• Film

Mikael Håfström amerikai karrierje során masszív zsánerfilmekkel jelentkezett eddig (Kisiklottak, 1408), amelyek azonban semmi újat nem kínáltak, csak az ismert sablonokat variálták hol több, hol kevesebb sikerrel. Az ördögűzős témát feldolgozó A rítus sem lóg ki ebből a sorból.

Igaz történet alapján készült a film, ami abba a csapdába sodorja az alkotókat, hogy megpróbáljanak sokáig egyensúlyozni a természetfeletti és a valóság között, sok és hosszú párbeszéddel nyújtva el a történetet, ami így horrornak nem lesz elég félelmetes, még ha néhány rémisztőnek szánt jelenete kétségtelenül működik is, a képi világ és a digitális hang hathatós támogatását remekül kihasználva. A hit elvesztéséről és újra megtalálásáról szóló drámának viszont nem elég fajsúlyos, mivel azért néhány hatásvadász jelenetet azért csak bedob a siker érdekében. Sir Anthony Hopkins rutinos alakítása nem okoz csalódást, Colin O'Donoghue pedig néhány képen nagyon hasonlít Christian Bale-re, viszont ezen kívül nemigen tud kibontakozni szerepében. Rutger Hauer viszont kellemes meglepetés egy fontos epizódszerepben, megjelenései emlékezetesek és nyugtalanítók is egyben. Azon ne csodálkozzunk, ha néhány itáliai helyszín határozottan Budapestre emlékeztet, hisz részben nálunk forgatták a filmet.

• Menü

A szokásos Warneres ikonos menü, melyet már a Féktelen haragnál, illetve a Sucker Punchnál is tapasztaltunk. Ellenben kipróbáltam cs-robert nevű kommentelőnk tanácsára, milyen, amikor a BD lejátszónk menü nyelve angolra van állítva. Igaza volt, olyankor ikonok helyett tényleg rendesen ki vannak írva a menüpontok. Innen is köszönet neki az észrevételért. Érdekes egyébként, hogy magyar menürendszer esetén is csak a főmenü szövegét cseréli le ikonokra. Az extrák kiírása ott is angol.

• Kép

Tulajdonképpen – új filmhez illően – rendben van a kép. Nagyon szépek mind a meleg, mind a hideg színek, a fekete mélységei gyönyörűek a zárt terekben, és az éjszakákban is. Az egyetlen dolog, amibe bele lehet kötni, az a részletesség. Noha bőven érzi az ember, hogy Blu-ray lemez van a lejátszóban, sok helyen a részletesség nem kielégítő. Ez gyakorlatilag az arcokban merül ki. Nem viasszerű ugyan, de nem természetesek, inkább túlságosan tökéletesek, és ez nem a smink hatása, inkább a tompaságé. A végső kiűzésnél például érdemes összehasonlítani Anthony Hopkins arcát akármelyik más színészével, akármelyik jelenetben. De megjegyzem, ez egy elég jó transzfer, csupán emiatt nem tökéletes.

• Hang

A hangra egy csepp panaszunk sem lehet. A magyar szinkron elég jól sikerül, főleg az újabban elég sokszor Hopkinsnak a hangját kölcsönző Tordy Géza alakít nagyot, de a többiek is kellemes meglepetésnek bizonyulnak. A Dolby Digital 5.1-es hang meglehetősen erőteljesen szól, a zenék, és az effektek jelenettől függően dolgoztatják rendesen az összes hangfalat. A beszédhangok sem ordítják túl a környező zajokat, sőt, olyannyira nem, hogy késő este, halkan szinte lehetetlen nézni a filmet. De ez így van jól, az angol is ilyen. Az eredeti egyébként DTS HD MA, ugyanaz a keverés, és hangyányit erőteljesebb hangzás, de a különbség nem számottevő.

Egy egész informatív és kellemes kisfilm van. Hat percben kvázi a film alapjául szolgáló könyv létrejöttéről van szó. Megtudjuk, hogy az író valóban járt egy ilyen ördögűző kurzusra, és, hogy meglepően modern környezetben oktat az egyház. Ezen kívül van néhány kimaradt jelenet, és egy alternatív befejezés. Ezek adnak egy plusz, kicsit természetfeletti szálat, hogy a főhős miről is ismeri majd ezek után fel a Sátánt. Akadnak még olyan jelenetek, amik ütköznek a végleges változattal. Nyilván vagy-vagy alapon forgattak le több változatot.

•  Összegzés:

Egy elég közepes ördögűzős film, tulajdonképpen nagyon jó formában, érdekes, ám kevés extrával. Pedig érezni, hogy lenne itt bőven érdekes, bónuszanyagokba illő információ még…

• FILM: 6
• KÉP: 8
• HANG: 10
• EXTRÁK: 3

Filmkritika: Feri, a mozigépész

BD Teszt: Oblath Ádám