A Film:

Az idei Oscar-díj kiosztáson megint nagy vitákat váltott ki, hogy a „Legjobb Film” díjával jutalmazott alkotás most akkor valóban a legjobb, vagy megint mindenféle érdekek, lobbik hatására született az a döntés, ami.

Tény, ami tény: voltak A király beszédénél a közönség illetve a szakma által is jobbnak tartott, a mozikban jóval nagyobb nézőszámot és jóval nagyobb bevételt produkáló filmek. Emellett pedig jogosnak tűnhet az a vád is, hogy ez a film tipikusan olyan témát dolgoz fel (fogyatékos ember küzdelme a „normálisak” közötti boldogulásért), ami az Oscar alapítása óta favorit témának számít a nyertes alkotások között.

Ezúttal azonban nem testi fogyatékról van szó, még csak nem is olyan együgyűségről, mint Forrest Gump esetében, hanem „szimpla” dadogásról, ami azonban mindennél súlyosabb probléma, ha az ember királyként kénytelen megküzdeni eme problémával. Márpedig VI. György-től az egész ország szenvedélyes, uralkodóhoz méltó beszédeket vár, főleg háborús időkben. Ő azonban nem képes erre, és ez egész magánéletét illetve királyi pályafutását tönkretenni látszik. VI. György ráadásul hiú embernek is tűnik, a kékvérűekre jellemző felsőbbrendűséggel, így amikor felesége egy ausztrál beszédtanárhoz küldi, akkor a királynak nemcsak a dadogással, hanem önmagával, a fent említett tulajdonságaival is meg kell küzdenie, és ettől válik ez a film (és a főszereplője is) igazán emberivé és szerethetővé, ettől lesz több egy szokványos történelmi mozinál, vagy átlagos Oscarra hajtó produkciónál.

Colin Firth valóban zseniálisan játszik, mind megjelenése, mind a gesztusai és természetesen a beszéde, hanghordozása tökéletesen érzékelteti milyen emberről is van szó, és mekkora erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy megküzdjön az előtte álló problémával. Geoffrey Rush tökéletes ellenpontja a harsány, káromkodó, időnként ripacskodó beszédtanár szerepében. Az ő párosuk tökéletes ábrázolása egy veszekedésekkel, vitákkal teli, mégis örök és nagyon szilárd barátságnak Mellettük Helene Bonham Carternek vagy Guy Pearce-nek már csak pillanatok jutnak, de zsenialitásuk bizonyítéka, hogy számukra most ez is elég.

A király beszéde régimódi film, látványos CGI effektek és hangos robbanások nélkül, klasszikus zenei aláfestéssel, sokszor stabil kamerával, ami ma már kicsit szokatlannak tűnhet, főleg a fiatalabb korosztály számára, de ezzel együtt helye van a legjobb filmek között, akár a BD gyűjteményükben is.

Menü:
Cseh és magyar nyelvű zenés, állóképes menü került a lemezre. Bár a háttérben van némi mozgás, nem fog minket sokáig a főoldalon tartani. A film közben felugró Pop-up menü másképp néz ugyan ki, érdekes módon felülről ugrik le, de egyszerű kezelni.

Kép:
Első körben mindenképpen érdemes röviden összevetni a HD-s anyagot kistestvérével, a DVD-vel. Ugyanis nagyon jó példa, miért érdemes a Blu-ray-t választani még ilyen, viszonylag minimalistább látványvilágú film esetében is. Az alapvető különbség a színekben található meg. A palota érezhetően élénkebb, még a lepusztult rendelő már inkább zöldes, de így is sokkal természetesebb színben pompázik.

Nagyítható!

A két véglet is remekül kijön. A DVD-n sok volt a szürkés, homályosabb színvilágú jelenet, a Blu-ray-en viszont olyan mély feketéket tapasztalhatunk, mint amikor éjszaka az erdőbe bámulunk. Szépen elkülöníthető a nappali természetes, és a mesterséges fény. De ha ez nem lenne elég, akkor érdemes még szemügyre venni az apró részleteket. Persze mondhatjuk azt is, hogy ilyen jellegű filmnél teljesen mindegy, hogy kivesszük-e a tapéta, vagy adott esetben a nyakkendő mintáját, de véleményem szerint bőven hozzá tudnak tenni a filmélményhez. Gondolok itt a csillogó palota háttérben meghúzódó díszeire vagy Lionel magánrendelőjének erősen megkopó falaira. Ezek mind-mind olyan hangulatteremtő elemek, amelyeknek nagyon fontos szerepük van a film hatásosságában, és a Blu-ray HD képe remekül kihangsúlyozza őket.

Hang:
Bevallom férfiasan, azt hittem, hogy A király beszédéhez lehetetlenség lesz korrekt szinkront csinálni, de tévedtem. Colin Firth dadogós magyar hangja Csankó Zoltán lett, és remekül oldotta meg a feladatot. Természetesnek hat a fogyatékosság, nem művi, és a dühkitöréseinél ugyanúgy belemarkolunk a karfába, mintha eredeti nyelven néznénk. Geoffrey Rush Helyey Lászlót kapta meg, és mondanom sem kell, ő is kiemelkedően teljesít. Az egyetlen furcsaság, hogy mindenki mindenkit magáz, de néha egy-egy szó erejéig mégis tegeződnek. A magyar szinkron egyébként DTS 5.1-es, ami a filmhez képest kifejezetten jól szól. A legfontosabb, vagyis a párbeszédek tökéletesen érthetők, nincs túlvezérelve a beszédhang, és jól el vannak találva a belsők nagyságához mért visszhangok is. A néhol felbukkanó zene gyakorlatilag a frontoldalról szól, a hátsó hangfalak csak nagyon diszkréten segítenek be, de ez hangulatteremtés céljából bőven elég. Az eredeti DTS HD Master Audio hang nem nagyon akar a magyar fölé kerekedni. Hasonló jókat lehet elmondani róla, a hangzása gyakorlatilag ugyanolyan, mint a szinkroné.

Extrák:
Új fajta, de szerintem teljesen rendben lévő lépés, hogy az extra tartalom a BD változatoknál is DVD-n fekszik el (költségszempontból legalábbis mindenképpen). Így van ez A király beszéde duplalemezes Blu-ray változatánál is. Egy interjúsorozat az első bonusz anyag. Amellett, hogy a két főszereplő, a rendező, a producerek, és a forgatókönyvírók beszélnek a karakterek azon oldalairól, amit a nyilvánosság eddig nem nagyon láthatott, olyan valós személyek jutnak szóhoz, mint a film kiejtéseiért felelős oktató, vagy a valódi Lionel Louge unokája. Sok apró információt tudunk meg. Ezek között persze akad a szokásos motivációelemzés, de az külön érdekes, hogy amit például magyar füllel nem feltétlenül hallani, hogy a különböző társadalmi rétegekbe tartozó emberek kiejtése bizony mennyire különböző. A Louge unoka sokat nem tesz hozzá a filmben látottakhoz, de érdekességnek mindenképpen jó. A 15 perces B-roll jóvoltából közvetlenül bepillanthatunk a forgatásba. Van továbbá két egyszerűbb, a tévécsatornák számára készült werkfilm. Ezek tulajdonképpen sok újat nem mondanak, inkább amolyan kivonatok, főleg a két fő karakterről esik szó bennük. A leghosszabb, és egyben utolsó extra egy kerekasztal beszélgetés, melyben néhány szereplőt és a rendezőt kérdezgeti a filmről, a forgatásról és a közös munkáról a műsorvezető. A beszélgetés fonalát néha irritálóan töri meg a moderátor, de ellensúlyként kapunk egy végső soron kellemes, informatív anyagot, meglepő módon filmrészletekkel feldúsítva, ami szokatlan az ilyen típusú extráknál.

Az összkép:
Egy jó film, tökéletes képpel, és kristálytiszta hanggal, nem túl sok, de még így is jó kis extra tartalommal. Az ilyen különbségekért érdemes a Blu-ray-t választani sok esetben!

Értékelés:

• FILM: 8
• KÉP: 10
• HANG: 10
• EXTRÁK: 7

FILM: Feri, a mozigépész
BD teszt: Oblath Ádám