FILMKRITIKA és BD TESZT: Oblath Ádám
Film
Nos, itt van ismét egy olyan fim, melyet az emberek többsége vagy nagyon szeret, vagy nagyon utál. Egy nagyon vékony réteg meg megrekedt a kettő között, és ők valószínűleg a negyvenedik megtekintés után sem fogják tudni eldönteni, hogy ez a bizonyos mérleg melyik irányba húz. Ez pedig nemes egyszerűséggel azért van így, mert akármennyire is azt akarták nekünk mutatni, nem egy, hanem sok történetet látunk szanaszét vágva.
A Wachowski testvérek pályája bizonyos szempontból egyedülálló. Már a második nagyjátékfilmjükkel olyan helyeket foglaltak el a filmtörténetben, ami kevés embernek adatik meg. A Mátrix egy formabontó film volt, tele remek újításokkal. Ez pedig nem mindegy, tekintve, hogy az átlag mozi járó lassan már tényleg mindent látott, meglepetést meg nehezen lehet okozni neki. Ünnepelték is a két géniuszt rendesen. Ám a fekete leves a második résszel kezdődött. Sokan gyűlölték, sokan imádták, szerintem ugyanaz volt a probléma, mint cikkünk alanyával. Csupán egy korrekt film. És ez itt a lényeg. A tesók mindig igyekeznek a mércét jó előre baromi magasra pakolni, de egyszerűen képtelenek azt megugrani.
A Felhőatlaszt a tesók Tom Tykwerrel karöltve vezényelték le, aki azért kategóriájában más rendező. De a fent említett probléma ugyanúgy jelen van. Nem tud a mozi túllépni a saját korlátain, egyszerűen több akar lenni. Egy monumentális sci-fi, rengeteg megkapó érzelmi töltettel, ami tanulság mellett még legalább olyan meglepetésekkel szolgál, mint egy Eredet, vagy egy Mátrix. És igen, a film legnagyobb hibája, az az, hogy csak halványan szövögeti át a különböző kisebb történeteket, nem ad egyértelmű választ, hiába tudjuk, hogy mi miből következik. A fél kamionnyi tényleg tehetséges színésznek mondjuk örülünk, de a sok reinkarnáció csak a rengeteg maszk miatt jön át, ami így kissé szájbarágós lesz. Ez is a kettősség érzésével ajándékozza meg az embert, mert bár tényleg rettenetesen profi maszkokat, és játékokat látunk, nem értem, hogy egy fekete nőből miért kell fehér zsidó asszonyt maszkírozni, vagy egy ázsiai lányból szintén fehér keresztényt. És akkor Hugo Weaving női karakterét már nem is említem. Ezek mind-mind fordítva sültek el, mert nagyon kilóg az a bizonyos lóláb.
De arról is beszélni kell, hogy az érzelmi rész, az bizony működik. A Speed Racert sem a csili-vili külcsín miatt szerettük, hanem mert együtt tudtunk érezni a szereplőkkel. A Felhőatlaszt is ez menti meg a totális érdektelenségről. Nem monumentális, és nem formabontó, de egy érdekes próbálkozás, ahol sokkal bátrabban kellett volna egy-két dologhoz hozzányúlni. Hogy ez kinek elég, és kinek nem, azt mindenki döntse el maga.
Menü
Állóképes menü, zenei aláfestéssel, alul egy sorban elhelyezkedő menüpontokkal.
Kép
Egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt nevet, mert van néhány jelenet, mely szinte referencia minőséggel bír, olyan szép tű éles, de egy-egy jeleneten belül is jöhet a fekete leves. Ez a negatívum meg kétség kívül az, hogy az filmet végigkíséri egy vissza-vissza térő fakóbb momentum. Így gyakorlatilag alig vannak igazán mély feketék, és a színek sem mindig igazán telítettek. Ezek főleg a zárt helyeken jönnek ki. Ezzel együtt is, bőven érezni, hogy Blu-ray lemez van a lejátszónkba.
Hang
Magyar és angol DTS-HD Master Audio 5.1 került a lemezre. Végre ismét nagy felbontású hangot hallhatunk. Ez megegyezik az eredeti angol hangsávval, és hozza is, amit kell. A jövőbeli jeleneteknél gyönyörű hangorgiát varázsolnak a nappalinkba, a többinél visszafogottabban, diszkréten szólnak csak a hátsó hangfalak, ám ahol kell, ott feltekerik a hangerőt rendesen. A szinkron a jól sikerült mozis szinkront takarja.
Extrák
Nincs. Még menüpont se.
Összegzés:
Ilyen extra nélküli kiadványt ennyi pénzért kiadni szerintem elég nagy szégyen. De aki szereti a filmet, az minőségben sokkal jobban jár a DVD-nél, az tény...
FILM: 6,5
KÉP: 9
HANG: 10
EXTRÁK: 0
