Az első részben szó esett a képminőségről, az Ultra High Definition hatásról, a dizájnről, illetve az okostévés rendszerre épülő kezelésről. Most pedig jöjjenek az appok, a böngésző, az extrák, az integrált médialejátszót és az értékelés!

Applikációk garmadája, és a böngésző

Bár az LG nem játszott úttörő szerepet az internetes tartalmak és a televíziók összeházasításában, ám a vállalat gyorsan felismerte az ilyen jellegű szolgáltatásokban rejlő potenciált, és mára az újítókat lehagyva ennek a vonalnak egyik élharcosává vált. A televízióikba, még a belépő szintű modelljeikbe is beépített teljes értékű, Flash támogatást kínáló böngészőjük gyakorlatilag teljesen úgy működik, mint ahogyan azt egy számítógépnél megszokhattuk. Azaz elméletileg képes arra, hogy mindegy egyes internetes oldalt elérjen segítségével a felhasználó. Ennek sebessége azonban még mindig nem éri el a jobb notebookokban és asztali gépekben megszokottakat, így ezen a téren még van hova fejlődni. Ez igazából teljesen érthető, hiszen, ha egy közép-felső kategóriás computert integrálnának a televíziókba, az jelentősen megdobná az árukat.

Ehelyett a vállalat azt az utat választotta, hogy lekódolt, illetve partnereivel lekódoltatott jó pár olyan alkalmazást, amely a tévébe integrált hardverhez optimalizáltak, így ezek futtatásakor már nem lépnek fel a sebességgel kapcsolatos problémák. Ezek az applikációk ráadásul már grafikus felületükben is a televíziók képességeihez alkalmazkodtak, azaz nincs szükség ahhoz, hogy az ember olyan közel üljön a képernyőhöz, mint egy monitor vagy egy laptop esetében.

Ezeket az alkalmazásokat két nagy csoportra, a Prémium Tartalmakra, és az Appokra osztották. Az egyetlen különbség közöttük, hogy az előbbieket egy gombnyomással el lehet indítani, míg a második halmazba tartozókat először le kell tölteni, majd installálni kell. Értelemszerűen a Prémium Tartalmak közé kerültek a legnépszerűbb, legfontosabb programok. Így itt megtalálható a videomegosztó YouTube és Daily Motion, a képmegosztó Picasa, az olyan közösségi médiumok, mint a Facebook vagy a Twitter. Lehet turkálni az Aupeo óriási zenei adatbázisában, és kereshetőek netes rádióadások a vTuner segítségével, hogy csak néhány példát említsünk. A Prémium Tartalmakra jellemző, hogy általános, alapvetően nagy tömegeket célzó programok, ezzel szemben az Appok között több a specializált, inkább szűkebb körre fókuszáló program. Ezekből ma már több száz darab érhető el, és ez már olyan nagy szám, hogy az LG mérnökei jobbnak látták ha ezeket tartalmuk szerint tovább szortírozni. Így összesen hat nagy csoportot hoztak létre (játékok, életmód, oktatás, hírek, ismeretterjesztő, szórakozás), aminek alapján már könnyen belőhető az érdeklődési körnek megfelelő tartalom. Az általánosan elmondható, hogy láthatóan törekedtek arra, hogy nemre, életkorra, társadalmi csoportra tekintet nélkül mindenki megtalálja az őt érdeklő applikációt, tehát mindenki találhat az ízlésének megfelelő szoftvert. Ráadásul a cég deklarálta, hogy ez nem a végleges kínálat, hiszen annak ellenére folyamatosan bővül az appok és Prémium Tartalmak köre, hogy a cég már gőzerővel fejleszti új, a WebOS operációs rendszerre épülő internetes rendszerét. Tehát számítani lehet arra, hogy időről-időre felbukkannak újabb és újabb ilyen jellegű, LG tévékre optimalizált szoftverek.

Hangzás

A tévékre általában sajnos az jellemző, hogy a gyártók építenek beléjük két nem túl nagy teljesítményű, rejtett hangsugárzót, amik ugyan az esetek túlnyomó többségében hiba nélkül szólalnak meg, viszont a hangzásból hiányzik a dinamika és az erő. Itt viszont valószínűleg úgy gondolták, hogy ez a prémium modell megérdemli a tisztességes megszólalást is. Ily módon a két 10 watt teljesítményű hangszóró mellett integráltak bele két darab 15 wattos mélysugárzót is. Ennek köszönhetően elég szépen megdörren, de ez a hangrendszer nem képes kiváltani egy rendes házimozi szettet, vagy egy jobban sikerült hangprojektort. De aki kifizet ennyi pénzt egy ilyen csúcskategóriás darabért, annak ezek beszerzése sem okozhat különösebb nehézséget.

Az előzetesen beprogramozott equalizer beállítások innen sem hiányozhatnak. Ezek már elnevezésükkel (normál, mozi, sport, élénk, játékgép, zene, felhasználói)is utalnak arra, hogy milyen jellegű tartalmak mellé ajánlja ezeket a gyártó. Aki olyan ínyenc, hogy egyik sem nyeri el ezek közül a tetszését, annak még mindig adott a lehetőség, hogy saját ízléséhez igazítsa a magas és mély hangok arányát. A tv megkapta a vállalat exkluzív 3D Sound Zooming technológiáját, amely folyamatosan szinkronizálja a hangzást a képernyőn aktuálisan látható 3D képek helyzetével és mozgásával, azaz ami "távolabb" van az halkabb, ami "közelebb" van, az hangosabb. Érdemes megemlíteni még a DRC (dinamika kompresszió) funkciót is, amelynek aktiválásával csökkenthető a leghangosabb és leghalkabb részek hangereje közti különbség. Ez a gyakorlatban akkor lehet hasznos, ha például egy filmnél a beszélgetéseket nem halljuk, viszont a robbantások hangereje már megremegteti az ablakot.

Beépített médialejátszó

A termék mellé nem feltétlenül szükséges egy külön asztali médialejátszó, hiszen a készülék képes az USB porton keresztül csatlakoztatott külső adattároló eszközökön található filmek és képek megjelenítésére, és a zeneszámok megszólaltatására. Sőt, hálózatba is köthető, azaz tallózhatunk vele az otthoni hálózat más eszközein, illetve a beépített WiFi-nek köszönhetően a vezeték nélküli adatátviteli úton is eljuttathatóak rá az egyes médiaállományok a kompatibilis termékekről.

A kezelése senkinek sem okozhat különösebb problémát, ugyanis a nagy, látványos ikonokkal megtámogatott grafikus felület használata teljesen világos. A felépítése és külseje a számítógépes filekezelőket idézi, így aki már látott közelről ilyen programot, annak ez nem okozhat gondot. A videók esetén a formátumtámogatás szinte hibátlan. Egyedül az M2TS és QuickTime filmek lejátszását nem biztosítja, de mivel ezek amúgy sem annyira elterjedt szabványok, ez annyira talán nem nagy baj. Viszont a DivX, Xvid és WMA anyagokat gond nélkül vitte, sőt még a manapság egyre népszerűbbé váló, leginkább nagyfelbontású videóknál alkalmazott MKV file-okkal is remekül elboldogult. A zeneszámokra sem lehet panasz, ugyanis a kötelező MP3 és WMA mellett még a veszteségmentesen tömörített, így elméletben jó hangminőséget kínáló FLAC formátum megszólaltatását is lehetővé teszi. A képek esetében nem ilyen rózsás a kép, mert csak a JPG kiterjesztésű fotók megjelenítése biztosított.

A file-okból lejátszási lista nem állítható össze, tehát aki egy nyaralás képeit mutogatná meg a barátainak, annak azokat először egy számítógépen külön egy mappába kell másolnia. Viszont a diavetítés funkció működik, a képváltás sebessége is változtatható, sőt ezt még aláfestő zene is színesítheti. Ráadásul még a fényképek térhatásúvá tétele is működik, azaz az elektronika lehetővé teszi, hogy a hagyományos képből 3D-set varázsoljunk. Tehát a 2D-3D konverzió nem csak a videóknál jöhet szóba. A filmeknél egyébként módot ad a külső feliratok megjelenítésére, még a karakterek mérete és színe is megváltoztatható, aminek köszönhetően a szöveg jól olvasható. Régebbi LG tévék a Gracenote névre hallgató alkalmazás segítségével képesek voltak a netről leszívni információkat az éppen lejátszott dalokról, de ezt a licenszet úgy látszik ennél a készüléknél már nem vásárolták meg. A modell az ID3 tagek feldolgozását viszont biztosítja, azaz a file-okba kódolt metaadokat (album, lemez címe, stílus stb.) megjeleníti a kijelzőn.

Extrák

Ha úgy nézzük, akkor már az Ultra High Definition felbontás, a 3D megjelenítés biztosítása, a beépített médialejátszó, az okostévé rendszer vagy a mozgásalapú vezérlés támogatása is több, mint egy hagyományos tévé funkció. De ezen kívül még akad itt jó néhány finomság, ami aztán tényleg extrának tekinthető.

3D World: Ez az LG saját, csak a márka eszközei által elérhető háromdimenziós tartalomszolgáltatása, ami öt kategóriában kínál másfélszáz filmet, klipet, ajánlót, show- és magazinműsort. A virtuális videotéka kezelése rém egyszerű, és az ily módon megtekinthető anyagok minőségére sem lehet rosszat mondani. Végül is igaza van az LG-nek: ha a stúdiók és tévétársaságok nem lépnek, akkor nekik kell tenniük azért, hogy meggyőzzék a potenciális vásárlókat: igenis szükségük van 3D tévére.

Dual Play: két külön megvásárolható speciális szemüveg, amelyek mindkét lencséje egyformán polarizált, egyiké függőlegesen, a másik vízszintesen. Így lehetővé válik, hogy a felhasználók ugyanazon a tévén két, teljesen különböző képet lássanak a hagyományos, osztott képernyős megoldással szemben, ami bizonyos játékoknál jöhet leginkább jól. Természetesen ez azzal a kompromisszummal jár, hogy a maximális felbontást el kell felejteniük.

Kislexikon: Ez nem más, mint egy beépített használati utasítás, ahol a televízió minden egyes menüpontjáról, paraméteréről, funkciójáról lehet részletesen olvasgatni. A szöveges magyarázatot sok esetben színes, látványos illusztrációk kísérik, és a rendszer olykor még okos tanácsokkal is szolgál a megfelelő beállítások megtalálásához, a funkciók helyes alkalmazásához.

Értékelés

Egy ilyen kaliberű televízió esetében el lehet és el is kell felejteni a megszokott értékelési alapelveket. Az óriási méret, és a mellé társuló, eddig sosem látott felbontás ugyanis minden mást háttérbe szorít. Ez még akkor is elvinni a showt, ha a kezeléssel, a kapcsolódó szolgáltatásokkal, az extrákkal problémák adódnának. De erről szó sincs. A képminőség, még átlagos tartalmak mellett is kiváló, az LCD tévék jó részét, elsősorban az alacsonyabb kategóriás modelleket jellemző hibáknak nyoma sincs, és a felskálázás is működik, ha még nem is tökéletesen. A passzív 3D sokkal jobb, mint az aktív shutteres eljárás, a szemüvegek kényelmesek, a képpel sincsenek problémák. Ismét bebizonyosodott, hogy jó lóra tett a cég, amikor emellett a technológia mellett tette le a voksát.

A smart rendszerre épülő kezelés, kiegészítve a számos vezérlőeszközzel, tehát a Magic Remote távirányítóval, az egérrel, klaviatúrával, tablet és okostelefon kompatibilitással nagyon felhasználóbarát. A böngésző, a Prémium Tartalmak és az appok is hozzáadott értéket képviselnek, épp úgy, mint a Kislexikon, a Dual Play vagy a többi extra szolgáltatás. A beépített médialejátszó is alapvetően rendben van, bár némi csiszolgatás erre még azért ráférne. A dizájn viszont hibátlan a vékony kávákkal, és az enyhén futurisztikus hatást keltő, elegáns matt ezüst színvilággal. Mindent összevetve a világ egyik első Ultra High Definition tévéje egy kiváló darab, az LG ezzel igencsak magasra tette a mércét. Mindenkinek csak ajánlani lehet, akinek van rá módja, hogy beszerezzen egy ilyet, mindenki másnak pedig azt, hogy ha lehet, akkor nézze meg egyszer élőben, saját szemével is, hogy mi lesz a jövő.