FILMKrITIKA: Cseri Dániel

BD TESZT: Oblath Ádám

Film

A recept egyszerű. Volt anno 2001-ben, amikor Rob Cohen összekotyvasztotta az első Halálos iramban filmet. Kellettek feszes csöcsök (nemcsak a maca vonalon), izomagyak meg jóképű hímek is persze, de legfőképp menő verdák minden mennyiségben. Valami nagyon tucatsztorira lett felfűzve az egész, amelyben persze az agresszió, a száguldozás és a bosszú a legfontosabb elemek, meg aztán az, hogy a fináléban a jó (kicsit) rosszfiú(k) legyilkolják gépkocsijaik segítségével a motoros rosszarcokat. Vin Diesel Steven Seagalt idéző színészi alakítást nyújtva lett ikon, Paul Walker kezéből pedig ugyancsak egy homokozó lapát és egy műanyag játékkatona hiányzik, de  Dieselhez hasonlóan ő is a rajongók sokaságának lett kedvence.

A film tarolt, ezért jött(ek) a folytatás(ok), némileg oszcilláló színvonalon, de a lényeges elemek (lásd fent) maradtak, és csupán ezek lettek variálva jól-rosszul, leginkább az előbbi formában, hiszen maguk az alapképlet-alkotóelemek azért szűkítik a játékteret ugyebár, így aztán nehéz hibázni. Az ötödik rész már konkrétan akkorát kaszált, hogy James Cameron homlokán is gyűlni kezdhettek a ráncok, a hatodik rész tehát nem volt kétséges, és a stáblistát végignézve már a hetedik sem az. Az ötödik etapban Rióban tettek kirándulást a hősök, kutyulódott egy drámai volumen is a hőbörgésbe, felvillantva egy olyan alternatívát és lehetőséget, hogy az alkotók, főleg az immár négy részt levezénylő Justin Lin rendező talán mégsem teljesen tehetségtelen, ám ez a lehetőség a jelenlegi opuszban önmaga ellen fordul, és egyértelműen a szakmai elkurvulás, valamint az irracionalitás oltárán a nagy csavar és fordulat érdekében mindent beáldozó dilettantizmus örvényébe terelte a stábot.

Az alapprobléma ebben a megközelítésben a forgatókönyv: aki meghalt, visszajön, a jó a rossz segítségét kéri, van némi londoni városnézés is, a gépek egyre durvábbak, sőt most már van tank is (eddig talán csak kombájn nem volt, pedig Diesel azon mutatna hitelesen), a történet pedig nagyon a szokásos. Most egy exszuperkommandós (WOW!) keveri a sz… szálakat, pontosabban kártyákat, akivel és embereivel A Szikla és csapata nem bírnak, így aztán tekintettel a brazíliai összemelegedésre (vö: ellenfelekből spanok marhaság), a kombájnos, valamint sógora, illetve a csapat többi bölcsészdoktor tagjának segítségét kérik.

Fontos elem lett közben a család (ami lassan már nagybetűs formában is értelmezhető, konstruktív irányba tendálva, értik, ugye?). A végkifejlet nem kérdéses, a két óránál lényegesen hosszabb játékidő létjogosultsága már annál inkább. Ugyanakkor a savazást félretéve, a széria eddigi leglátványosabb és legütősebb darabja a mostani, ami így még az előző részt is lekörözi. Lin talán meg tudja valósítani azt, ami minden Halálos iramban-rajongó álma, nevezetesen a következő rész mindig többet ad látvány és akciók (ezzel együtt irracionalitás terén), mint az előző epizód. Azt a tényt, hogy a fizika, valamint annak törvényszerűségei iránt kicsit is érdeklődő nézők agyérgörcs kíséretében kapnak idegösszeroppanást a film megtekintése közben, most hagyjuk figyelmen kívül. Azért is bravúr valahol, amit Lin művel, mert még a klasszikus akciófilmszériák esetében is legfeljebb konstans az élvezeti érték tendenciája részről részre haladva (Die Hard, Halálos fegyver stb.).

A színészi alakításokra nem érdemes karaktereket vesztegetni, a járgányok és az üldözések olyanok, amilyeneknek lenniük kell. Bárhogy is, az akció számít, és nem az, amit köré kerítenek, még akkor sem, ha immár magánéleti elemek is vegyülnek a történetként definiálható üresjáratokba, valamint a főgenya jobbkezéről kiderül, hogy az, aki (igaz, amnéziásan) ugyebár. Erre a tizenkilences leosztásra nagyon hasonló formában Lin már húzott lapot, és a hetedik résznél utódja, James Wan is eljátszik majd vélhetően valami hasonlót, s megtehetik, mert a széria rajongótáborát ez nem zavarja. A valósággal és annak megvalósulási alternatíváival köszönő viszonyban sem lévő dramaturgiai, történetvezetési szegmensre fittyet hányva is van egy dolog, amit a következő rész direktora most már talán soha nem fog eljátszani. (Kivéve persze, ha valami ordenáré nagyot nem hibázik.) Ez az immár eljátszhatatlannak tűnő dolog pedig nem más, mint a nézők bizalma. Azt a jelen állapot szerint, a Halálos iramban hatodik részét megnézve, képtelenség eljátszani. Mert valahogy úgy vannak megcsinálva azok a műkemény hőbörgésekkel zsúfolt menőző dumák, egymás verbális ki- és leosztása, illetve a pazarul kivitelezett, karosszérialakatosokkal és kaszkadőrökkel vért izzasztó, CGI trükkökkel is egyre inkább telített, bár részről részre mind inkább mosolyfakasztó, lehetetlen baromságokkal zsúfolt üldözések, hogy muszáj nézni őket, és legbelül, kicsit önmeghasonult állapotban ugyan, de már-már várni a következő részt. Ilyen ez.

Menü

Szabvány Universal-menü, csak a betűtípus más.

Kép

Nem okoz csalódást a kiadvány, a kép egyszerűen gyönyörű. Élénk színek, mély feketék és kellő részletesség jellemez minden jelenetet. Külön öröm, hogy nemcsak a napsütötte jeleneteknél érezni a színtelítettséget, hanem a sötét, Londonban lévő jeleneteknél is. Sehol egy homályosabb részlet, minden képkocka precíz pontossággal be van lőve.

Hang

A hang is gyakorlatilag referencia: angol DTS-HD MA 5.1, valamint magyar DTS 5.1 került a lemezre, és mindkettő pazarul szól. Ismét azoknak a filmeknek a sorát erősíti, melyeket nem érdemes este nézni. Eszméletlen basszusokkal operál mindkét hangsáv, olyan, mintha a nappaliban ütközne a falba egy autó. De gyakorlatilag a hátsó hangfalak is akkor nem szólnak csupán, amikor a csapat a főhadiszálláson lazul. Referencia. Külön piros pont, hogy a bővített változat szinkronpótlásai észrevétlenül simulnak be a filmbe.

Extrák

Először is választhatunk, hogy a mozis vagy a bővített változatot nézzük. A bővített összesen egy perccel hosszabb, és összevetve a mozis változattal, kissé csalódást kelt, ugyanis a parasztvakítás legjobb példájával állunk szemben. Nem lett ugyanis beemelve egy darab épkézláb jelenet sem, semmit nem tesz hozzá a filmélményhez, és kivétel nélkül csupán egy-egy plusz mondattal toldottak meg jeleneteket, vagy mutatták azokat egy másodpercre más kameraállásból. Ez egy látványosabb jelenetnél nem is lenne rossz, de amikor egy beszélgetésnél teszik konkrétan ezt, azt nem tudom hova tenni.

És akkor itt van rögtön az első extra: három kimaradt jelenet. Ezekkel csupán annyi a baj, hogy igazából a két percükkel elfértek volna a bővített változatban is. Az első dokumentumfilmben Vin Diesel, Paul Walker és Justin Lin beszél a történetről, autókról, akciójelenetekről, és levezeti, hogy ezzel a filmmel zárja a második trilógiát. Nagyon sok mindenről beszélnek, és jó látni, hogy értenek is ahhoz, amit mondanak. De inkább csak szemezgetnek, érezhetően több van ott még, ahonnan ez jött. Az Így készült szekcióban kisebb darabokra szedett doksikat találunk. Kissé csaponganak a témák közt, van itt minden. London, egyedi kocsik, sztorizások a tervezésről, de ami a legjobb, hogy ezek a színészek egyszerűen élvezik, amit csinálnak. Azoknak akarják készíteni a filmet, akik szeretik, és nagy ívben tojnak arra, ki mit is gondol. A következő film azt mutatja be röviden, hogy is hozták össze a csapatot. Itt főleg a karakterekről beszélnek, de rengeteg, a forgatási szünetben készült felvételt látunk, ami bizonyítja, hogy rendkívül élvezték a munkát. Öt percben beszélnek Letty visszatéréséről. Itt is igazából csak sztorizgatnak, sok új nincs a nap alatt. Ugyanilyen stílusban és hosszban beszélnek az új gonoszról. Van külön szekció a különböző járműveknek, illetve azok jeleneteinek.

Az első ilyen a London utcáin keresztül tartó első autós üldözés. Elég nagy odafigyelést igényelt a jelenet, főleg, mert ez volt a főgonosz első bemutatása. Bár rengeteg dolog élőben lett leforgatva, apróságokkal szinte mindig kipótolták az élő képet. Ugyanilyen hosszban akad egy jó kis összeállítás az autópályás üldözésről. Ennek érdekessége, hogy itt semmilyen számítógépes effektet nem használtak. Ellentétben a repülőgépes jelenettel, ahol meg szinte csak azzal operáltak. Nem csoda, valahogy meg kellett alkotni a világ leghosszabb kifutóját. Ez utóbbival hat percben foglalkoznak. Még Dom és Letty nagy versenyéről is beszélnek röviden, szó van az autókról is, de inkább a verseny jelentőségének a történetben. Van egy újabb szekció, amelynek a szeparálását nagyon nem értem, de attól még érdekes, ahogy három kocsit bemutatnak, egészen a felépüléstől. Található még egy tízperces werk a filmben látható bunyós jelenetekről, amely tényleg brutális részletességgel mutat be minden körülményt. Végül van egy audiokommentár a rendező közreműködésével.

Összegzés:

Ez egy prosztó szórakozás, abból is a jobb fajtából. Menő verdák, tökös beszólások, jó csajok. Ennyi. Mindez hihetetlenül remek minőségben és meglepően jó extrákkal.

FILM: 6

KÉP: 10

HANG: 10

EXTRÁK: 8