél-koreai vállalat az otthoni audio rendszerek területén piacvezető pozícióban: Itt egy termék, amely amellett, hogy sokoldalú, még jól is szól, és könnyen is kezelhető, de láthatóan bizonyos innovációs újítások hiányoznak belőle. A kérdés csak az, hogy ezekre valóban lenne-e szükség, lenne-e igény. Persze szuper lenne egy nagyméretű, nagyfelbontású színes LCD kijelző, amelyen akár a lemezborítók is megjelenhetnének, csakhogy az újabb tízezrekbe kerülne! Ugyanez igaz a távirányítóra, ami nem egy szépségdíjas darab, viszont viszonylag kényelmesen használható, és biztos, hogy olcsóbb, mint egy csili-vili krómozott kiegészítő. Természetesen nem lenne rossz, ha az optikai meghajtó a DVD-kkel vagy a Blu-ray lemezekkel is elboldogulna, de az megint csak megdobná az árát.

Szóval mindent összevetve: Aki egy megbízható, a CD-k, és tömörített zeneszámok kezelését biztosító, rádiózásra, notebook vagy hordozható médialejátszó kihangosítására is szolgáló, Apple termékekkel megbirkózó megfizethető áru otthoni, kompakt otthoni audio eszközre vágyik, annak csak ajánlani lehet. Főleg úgy, hogy még a dizájnja is egészen jól sikerült, hiszen ez a visszafogott forma- és színvilág harmonikusan passzol gyakorlatilag bármilyen belső térbe. Ráadásul már 35000 forintért megvásárolható, ami a tudásához, külleméhez képest barátinak tűnik, tehát az ár/érték arány is rendben van.