FILMKRITIKA: Feri, a mozigépész

BD TESZT: Oblath Ádám

Film

Bevallom őszintén, nem erre számítottam. Úgy értem, arra készültem, hogy majd porig alázom ezt a filmet azért, mert egy végtelenül egyszerű játékra alapoz egy inváziós mozit. Készültem a megtaposásra azért, hogy sikerült egy, a Transformersnél is ostobább látványmozit forgatni, de arra álmomban nem gondoltam, hogy ugyanazt az adrenalinbombát kapom, mint anno A függetlenség napja esetében, néhány helyen még le is pipálva azt. Azon szomorkodtam csak kicsit, hogy megint éreztem, nálunk, Magyarországon a büdös életben nem lesz olyan összefogás és harci szellem, mint amit ez a film bemutat, hanem inkább lefitymálják, buta erőszakmozinak bélyegezve.

De engem ez nem érdekel.

Mert ez a film a maga egyszerű módján feldobott, szinte erőt adott, és jobb kedvvel, nagyobb elszántsággal jöttem ki a moziból, mint ahogy bementem. Mert miről is van szó? Jön az erősebb, fejlettebb, nagyobb stb. ellenség, aki mindent el akar söpörni.

És hogy kik állítják meg? Hát mi.

Te, aki a születésnapodon nem pénzt, örök életet vagy esetleg egy kacsalábon forgó palotát kívántál, amikor elfújtad a gyertyát, hanem azt, hogy AZ a szép szemű, szőke lány rád mosolyogjon.

Te, aki rohadtul unod, hogy olyanok okoskodnak meg parancsolgatnak neked, akiknek fele annyi tehetségük sincs, mint neked.

Te, aki mindig érezted, hogy többre vagy hivatott annál a mindennapi rabszolgalétnél, amiben most sínylődsz. És te, aki azért, mert nem nézel ki úgy, nem vagy olyan gyors vagy ügyes, mint a többiek, félembernek érzed magad, és nem találod a helyed.

Szóval mi. Esetleg még besegít majd a szenilisnek, vén hülyének tartott nagyfater, akiről mindig azt mondták, hogy durva, mogorva, magának való ember, aki a múltban él.

Szóval így összeállunk, és szembenézünk azokkal, akik azt mondják, kihalásra vagyunk ítélve. Hogy húzzunk innen a rákba, vagy nekünk annyi. De mi nem fogunk nekik könyörögni. Nem megyünk oda bocsánatot kérni, hogy meg mertünk születni. Nem fogunk letérdelni. Inkább megtöltjük az összes fegyvert, amit össze tudtunk szedni. Ökölbe szorítjuk a kezünket, bekészítjük a zenelejátszóba az AC/DC Best Of-ot, és tökig felcsavarjuk a hangerőt. Utána pedig odamegyünk, és addig ütjük őket, amíg mozognak, vagy el nem takarodnak a k…. anyjukba. Ez a lényege ennek a filmnek, és én ezért imádtam.

Menü

Na végre! A sablon meg az elrendezés ugyan maradt a szokásos Universal-menüs, a betűk azonban más betűtípussal vannak írva.

Kép

Vadonatúj film, és mint olyan, makulátlan. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, de tény, hogy baromi szép a transzfer. A rengeteg napsütötte jeleneten érződnek a természetes fények előnyei, a kép egyszerűen leugrik a tévéről. Az első éjszakai jelenetnél még féltem egy kicsit, mert enyhe szemcséket itt-ott tapasztaltam, de szerencsére a későbbi feketék olyan mélyek, mint maga az éjszaka, így az élmény hibátlan marad.

Hang

Magyar DTS és angol DTS-HD MA. Meg lehet kövezni, de egyszerűen jobban szól a magyar, ráadásul remekül is sikerült a szinkron. Hiába, a mozis szinkronok még ma is jó munkák. Hihetetlenül jók a robbanások, a kisebb robajok is, a zene remekül árad szét, ráadásul a beszéd sincs túlvezérelve. Itt bizony egy robbanás, vagy a nyílt óceán atmoszférája a párbeszédekkel arányos, vagyis olyan, mintha tényleg mellettünk csapódna be egy torpedó. Egyszerűen bűn lehalkítani. Az eredeti is hasonló jókat mondhat el magáról, de hiába nagyobb a bitráta a formátumból adódóan, egyszerűen halkabbnak éreztem.

Extrák

Rögtön egy alternatív befejezéssel indítunk. Ez ugyan nem lett leforgatva, de animáció formájában létezik. Olyan nagyon sokban nem tér el a végeredménytől, de érdekességnek jó. A USS Missouri csatahajóé a főszerep húsz percben a következő kisfilmben. A csatahajókról tudunk meg úgy általában rengeteg dolgot, és annyi információval árasztanak el minket, hogy biztosan nem sikerül majd elsőre feldolgozni. Tizenegy percben arról értekeznek, hogyan is tudták úgy a legközelebb hozni a filmhez a Torpedó játékot, hogy az még ne legyen erőltetett. Mivel csatahajók sem nagyon vannak már (a torpedó eredeti angol neve ugyanis helyes fordításban csatahajó), ügyesen oldották meg, hogyan is helyezzenek vissza a történetbe egyet. De a vászonra sem volt könnyű visszavarázsolni. Röviden beszélnek a színészekről is. Meglehetősen baráti hangnemben, mégsem az a tipikus „mindenki dicsér mindenkit” jellegű az összeállítás. Jó látni, hogy tényleg komolyan vették a munkát. Még rövidebben a forgatási helyszíneket veszik górcső alá. Természetesen szidják a vizet, hisz a Waterworld és A cápa óta tudjuk, hogy nagyon nehéz nyílt vízen forgatni. A hajók fedélzete is szóba kerül, ahol kicsit egyszerűbb volt felvenni a jeleneteket. A rendező már eddig is sokat szólalt meg, de kap ő is külön öt percet: a színészek, készítők beszélnek róla, többnyire itt is dicsérő szavakkal. Na ja, mernének mást mondani. Újabb tizenegy percben a számítógépes effektekről van szó. Láthatunk a kezdeti látványtervekből képeket, modelleket, aztán természetesen a digitális formákat is. A vízzel gyűlt meg a készítők baja a legjobban, de kitettek magukért. Végül a film játékváltozatának láthatjuk az előzetesét.

Összegzés:

Az ember azt hinné, hogy egy végtelenül ostoba, közepes akciófilmet fog látni, de meglepően jó mozi lett a végére. Ha ehhez hozzávesszük a tűéles képet és a hihetetlen hangot, akkor a vétel kötelező.

FILM: 9

KÉP: 10

HANG: 10

EXTRÁK: 9