Coenék már 1998-ban sem voltak normálisak. A helyzet azóta nem változott. Szerencsére. Bár így jobban belegondolva 1998 előtt is bebizonyították, hogy Náluk a zsenialitást egy hajszál sem választja el a tébolytól. Ettől külön kategória egy Coen film. Ez pedig nagyon az.

A nagy Lebowski teljes műfaji káosz, van itt minden, ami szem-szájnak, hollywoodi tucat-filmekbe belefáradt nézőknek, de főleg (ha a kettő nem egy és ugyanaz) Coen rajongónak ingere. Már önmagában a sajátos keretes szerkezetként funkcionáló, westernikon balladákat idéző narráció, illetve magának a narrátornak (Sam Elliott mintha tényleg a vadnyugat hőskorából érkezne, baritonja, feje, bajusza hibátlan) a feltűnése, ráadásul két alkalommal, alapból zseniális húzás. A műfaji egyveleg összetevőit (amiket szédületes összevisszaságban látunk) felsorolni, beazonosítani sem egyszerű. Summázva: Los Angeles-i film noir, kifordítva önmagából, átmanifesztálva a kilencvenes évek elejére. Marlowe helyett egy szétszívott agyú, kiöregedett, bárgyú, hippi főhős, bizonyos Töki (Jeff Bridges elborult, fergeteges alakítása, aki láthatóan élvezettel csinál totál idiótát magából) akit összekevernek egy másik Jeffrey Lebowskival.

 

 

A Jeffrey Lebowski minden bizonnyal rendkívül gyakori név Coenék Los Angeles univerzumában. A sztoriról, mivel amúgy is ismert (vagy ha nem, hát majd az lesz) egy kicsit később. Van némi sportfilm beütés is, mivel a semmittevésen kívül Töki kedvenc időtöltése még a bowling. Roger Deakins, Coenék állandó operatőre elképesztő dolgokat művel a tekézés jelenetsorai közben. (Látószög a robogó, forgó tekegolyó belsejéből, stb.) Akad némi romantika is, bár igen debil formában ráadásul a Femme Fatale ezúttal nem Fatale, hanem egy feminista, szintén nem százas nőszemély, akit Julianne Moore hoz egyszerre hűvösen és nagyon szexin.

 

 

Töki barátai is megérnek egy misét. Walter, a kétméteres, 150 kilós, fegyverbuzi vietnámi veterán, egyben őstulok szófosó, valamint következmények nélküli okostóni és vadbarom, akit John Goodman varázsol a sztoriba, olykor-olykor lejátszva Bridgest, aki remekül asszisztál az önfejű bumburnyák bénázásaihoz.

 

 

És ott van még az állandóan leugatott, félszeg, cérnagáspár Donny, aki konkrétan úgy néz ki, mint Steve Buscemi, Coenék valószínűleg ezért is bízták Steve Buscemire a szerepet. John Turturro is bebizonyítja, hogy konkrétan nem ember. Már eleve, ahogy kinéz, a Jesus nevet viselő, latin-amerikai, nagypofájú, tekepálya-kiskirályként. Szerepe van ugyan vagy két perc, ám az eszelős.

 

 

A sportfilm vonal sajna kicsit meg van nyesve, mert pont a lényeget, a nagy viadalt nem látjuk Tökiék és Jesusék között, a sztori valamivel azelőtt elemelkedik a befejezésbe. Pedig de megnéznénk az idióta állatokat, ahogy alázzák egymást. A nyelvezet pocsék, mindenki káromkodik, mint a kocsis, ömlik a trágárság, a szinkron meg kifejezetten csodás, főleg Dörner és Helyey hibátlan. A sztori erről a Töki nevű marháról szól, aki agyban még mindig a hatvanas- hetvenes években él, így menekülve a kilencvenes évek elejének napjainkig terjedő, egyre elborultabb amerikai (nem csak Los Angeles-i) világától. Nem tesz mást csak szív, vedel és tekézik. Egy napon összekeverik azzal a másik Lebowskival, aki egy kőgazdag újgazdag (David Huddleston burkolt Dick Chaney figurája bődületes) és innentől kezdve nincs megállás. Bunyó, szőnyeglehugyozás, emberrablás, magánnyomozás, autók leamortizálása és minden, ami a mozaikszerűen összedobált műfaji klisékbe belefér. A gazdag Lebowski simulékony, csótány titkárjaként Philip Seymuor Hoffman zseniális. Feltűnik még Peter Stormare is, aki szintén „hibátlan”, noha azzal a mimikával, és amin az van neki, ez nem olyan nehéz. Coenék egy pillanatara sem veszik komolyan filmjüket. Érezhetően bíznak benne, hogy a nézőknek átjönnek a kikacsintások, de el tudnak vonatkoztatni, és elsőre „csak” szétröhögik az agyukat, azonban majd a második megnézéskor (merthogy ezt az ámokfutást muszáj minimum kétszer látni) már nemcsak észreveszik a jó néhány, olykor magára az adott zsánerre, amiben éppen járunk, vonatkozó önreflektív utalást, hanem értelmezik is azokat. Harmadszorra pedig valószínűleg majd összeáll a teljes kép. 

 

Teljesen megszokott Universalos menü, annyi extra meglepetéssel, hogy a teljes rendszer – beleértve már a nyelvi előválasztót is – kapott egy kellemes kis hozzáigazítást a film hangulatához. A beállítások a már megszokott módon érhetőek el.

 

 

Igazából teljesen rendben van a kép. A film jellegéhez, és korához megfelelő felújítást kapott, vagyis a kópiák bedigitalizálása után maximum a színekbe nyúltak bele kicsit. A kópiákon szokásos karcok, foltok zömét is eltávolították, így csak nagyon vájt szemmel, és akkor is csak elvétve lehet felfedezni ilyen jellegű hibákat. Ami viszont kicsit furcsa, hogy elég sok helyen a kép enyhén tompa. A régi VHS korszakod idézi meg picit ez a hangulat, de szerencsére ettől függetlenül is bőven érezni, hogy épp egy nagy felbontású filmet nézünk. Tulajdonképpen a hangulatot maximálisan sikerült megőrizni.

 

Alapból a párbeszédek dominálnak, a néhány zenei, illetve egyéb betét azonban életre kelti a filmet, nem csak a háttérben dörmög. Az eredeti DTS HD MA hang ezt kiválóan prezentálja. A szöveg érthető és tiszta, a zene kirobban. Az eredeti magyar szinkron DTS 5.1-ben került fel. Régi szinkron, így minőségben elmarad az eredetitől, de kihozták belőle, amit ki lehetett. A képhez hasonlóan sokszor a szöveg is tompa, és gyakran átcsúszik frontoldalon a jobb és bal oldalra, de ezt a régi szinkronoknál tulajdonképpen megszokhattuk. A zenei keverés viszont felzárkózik az eredeti hanghoz. Ezzel együtt, és azzal, hogy jól sikerült magyar változatról beszélünk, ideális választás ez a hangsáv.

 

A kiadó filmjeinél megszokottak a különböző U-control, vagyis a film lejátszása közben megjelenő extrák.

 

 

Három ilyen is van. Az egyik ilyen vicces módon egy számláló, ami olyan apró poénokat számol a kép alsó jobb sarkában, mint, hogy hányszor szólítják a főszereplőt az igazi, és a becenevén, hányszor iszik, illetve mennyi káromkodás hangzik el. A második kép a képben extra képeket és mindenféle érdekességeket tartalmaz a forgatásról és a karakterekről. Ez igazából semmi különleges, főleg csak lazább érdekességek. A harmadik viszont a filmben elhangzó zenékkel foglalkozik. Az aktuális dal előadója, címe, és még további finomságok kerülnek a képernyőre. A következő bónusz amolyan teszt, hogy mennyire ismerjük a filmet. A megfelelő időben megáll a film, és a felkínált válaszokból kell eltalálnunk, a Töki szövegeit.

 

 

És akkor következzenek a kisfilmek. Az első kettő Jeff Lebovsky életével foglalkozik. A színészek és a készítők kicsit több, mint tíz év után elemzik a karaktereket. Az elsőben csak nosztalgiáznak egy keveset, de nem igazán tudunk meg semmi újat. A második is hasonló sémára épül, de itt már a mellékszereplőkkel is foglalkoznak, valamint egy-két forgatási képet is láthatunk. A következő, egy korabeli huszonöt perces ”Így készült”. Bár ez nem a szokásos werk, mert gyakorlatilag csak a készítők vesézik ki egy fotelban ülve a karakterek és a történet lényegét, illetve körülményeket magyaráznak, és sztorizgatnak. A baj inkább az ezzel, hogy nem köti le az embert. Negyed órában láthatunk egy összefoglaló féleséget a film ihlette fesztiválról. Ez kvázi egy ivászattal és bowlinggal egybekötött lazulós buli akar lenni. Tökinek ugye akadnak agyament álmai. Ezekről láthatunk interjúkat, illetve werkképeket, és külön vicces, amikor a főszereplő arról mesél, hogy a dzsungel látvány miatt nem volt akkora öröm az alatt a sok női hajlat alatt átsiklani. Egy interaktív térkép következik. Itt a film fontosabb helyszínei kerülnek bemutatásra. Elmondják a valóságban hol helyezkedik el a hely, illetve megint csak akad némi werkfotó, bár helyenként csak egy-egy percről van szó. Jeff Bridges elég hosszan, tizenhét percben mutogatja a film alatt elkattintott képeiből összeállított albumát. Természetesen családias hangulatban valamennyihez fűz egy kevés kommentárt. Ezek után már csak egy vicces hangulatú normál képgaléria marad.

 

 

 

Egy klasszikus film, jó minőségben, hangulatos, de nem túl érdekes extrákkal.

 

FILM: 8

KÉP: 9

HANG: 9

EXTRÁK: 6

 

FILMKRITIKA: Cseri Dániel

BD TESZT: Oblath Ádám