Nem, most kivételesen nem tévét és nem is Blu-ray lejátszót teszteltem, hanem a merevlemes LG XF2 médialejátszót, ami kompakt mérete révén bárhova vihető és minden tévére rácsatlakoztatható, plusz a HD videó lejátszási képességek sem maradtak ki tudástárából.

A teszthez klikk tovább... Az utóbbi időben elég jól el van látva a piac mindenféle médialejátszóval, tehát a Blu-ray korong ellen nyafogók és más egyéb -- nem lemez alapú -- digitális adathozdozó iránt áhítozók kívánságát is lesik a gyártók. Valahol nyilván ez a jövő, hiszen ezek az eszközök kis helyen nagy adatmennyiség tárolását oldják meg, emellett gyors, biztonságos és relatíve olcsó, hiszen csak egyszer kell megvenni. Az, hogy ezen cuccok terjedése a kalózkodás melegágyát képezik, azt most hagyjuk, mert azoknak is igazuk van, akik nem akarnak kiadni egy műsoros Blu-ray lemezért 8000 forintot, ami nagyrészt a hazai forgalmazók hülyesége is...de elkanyarodtunk a témától, tehát vissza az XF2-re, ami gyakorlatilag egy kompakt merevlemezes médialejátszó, amit csak simán zsebre csúsztatunk (természetesen csak a dobozban mellékelt tokban, nahogy megsérüljön a kagylók mintázatát utánzó elegáns burkolat -- ami nem mellesleg erősen vonzza az ujjlenyomatokat).

Ez a zsebre csúsztatás jó móka lenne, de mint minden lejátszónak, ennek is szüksége van tápellátásra, ezért még van egy külső hálózati adapter, amit vinni kell, ha tévé mellett akarjuk használni. Érdemes észben tartani, hogy PC-vel is csak akkor hajlandó kommunikálni, ha dupla végű USB kábelt viszünk (ez is van a dobozban) a nagy áramfelvétel miatt, tehát attól függően mire akarjuk használni, legyen nálunk a megfelelő tápkábel.

Ha már ennyi szót ejtettem a dobozról, akkor beszélek bővebben annak tartalmáról: aktív PCF-s tápegység cserélhető villásdugóval (tehát bármilyen országba megyünk, midnenhol használni tudjuk) dupla végű USB->mini USB adat- és tápkábel, HDMI 1.3 jelkábel (!!!), jack->RCA kompozit kábelek és ehhez egy SCART átalakító, egy CD, kézikönyv és egy szőrös tok a biztonságos cipeléshez, no és az elmaradhatatlan távirányító.

A meghajtót kézbe véve és forgatva érezhetjük, hogy a ház masszív, de nem az a fajta ami elviseli, ha dobálják (mint példának okáért egy Freecom ToughDrive). Egyébként az XF2-t úgy tervezték, hogy fektetve használják, ennek megfelelően rezgéscsillapító gumitalpak kerültek az aljára, hogy a merevlemez keltette rezgést ne vegye át az asztal vagy bármi, amire letettük, no és véd az ellen is, hogy könnyedén lecsúszhasson onnan, ahova letettük. Az elhelyezésnél arra kell még odafigyelni, hogy az alsó szellőzőnyílásokat ne takarjuk el (tehát kemény és sima felületre tegyük, ne szőnyegre, párnára stb), mivel belül egy kis ventilátor dolgozik, szerencsére meglehetősen halkan és hatékonyan.

A ház tetején érintőgombokat találunk, amit szerintem nem sokan fognak használni, a távkapcsoló sokkal jobban kézre áll aminek infravevője a ház elejébe van beépítve. A bekapcsológombot kissé eldugták, ez ugyanis egy hagyományos nyomógomb a ház jobb oldalán. Hátul található az ominózus csatlakozósor, amiről mindenképpen érdemes néhány szót ejteni.

A legszükségesebb kimeneteket mid megtaláljuk, ami jelen esetben a HDMI, valamint egy 3,5mm-es jack kimenetet, amihez speciális kábelt kapunk végén RCA dugókkal a kompozit kimenet megvalósításához. Igény szerint ez alakítható tovább SCART-ra a mellékelt átalakítóval, ami nyilvánvalóan még további jelromlást fog okozni az egyébként sem túl veretes kompozit kimeneten kijövő jelminőségén -- de nem is tudom ki az a perverz, aki HD filmet néz SD felbontású, kompozit bemenetes tévén.
Ami nekem hiányzott, az egy digitális hangkimenet, mert abból egy darabot sem kapunk. Egyetlen lehetőségünk a dekódolatlan digitális hang átvitelére, hogy a HDMI-t közvetlenül az AV erősítőbe dugjuk, feltéve, hogy annak van HDMI bemenete. Ha nincs, akkor marad a tévé HDMI bemenete és onnan lehet a jelet átvinni az erősítőbe optikai- vagy koax kimeneten, már ha van ilyen a tévén. Ha ezek közül egyik lehetőség sincs meg, akkor buktuk a dolgot, marad a tévé hangszórója. Apropó hang, a lejátszó a Dolby Digitalon felül képes dekódolni a DTS hangokat is, amire sok lejátszó még mindig nem képes, mert az plusz pénzbe kerül a gyártónak -- és a vevőnek. Szerencsére az LG-nél ilyet nem mernek meglépni, tehát nem maradunk hang nélkül.

A tesztelés előtt az egységet először természetesen a gépre kötöttem, hogy felmásoljak pár tesztanyagot és hosszabb videót. A művelethez semmilyen különleges szoftver nem szükséges, az operációs rendszer felismeri a meghajtót és csípőből kezeli. Az USB-n keresztüli átvitel másodpercenként 30 megabájtban korlátozódott, amitől többet nem is várhatunk ezen a csatolófelületen. Nem volt más, mint kivárni, amíg a 16 gigás "Any given Sunday" lassan átvánszorog a merevlemezre és közben egy sokkal gyorsabb eSATA bemenetért fohászkodni -- ami persze még tovább növelni az árat, tehát érdemes gyorsan elfelejteni. Egyébként a meghajtó eredetileg NTFS fájlrendszerre volt formázva, így ezzel nem kell bajódni, mindent rá lehet másolni (Linuxosok hátrányban).

Ezt követte a teszt valódi szakasza, az FX2-t csatlakoztattam a tévére, bekapcsoltam és minden működött. A betöltés nem volt több, mint 5-10 másodperc és máris száguldhattunk a menüben, ami elég látványosra sikeredett és könnyen kezelhető, csak magyarul nem tud, de ezt nem is vártam, csak titkon reméltem. A beállítási lehetőségek száma közepes, de tekintve, hogy mi az eszköz célja ez is bőven elegendő.

A főmenü külön van tagolva filmre, zenére és képekre (illetve minden ömlesztve kategóriára), ami jó ötlet. Ami picit lassúnak tűnt, az a könyvtárstruktúrában való lépkedés. Nem volt nagyon lassú, de a menü többi részéhez képest lassabbnak érződött, ám ez megszokható. A kategóriákon belül az egyes fájlokra állva előnézeti képet is kapunk, tehát egy rossz szavunk nem lehet. Kipróbáltam egy rakás anyagot, kezdve az xvid-től az X.264 (H.264)-en és VC.1-en át a QuickTime-ig, illetve az .m2ts és .ts kiterjesztésű fájlokat is bepróbáltuk. Minden kiválóan működött, a fájlok szempillantás alatt betöltődtek, a beépített feliratok- és a hangsávok kezelése és a köztük lévő váltás is rendben volt. XVID anyagoknál a felkonvertálás működik, de ne várjunk csodát, illetve a végeredmény nagyban függ a forrás minőségétől is.

A tesztelés során csupán egyetlen problémám akadt, hogy az említett "Any given Sunday" c. 1080p mkv filmet nem tudtuk lejátszani, pedig a menüben ment a preview és ott hangja is volt, de amikor el akartuk indítani teljes képernyőn, akkor sötét kijelző fogadott, csak a kikapcsoló gomb megnyomására reagált az XF2. Hogy mi volt az ok, azt nem tudom, mert másik, hasonló paraméterekkel kódolt (és még hangsávok típusában is egyező) videót is feltettem a meghajtóra, amit viszont tökéletesen, hiba nélkül vitt. A gyanúm tehát inkább a fájlra terelődött, nempedig a meghajtóra, de nem tudtam semmilyen hibát kideríteni ezzel kapcsolatban.

A fontosabb zene- (MP3, FLAC, OGG, WMA) és képformátumokat (JPEG, PNG, GIF és BMP) is hiba nélkül kezelte a lejátszó, tehát ezen a téren sem tudok rosszat mondani. Sőt, összességében véve csak jót tudok mondani az XF2-ről, habár az ára picit húzós (ajánlott bruttó: 54900 forint), de ennyit szerintem megér.

Az LG XF2-t az LG Electronics Magyar Kft-től kaptuk tesztelésre.