Az előző részben a tévézésről, a képminőségről, a Smart rendszerről és a megújult kezelésről esett szó. Most következzen a passzív polarizációs 3D, az integrált médialejátszó, és a speciális extra szolgáltatások. 

 

 

 

Ha LG és 3D akkor az egyet jelent a passzív képalkotási eljárással. A vállalat a tavalyi évtől kezdve már csak ilyen technológiára épülő televíziókat dob piacra. A döntésüket igazolja, hogy már a vetélytársak jó része, így például a Philips, a Hitachi és a Panasonic is beemelte kínálatába az ilyen jellegű készülékeket. 

 

A hagyományos, sokáig uralkodó aktív shutteres eljárással ellentétben, itt polarizált lencsékkel oldják meg, hogy egy adott szembe a kívánt tartalom kerüljön. Tehát nincsenek LCD kijelzők az okuláréba építve. Így a passzív szemüvegek súlya könnyebb, kényelmesebb a hordásuk, nagyobb tér jut a dizájnereknek, tölteni sem kell, hiszen az akkumulátorra sincs szükség, és így értelemszerűen olcsóbb is.

 

 

De mint minden jóban, itt is van valami rossz. Jelen esetben, hogy a Full HD felbontásról ez esetben le kell mondani. A cég egy négy darabos party pack-ot pakolt a televízió mellé, amiben négy szemüveg található. Egyes akciók keretein belül előfordulhat, hogy ennél is több kerülhet ingyenesen a kosárba. 

 

 

Mivel a háromdimenziós tévéadásokra még várni kell, és filmből sincs túl sok a tékákban, ezért a konvertálásnak még mindig nagy szerepe van. Ilyenkor a készülék elektronikája a sima kétdimenziós adásból vagy filmből varázsol térhatású tartalmat többek között az objektumok mozgásának figyelembe vételével.

 

Változás a korábbiakhoz képest, hogy már itt is megvannak az előzetes képi beállítások. Azaz a vállalat bizonyos tartalmakhoz (Normál, Mozi, Sport, Extrém) igazította a paramétereket. Így a felhasználónak nem kell külön elszórakozni a 3D mélység (ez a mozgó objektumok és a háttér közötti távolságot változtatja) és 3D nézőpont (ezzel pedig közelíteni, illetve távolítani lehet a térhatású képeket) menüpontok egyenként húsz fokozatú skáláival. 

 

 

Működik a hang zoomolás funkció is, amely a háromdimenziós képhez optimalizálja a hangot. Ezen kívül a 3D korrekció sem hiányzik, amely vált a 3D videok bal/jobb képei között, ami elméletileg képes kezelni az esetlegesen jelentkező szédülést.

 

 

A fent említett szédülésről nem tudok nyilatkozni, mert nálam annak ellenére nem jelentkezett, hogy általában kifejezetten rosszul szoktam lenni az első tíz percben a térhatású anyagoktól. A szemüveg tényleg könnyű, és óriási áldás, hogy nem vibrál benne LCD képernyő, mert az világosban sokszor kibírhatatlan. 

 

 

Az tény, hogy a háromdimenziós hatás másfajta szórakozást nyújt, mint a hagyományos. De, hogy jobb lenne, arról még mindig nem vagyok meggyőződve. A konverzió bizonyos adásoknál, így például az animációs filmeknél, magazinműsoroknál, természetfilmeknél és egyes sportágaknál (mint például a tenisz vagy a billiárd) jó lehet, de egy pörgős akciófilmnél már nem az igazi. Mindenesetre, ha választani kell a passzív vagy az aktív 3D között, akkor egyértelműen az előbbi győz. Kényelmesebb és olcsóbb, és ez a döntő.

 

 

2012-re ott tartunk, hogy az évekkel ezelőtt még komoly extrának számító, tévébe épített médialejátszó gyakorlatilag kihagyhatatlanná vált, még a belépő szintű modellekből is. Természetesen azért óriási különbségek figyelhetőek meg e téren is, ami leginkább a formátumtámogatást érinti. Emellett fontos még a kezelés is, mert teljesen el tudja venni az ember kedvét, ha folyton kikapcsol a zene, véletlenül beleteker a filmbe vagy csak szimplán nehézkes a navigáció.

 

 

 

A tavalyi évhez képest jelentősen átalakult az LG féle integrált médialejátszó. Már nem kell előre kiválasztani, hogy milyen típusú média állománnyal dolgoznánk, képes egyszerre kezelni a fotókat, zenéket és videokat. Viszont a nézetváltás opció elmaradt, így csak a nagyméretű ikonos felépítés maradt meg, ami miatt viszont sokszor nem fér ki teljesen a file neve.

 

 

Sem a zenéknél sem a képeknél nem állítható össze lejátszási lista. Tehát ezt korábban, számítógépen már létre kell hozni. Érthetetlen okból a formátumtámogatás sem az igai, hiszen a zenék közül csak az MP3 és a WMA kezelése megoldott. Azaz a veszteség nélküli, tehát jobban szóló szabványok, így például a FLAC, az APE vagy a WAV, mentek a levesbe.

 

 

Ebből a szempontból a fotóknál sem rózsás a helyzet. Ugyanis csak a JPG kiterjesztésű képek jöhetnek szóba. Mindenesetre az pozitívum, hogy a diavetítés alá pakolható bármilyen elérhető zene (tehát ami mondjuk ugyanazon a merevlemezen vagy pendriveon van). A vetítés sebessége egy három fokozatú skálán szabályozható, ezen kívül különféle effektek is színesíthetik a képváltást.

 

A Q.Menü gomb megnyomása után pedig mód nyílik a különféle képbeállítások azonnali megváltoztatására. Itt nem csak az előzetes profilok közül lehet válogatni, hanem bekerült szinte az összes paraméter, a fényerőtől kezdve a kontraszton át egészen a különféle képjavító eljárásokig. A 2D-3D konverzió itt is működik, ráadásul parádésan! Az elektronika kiváló munkát végez, és nagyon jó kis térhatású képeket hoz létre. Viszont a fotókkal kapcsolatos, a fileokba kódolt különféle információk (milyen géppel készült, milyen beállítások mellett, stb.) nem képes. A Filekezelő részben létrehozott, kis demo ábrák viszont nagyon jó minőségűek, teljesen jól használhatóak.

 

 

A daloknál maga a lejátszó képernyő jól néz ki a puritán minimalizmusával. Az ID3 Tagek kezelésére képes, tehát az olyan metaadatokat, mint előadó, stílus, lemez stb. megjeleníti a képernyőn. Bekapcsolható az átkeverés végre, így nincs már szünet a dalok között. Ráadásul a különféle audiobeállítások is közvetlenül elérhetőek, nem kell értük kiugrálni a főmenübe. Maga a lejátszás történhet a hagyományos funkciógombok, illetve az alsó sávban feltűnő virtuális csúszka segítségével, aminek a kurzorgombokkal lehet parancsolgatni.

 

 

A kezelés ez esetben teljesen úgy működik, mint a dalok esetén. Azaz a távvezérlőn elhelyezett szokásos gombok (play, pause, stop, forward, rewind) működnek, de emellett előcsalható, a már említett virtuális csúszka. Így egy pillanat alatt bárhova eljuthat az ember a filmben, De ezzel ki is fújt a dolog. Azaz a korábbi modellektől eltérően már nem lehet a számokkal pontosan megadni, hogy a video melyik másodpercétől folytassa a lejátszást, és a más gyártóknál már megjelent virtuális fejezetekre osztás is kimaradt a mókából.

 

 

Cserébe azonnal elérhetőek a fotóknál és a zenéknél már megismert képi- és hangbeállítások, sőt ezek mellé betársultak direkt a videokkal kapcsolatos menüpontok is. Így kiválasztható több hangsáv vagy felirat esetén, hogy melyiket játssza le. Sőt a szinkronizálás is megoldott, amire akkor lehet szükség, ha a hangsáv vagy a felirat elcsúszott a képhez képest.

 

A külső feliratok megjelenítésére képes, de csak akkor, ha azok neve megegyezik a fájl nevével. A karakterek színe és mérete nem módosítható, valamint háttér sem pakolható a betűk mögé. Ez annyira azért nem nagy baj, mert ha nem hófehér a kép, akkor elég jól olvasható a szöveg. És a rendszert természetesen az ékezetes betűk sem állítják átugorhatatlan akadályok elé. A készülék támogatja a 24p, (azaz másodpercenkénti 24 képkockás) lejátszási sebességet, ami a mozifilmek sajátja. Ehhez nem kell mást tenni, mint a képopciók között aktiválni a Valósághű Mozi funkciót.

 

 

A hagyományokat követve az M2TS és a TS tartalmak lejátszása nem megoldott. Azaz a rippelt (azaz legtöbbször kalózverzióban letöltött) Blu-ray és DVD állományokat el lehet felejteni. Az Apple féle QuickTime viszont működik, akárcsak a DivX és az XviD szabványok kezelése. Emellett örvendetes, hogy a nagyfelbontású MKV file-okat is kiválóan kezeli. Azaz a videok színhelyesek, és akadozás sem jelentkezett.

 

 

A készülék ipari mennyiségű olyan plusz szolgáltatást tartalmaz, amely kitágítja a televíziózásról kialakult fogalmakat. Ilyen a Smart rendszer, a médialejátszó, az okostelefonról történő vezérlés, az EPG vagy éppen a 3D, azaz olyan dolgok amelyekről korábban már esett szó. De ez még nem minden, hiszen ezeken kívül még akadnak finomságok a puttonyban.

 

 

A megvásárolható speciális szemüvegek (ezeknek mindkét lencséje vagy vízszintesen, vagy függőlegesen polarizált. Így lehetővé vált, hogy a felhasználók ugyanazon a tévén két, teljesen különböző képet lássanak a hagyományos, osztott képernyős megoldással szemben. Természetesen ilyenkor sincs maximális felbontásra.

 

 

A tévé akár monitorként is használható, ugyanis hiszen a képarány megfelelő kiválasztásával képes a valódi 1:1 leképzésre. A játék üzemmód kivételével az input lag sajnos szemmel láthatóan magas (a mérések szerint 110-130 millisecundum körül alakult), és ezen a különböző képjavító funkciók kikapcsolása sem segít sokat.

 

 

A 16:9 és 4:3 mellett kiválasztható a 14:9 opció is. Emellett kérhető az Eredeti verzió is, illetve két nagyítási profil is bekerült a szórásba. Azonban ezeket várhatóan nem sokan fogják használni, ugyanis az automata képméretezés remekül működik, és használatával a kép teljesen kitölti a kijelzőt.

 

 

A kislexikon először 3-4 éve jelent meg először a tévékben, és ma már szinte minden gyártó készülékében megtalálható. Az LG sem lóg ki a sorból, és sikerült egy minden igényt kielégítő megoldással előállni. A beszédes nevű Használati Útmutatóban hat nagy csoportba osztották a televízió által elérhető szolgáltatásokat, illetve funkciókat. Az egyes témakörök gyakorlatilag az összes létező fogalmat magukba foglalják. A leíró magyarázatot sok esetben színes, látványos illusztrációk kísérik. A rendszer ezen kívül olykor még okos tanácsokkal is szolgál az egyes paraméterek helyes beállításához.

 

 

Szintén jó ötlet, hogy egyetlen gombnyomással elindítható az éppen a képernyőn lévő aktuális funkció vagy témakör. Tehát ha az ember nem ért valamit, csak beugrik ide, kikeresi, elolvassa, amit kell, és azonnal a valóságban is kipróbálhatja, nem kell időt eltöltenie azzal, hogy a megfelelő helyre jusson. Az ötlet jó, a kivitelezés pofás, és a használata közben még az aktuálisan futó műsorról sem kell lemondani, hiszen az ott pörög tovább a bal felső sarokban. Így tehát mondjuk a reklámok alatt pont van idő arra, hogy a felhasználó átnézzen ezt-azt, mégsem marad le semmi fontosról.

 

Elindítható az kép- és hangteszt funkció, amely során válaszolni kell arra a szimpla kérdésre, hogy van-e bármi gond a megjelenítéssel vagy a megszólalással. Ez nem akkora pláne, hiszen erre bárki rájöhet, ha egy adott csatornára kapcsol. Viszont, ha azt választjuk, hogy problémát tapasztaltunk, akkor felugrik egy kis ablak az ügyfélszolgálat telefonszámával, a tévé típusával, és a szoftver aktuális verziójának számával. Így tehát nem kell a használati utasítás vagy a garancialevél után kajtatni, illetve a szoftvermenüben turkálni. Ez azért eléggé korrekt húzás. 

 

 

A készülék hátuljába épített két tíz wattos hangfaltól felesleges lenne csodát várni. Úgyhogy aki házimozi vagy soundbar minőségre számít, annak bizony csalódnia kell. Az mindenesetre jó, hogy ciripelés, percegés nem jelentkezett. A Virtuális térhangzás funkció bekapcsolható, ami eleven és életszerű 3D hanghatásokat ígér, de azért nem kell mindent elhinni....

 

 

A Tiszta hang is aktiválható, ez pedig a beszédhangokat emeli ki, ami például egy autóverseny közvetítésénél lehet jó. Hatféle előzetes hangbeállítás közül lehet választani, de aki ezekkel nem elégedett, az saját ízlésének megfelelően elmolyolgathat a magas és mély hangok arányával, illetve a balanszon is lehet módosítani. Az Auto hangerő opciót érdemes bekapcsolni, mert ez automatikusan ideális értékre állítja be az egyes csatornák hangerejét. Azaz nem kell attól félni, hogy ha jön a reklám vagy átlépünk egy másik csatornára, összekócolja hajunkat a hirtelen megdagadt hangzuhatag..

 

 

Azt felesleges lenne tagadni, hogy az LG az LM765S személyében egy kifejezetten versenyképes televíziót tett le az asztalra. A dizájn rendben van, a vékony kávák, a szalagszerű fémcsík és a borderless formatervezési vonal nagyon ül. A talppal annyira nem vagyok kibékülve, de azért az is elmegy. A jelentősen átalakított kezelés és az ezzel szorosan összefonódott Smart rendszert nagyon eltalálták. Rengeteg opció elérhető akár három különféle úton is, ami igencsak megkönnyíti a tv néző dolgát. A rendszermenü és a Smart TV felépítése is logikus, igen hamar bele lehet jönni a használatába. A hagyományos távirányító könnyen kezelhető, a mozgásérzékeny Magic Remote pedig tényleg pluszt jelent.

 

A hangzás lehetne jobb is, viszont érthető, hogy nem nagyon tudnak egy ilyen keskeny tévébe beszuszakolni egy épkézláb hangrendszert. És azt sem lehet elhallgatni, hogy zavaró zörgés, ciripelés sem jelentkezett. Az extrák jó részének tényleg van értelme, nem csak marketing szempontból hasznosak. A Dual Play a videojátékok szerelmeseinek tökéletes, az EPG jól működik, a műsorrögzítéssel se volt gond, és a kislexikon is kimondottan jól használható.

 

 

A 3D-nek nem vagyok óriási rajongója, de ha lehet választani, akkor már inkább passzív, mint aktív. A szemüvegek kényelmesek nem zavaróak, és a 2D-3D konverzió is rendben van. A beépített médialejátszó viszont egyértelműen visszalépés, így már csak a középmezőnyben foglal helyet a mezőnyben. A formátumtámogatás sem az igazi, és jó pár kényelmi funkciót érthetetlen módon kikaptak belőle. Viszont a képminőség normális beállítások mellett egyszerűen pazar. A színek természetesek, visszafogottak, élethűek. A fekete LCD tévétől szokatlanul szép. Képhibákkal, zajosodással, utánhúzással nem nagyon kell számolni. 450 000 forintos árával tény, hogy nem tartozik a legolcsóbb darabok közé. De a rengeteg kapcsolódó szolgáltatást, a dizájnt, a 3D-t, a Smart rendszert meg kell fizetni.