Gondolom sokan vannak úgy az egész házimozi mizériával, hogy nincs helyük egy többcsatornás hangrendszer elhelyezésére, ezért a tévén vagy maximum valamilyen egyszerűbb -- akár sztereó -- hangrendszert használva nézik a filmeket. Érthető, hiszen hazánkban sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy egy külön szobát tartsanak fent mozizás céljából, a család többi tagja pedig nem tolerálná, ha a nappaliban mindenhol hangfalak lennének és kábelek tekeregnének a padlón. Persze aki építkezik és szeretne házimozit, az már számításba veszi a szükséges helyet és jobb esetben még kábelcsatornát is véset a falba.
Persze nem állítjuk, hogy a 998 milliméter széles főmodul számára könnyű helyet találni, de lényegesen egyszerűbb, mint egy külön Blu-ray lejátszónak, erősítőnek, center hangszórónak és a többi hangfalnak egyenként.
De nézzük most azokat, akiknél erre esély sincs, mégis szeretnének többcsatornás hangot kicsiholni Blu-ray lejátszójukból. Bármilyen meglepő, nem muszáj a szobát telepakolni hangfalakkal, feltéve, hogy a HLB54S-re esik a választása. A Sound Bar néven is emlegetett termék egy blu-ray lejátszóval egybeépített hangprojektor, ami némi magyarázatra szorulhat. A hangprojektor nem újkeletű megoldás, a Yamaha YSP-1 például már négy-öt éve létezik. A lényege, hogy egyetlen nagyméretű főmodulban (ami a HLB54S esetén majdnem pontosan 1 méter széles) több hangszóró kap helyet, amik elhelyezése és az elektronika által generált késleltetés pont úgy van kitalálva, hogy az egyes hangszórók által keltett hanghullámok a szoba falainak visszaverődését kihasználva létrehozzák azt a teret, amit egyébként tübb hangszóróval hoznánk létre. A Yamaha például a főmodulban 40 darab hangszórót használt a leképezéshez, ezzel szemben az LG 4-et, plusz egy különálló aktív (tehát saját erősítővel ellátott) mélyládát, ami vezeték nélkül kommunikál a főmodullal, csak egy szabad konnektorra van szüksége. Ez azt jelenti, hogy a Sound Bar egy 4.1-es hangrendszernek felel meg, azaz az ötödik -- a center -- csatorna hangjai az első két csatornán szólalnak meg.
A hangprojektorról tudni érdemes, hogy titka az elhelyezésben rejlik, ami egyben a legnagyobb hátránya. Véleményünk szerint csak azok fognak tökéletes (vagy egyáltalán bármilyen eredményt) elérni, akik az oldalsó falakhoz viszonyítva szimmetrikusan tudják elhelyezni az egységet, valamint merg tudják oldani, hogy a hanghullámok terjedését közvetlenül ne akadályozza semmi.
A megtermett csomagolásban érkező HLB54 kicsomagolásával könnyedén megbírkóztunk és az elhelyezéssel sem akadtak különösebb problémák, habár nem sikerült teljesen szimmetrikus szobában elvégezni a tesztet. A főmodul szokás szerint fényes fekete műanyagból van és egész jól néz ki, amit egyszerűségének köszönhet. Az előlapon igazából nem látszik semmi különleges, igazából a hangszórót védő rácsok teszik ki a 95 százalékot, míg középen található a slot-in rendszerű optikai meghajtó (gyk: tehát a lemezt nem tálcára kell helyezni, hanem mint az autós fejegységeknél a meghajtó a résen "magába szippantja" a korongot).
A meghajtó egyébként ugyanolyan halk és gyors, mint az asztali lejátszók esetében, tehát a slot-in rendszer e tekintetben nem zavar sok vizet. A lemez behelyezésére szolgáló nyílás mellett található az USB csatlakozó is, ami mindent fogad, köztük az NTFS-re formázott egységeket is, tehát a nagyméretű MKV-k lejátszása sem ütközik akadályokba. Érdemes egy pillantást vetni a modul tetejére is, ahol néhány érintőgomb sziluettjét látjuk, de minden bizonnyal mindenki a távirányítót fogja használni -- különben is minden ujjlenyomat meglátszik a fényes felületen.
Mielőtt elárulnánk tapasztalatainkat a Sound Barral kapcsolatban, a hátoldalre is vessünk egy gyors pillantás, mert néhány érdekességet tapasztalhatunk! Itt találhatjuk az FM antenna csatlakozóját, ugyanis a Sound Barban rádiótuner is helyet kapott, illetve iPod hangosításra is rá lehet venni, ehhez szintén hátul találjuk a csatlakozást. Videokimenetek terén egy kompozit és egy HDMI áll rendelkezésre, alternatív hangkimenet nincs (mivel egy komplett házimozi egységről van szó, igazából nincs is rá szükség). Bár a hely meglehetősen korlátozott, egy komponens kimenet szívesen láttunk volna, helyette két HDMI bemenettel és optikai hangbemenettel számolhatunk, így játékkonzol és egyéb HDMI-t csatlakozást igénylő cucc is ráköthető a hangrendszerre. Még két dolog említendő a hátoldallal kapcsolatban: BD Profile 2.0 és YouTube kompatibilis lejátszó révén van LAN csatlakozó a hátoldalon, illetve egy ventilátor is található itt, ha odabent nagyon forró lenne a műszer, de mi nem hallottuk hangját. Egyébként a hálózati csatlakozást nem csak kábellel valósíthatjuk meg, hanem a beépített b/g/n szabványú Wi-Fi adaptert is használhatjuk.
Működés közben
Nos, az általnos működést tekintve elégedettek voltunk a lejátszóval, a próbált MKV-t DTS hanggal és felirattal is jól vitte a lejátszó (annak ellenére, hogy azt írta ki, hogy valószínűleg nem tudja jól lejátszani) USB HDD-ről. A Sound Bar természetesen DLNA kompatibilis és dekódolja a Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD és DTS-HD MA hangcsatornákat is.
Úgy gondolom, a Sound Bar tesztben sokkal érdekesebb, milyen audioteljesítményt képes nyújtani használat közben. Nos, az általános hangminőséget tekintve elégedettek lehetünk, minden tisztán és hangosan szólal meg, talán a mélyláda lehetne erőteljesebb (150 Wattot ír a gyártó, valójában a 35 wattos teljesítményfelvétel ennél jóval kevesebbet sugall), de azt tudni kell, hogy még egyik hangszóró sem volt "bejáratva", tehát száz százalékig biztosak vagyunk abban, hogy a működési órák számák növekedésével ez változni fog. Addig ezt a hátrányt úgy ellensúlyozhatjuk, hogy picit megpiszkáljuk a mélyhang beállításokat.
Verdikt
Ami a térhangzást illeti, vegyesek az érzelmek. Még egy többhangszórós rendszernél is nehéz összehozni a tökéletes teret, de mint említettük a szoba sem rendelkezett ideális kialakítással, tehát nem éreztük ugyanazt, mintha több hangfalunk lenne. Ami még a problémát okozza, az a 229900 forintos bruttó végfelhasználói ár, ennek fényében mindenki döntse el maga, hogy van-e szüksége hangprojektorra vagy inkább vesz egy asztali lejátszót és a különbözetet rákölti egy kölön házimozi rendszerre.
