Kipróbáltuk a Full LED háttérvilágítás miatt remek képminőséggel kecsegtető, vékony kávákkal megtámogatott, kategóriájában igen kedvező árunak számító 47 hüvelykes televíziót.

Szintbe lépve

Az LG az elmúlt egy évtizedben a szórakoztatóelektronikai, IT vagy telekommunikációs iparágak egyik leginnovatívabb piaci szereplőjévé nőtte ki magát. Fokozottan igaz ez a televíziók univerzumára, ahol a vállalat eme intervallum alatt olyan újdonságokat pakolt le az asztalra, mint a világ legnagyobb OLED kijelzője, az első hajlított OLED tévé, az ultravékony kávák, a Nano LED háttérvilágítás, a keret nélküli "Borderless" dizájnvonal, a smart rendszer, a mozgásalapú vezérlés vagy épp a passzív-polarizációs 3D megjelenítés, hogy csak néhány példát említsünk.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a konszern magára hagyta volna azokat, akik nem tudják, vagy nem akarják megfizetni azokat a drágább modelleket, amelyekbe e technológiák, vagy ezek egy része bekerül. Ennek következtében a cég továbbra is jelen van az úgynevezett belépő kategóriában, azaz forgalmaz olyan modelleket, amelyekből eme innovációs újítások egy része hiányzik, cserébe viszont meglehetősen olcsóak. Egyébként a vállalat hasonló megfontolásból tart ki továbbra is a plazma eljárásra épülő tévék mellett: Egyszerűen szeretnének termékeikkel minél szélesebb potenciális vásárlói réteget lefedni. Hogy ez az üzleti koncepció mennyire sikeres, jól mutatja, hogy az LG a korábban betonbiztos pozíciókkal bíró japán dinoszauruszokat, tehát a Sonyt, a Panasonicot és a Sharpot is lefőzve stabilan feljött a második helyre a piaci részesedést tekintve.

A 47LN54000 típusjelzésű termék is a már fent említett belépő kategóriába tartozik. De ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy alapból rosszabb képe lenne, mindössze arról van szó, hogy bizonyos funkciók hiányoznak belőle.

Dizájn

A modell külsejében a néhány évvel ezelőtti top televíziókat idézi, hiszen az alkalmazott fényes zongoralakk fekete színezés akkoriban számított iszonyatosan trendinek. Mára ezt a vonalat felváltották fémes, ezüstszürke tónusok, és a szálcsiszolt matt felület, legalábbis a topkategóriás modelleknél, például az általunk is kipróbált 84 hüvelykes UHD televíziónál is. Viszont az is igaz, hogy a kávák vastagságára azért odafigyeltek, így azok a legmodernebb darabokhoz hasonlóan meglehetősen vékonyak, így mindössze két centiméter a szélességük.

Az alsó részen helyet kapó színes terméklogó, valamint a látványos, pirosan világító, lendületes félkörív mögé
bújtatott kontrollámpa is a néhány évvel ezelőtti dizájnvonalat idézi. A hollófekete, kör alakú nyak, illetve a hasonló árnyalatban játszó, kerekített sarkú, trapéz alakú talp tökéletesen illeszkedik magához a készülékhez. Az összhatás így kifejezetten arányos, elegáns. A termék ennek köszönhetően gyakorlatilag bármilyen stílusú enteriörbe harmonikusan beilleszthető. Kellően visszafogott, és bár méreténél fogva magára rántja a tekintetet, mégsem hivalkodó.

A különféle interfészek a már bevált módon a hátulján kaptak helyet. Ezekből nem található meg annyi rajta, mint amit a felsőkategóriás modelleknél már megszokhattunk, de ez a mindennapi használatot azért nem gátolja. A két darab HDMI 1.4 mellett egy-egy USB, kompozit, komponens, digitális audio és Scart csatlakozó került rá. Emellett a fizetős adások kikódolásához szükséges CI slot sem hiányzik róla, és persze a digitális földfelszíni adások vételét biztosító tv tunert sem spórolták ki belőle. Az alkalmazott Full LED típusú háttérvilágítás miatt vastagabb, mint az Edge LED technológiára épülő vetélytársak, így mélysége eléri a nyolc centimétert, ami manapság már kifejezetten soknak számít. Tömege állvány nélkül csupáncsak 13,1 kilogramm, azaz nyugodt szívvel felakasztható, nem kell attól tartani, hogy gondol egyet, és kiszakad a falból.

Képminőség

A Full LED háttérvilágítás

A készülékbe Full LED típusú háttérvilágítási eljárás került, amelynek lényege, hogy a fénykibocsátó diódákat rács szerűen építik bele a hátlapba, ellentétben az Edge LED technológiával, ahol ezek oldalra kerülnek. Ennek a megoldásnak nagy előnye értelemszerűen a homogén háttérvilágítás, hiszen a fény egyenletesebben oszlik el, mint a rivális eljárás esetében. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért nem ez kerül a felső kategóriás modellekbe? Nos, az okok ott keresendők, hogy a Full LED vagy Direct LED eljárásnál nő a mélység és a fogyasztás is. A vastag tévé pedig a jelek szerint nem tetszett a potenciális vásárlóknak, úgyhogy a korábbi koncepciót feladva a vállalatok mostanában a felsőkategória helyett az olcsóbb darabokat látják el ezzel.

A háttérvilágítás homogenitására ennek megfelelően egy rossz szót sem lehet szólni, felhősödéssel egyáltalán nem kell számolni. A korábbi LCD televízióknál tipikusnak nevezhető hiba, az utánhúzás sem jelentkezett, azaz nem kell attól tartani, hogy a kis méretű, gyorsan mozgó objektumok ronda uszályt húznak maguk után a képernyőn. Zajosodástól csak rossz minőségű források esetén kell tartani, olyankor viszont annyira intenzíven jelentkezhet, hogy muszáj bekapcsolni a Zajszűrés névre hallgató képjavító technológiát. Ezzel azért érdemes finoman bánni, hiszen túlságosan erősre állítva fontos képrészleteket moshat össze. A betekintési szög egészen jó, vertikálisan és horizontálisan is körülbelül 170 fok környékén kezdenek csak torzulni a sötét árnyalatok. De mivel ennyire kiszorított pozícióból a legritkább esetben tévézünk, ez nem oszt, nem szoroz.

A saját fejlesztésű és gyártású IPS panel a gyors mozgások megjelenítésekor is jól muzsikál, ugyanis akadozással sem kell számolni. Úgyhogy igazán nem okoz problémát az interpolációs képjavító technológia hiánya, hiszen ez most innen kimaradt. A Dinamikus Kontrasztarány viszont bekapcsolható, kár, hogy ennek semmi értelme nincs, hiszen ilyenkor a képi tartalomtól függően automatikusan változik a kontrasztarány, ami olykor felettébb idegesítő villódzásba torkolhat. Akad jó néhány olyan LG tévé, amelynek képét a harsány, kissé plasztik hatású tónusok uralják, de ez pont nem tartozik azok közé. Épkézláb beállítások mellett ugyanis a tónusok visszafogottak, az összhatás így természetes.

Ha valaki nem akar az egyes paraméterekkel, funkciókkal szórakozgatni, akkor azzal jár a legjobban, ha az előre programozott képi profilok közül a Film névre hallgatót választja ki. Szintén beválhat a Játékgép nevű fiók, viszont itt egyetlen képmódosító eljárást sem lehet bekapcsolni, cserébe az input lag a lehető legkisebb (ez a mutatószám ad információt arról, hogy milyen gyorsan változik a kép a beérkező jelek hatására), ami videójátékoknál fontos lehet. Az Élénket és a Normált viszont jobb elfelejteni. A kép mindkét esetben agyrobbantóan világos, a színek túlságosan élénkek, és zajosodás is viszonylag gyakran jelentkezik. Persze egy áruházban, kirakatban, vagy egy szálloda halljában, azaz ott ahol a körülmények korántsem nevezhetőek ideálisnak, ezek jelenthetik a megoldást.

Aki ezekkel nem elégedett, és továbbra is ódzkodik attól, hogy az egyes képi beállításokkal egyesével elszórakozzon, az előtt még mindig ott a lehetőség, hogy elindítsa a Képvarázslót, azaz az LG exkluzív szolgáltatását. Itt a felhasználónak nincs más dolga, mint az egymás után szép sorban megjelenő képek közül kiválasztani a számára legszimpatikusabbat. Ebből az elektronika levonva a megfelelő tanulságot, automatikusan belövi a megfelelő paramétereket. Ezzel egészen jó eredmény érhető el, persze egy kalibrátor segítségével belőhető pontosságot felesleges várni tőle, de átlagos használat mellett ez is tökéletesen megteszi. A tv nézőnek egyébként rendelkezésére áll két saját fiók is, ahol a saját ízlése szerint meghatározott beállításokat elmentheti. Ezt csak azért fontos megemlíteni, mert sok más konkurens készülékeiből ez a szolgáltatás egészen érthetetlen módon még mindig sokszor kimarad. A 16:9 és 4:3 képarányok mellett kiválasztható a 14:9 mód is, sőt bekerült a kínálatba két nagyított profil is, ami a látásproblémákkal küszködők számára lehet hasznos, illetve persze
megmaradhatunk az eredeti forrásanyag által meghatározott képaránynál. Aki nem akar ezzel vacakolni, az azzal jár a legjobban, ha rábízza az automatikára az egészet. A Levágás nélkül névre hallgató opció ugyanis kiválóan végzi a dolgát, mindenféle látványos torzítás nélkül húzza szét a képet, egészen amíg az teljesen ki nem tölti a képernyőt.

Hangzás

A modellbe két darab tíz wattos hangsugárzót építettek, ami azt jelenti, hogy a tökéletes, moziban megszokott hangzásélményt felesleges lenne tőle elvárni. Aki ilyesmire vágyik, az akkor jár a legjobban, ha beszerez egy épkézláb otthoni hangrendszert, tehát egy házimozi szettet vagy egy jobb hangprojektort. Viszont az is igaz, hogy hanghibák nem jelentkeztek, azaz nem rezonált be idegesítő módon a készülékház, és szerencsére a percegéstől, illetve egyéb statikus zajoktól is megkímélt.

Innen sem hiányoznak az előre programozott hangmódok, amelyek már a nevükben (Normál, Zene, Mozi, Sport, Játék) is jelzik, hogy milyen típusú adások mellé szánják ezeket. Persze, ha valaki nem elégedett az előzetes beállításokkal, akkor a magas és mély hangok arányán saját kedve szerint módosíthat. Ha esetleg valaki túl nagynak találná a hangerő különbséget mondjuk egy robbanás és egy szimpla párbeszéd között, az bekapcsolhatja az automata dinamika kompressziót, illetve a beszédhang kiemelés is aktiválható. Emellett itt elméletben a virtuális térhatású hangzás megteremtése is működik, de ez azért nem fedi teljesen a valóságot. Mondjuk két ilyen viszonylag kis teljesítményű, hátlapra szerelt hangszóróval létrehozni a surround hangzást nagyjából csoda kategória lenne, úgyhogy azért annyira nem volt meglepő a dolog.

(nincs még vége, folytatódik! )